Ne hazudtolja meg önmagát! Tanácsok a sikeres állásinterjúhoz

Sokan azért nem nyerik el a megpályázott állást, mert egész mást mond a testük, mint amit szóban közölnek – állítja Jo-Ann Vega, a JV Career and Human Resources Consulting Services elnöke. Szerinte a testbeszéd nemcsak a hangulatunkat, a lámpalázat, idegességet árulja el, hanem azt is ha hazudunk, nagyot mondunk. A szavaink tartalma mindössze hét százalékban győzi meg az interjúztatót, az úgynevezett „para-nyelv”, vagyis az intonáció, a beszéd közbeni szünetek, hangjelzések további 38 százalékban fajsúlyosak, ám 55 százalékban a testbeszéd dönti el, hisznek-e nekünk vagy sem. A nonverbális üzeneteink gyakran ellentmondanak annak, amit a szavainkkal kifejezünk – hangsúlyozta Vega. Ha vegyes üzeneteket küldünk, vagy a szóbeli üzenetünk nem semmisíti meg testbeszédünket, hitelességünk szertefoszlik, mivel a legtöbb körmönfont interjúkészítő hisz a nonverbális kommunikációban.

Az első benyomás

Ahogy belépünk a vállalathoz, azonnal megítélnek minket. Érdemes 5-10 perccel korábban érkezni az állásinterjúra, s ezt az extra időt felkészülésre használni. Ne a cégről, a munkakörről írt jegyzeteinket tanulmányozzuk ilyenkor, lapozzunk bele a tárgyalóban, interjúszobában lévő magazinokba, kérjünk egy teát vagy egy kávét. Mindez azt a benyomást kelti, hogy Ön nyugodt a stresszes helyzeteket megelőzően, és bizalmat ébreszt már az interjú első kritikus pillanataiban is. Amint a recepciós vagy a HR asszisztens jelzi, hogy az interjúztató várja, úgy lépjen be az illető irodájába, mintha odatartozna. Kopogni az ajtón, vagy kinyitva bekukucskálni azt mutatja, hogy habozik, amit pedig a magabiztosság hiányának is tekinthetnek. Üdvözölje az interjúkészítőt határozott, szívélyes kézfogással. Sok jelölt a kézfogással árulja el az idegességét: erőtlen a szorítása, nyirkos a tenyere. Fontos, hogy a kézfogást követően ne kezdjen el azonnal beszélni, se a táskájában turkálni, sőt, ne is üljön le azonnal. Ha nem mondják meg, hová üljön, akkor válassza az interjúztatóval szembeni, vagy melletti széket. Kerülje a puha foteleket, vagy szófákat, melyek meggátolhatják, hogy később könnyedén felálljon. Vega tanácsa szerint ne kérdezze, hogy leülhet-e és, hogy hová! Ha az interjúztató a találkozó alatt telefonhívást kap, vegyen elő a táskájából egy anyagot, nézegesse azt, ezzel biztosítva számára az „egyedüllétet”. Ne mutasson bosszúságot, amiért megzavarták a beszélgetést, és ne ajánlja fel, hogy elhagyja az irodát. Sok interjúkészítő ugyanis szándékosan szervez meg hívásokat, hogy megállapítsa, az Ön reakciója mennyire profi.

Hogyan beszéljen?

Igaz a mondás, miszerint az, hogy hogyan mond valamit, jelentőségteljesebb, mint az, hogy mit mond. A megmérettetésen beszéljen természetes hangon, és ne térjen el a normális beszédszinttől, hangerőtől, ritmustól, hangmagasságtól, levegővételtől vagy rezonanciától. A nyugodt jelöltek békés, barátságos, jól árnyalt, érzelmekkel teli hanggal fejezik ki magukat, vagyis megfelelően kifejezi az izgatottságot, lelkesedést és az érdeklődést a beszélgetés során. Ezzel szemben a nyugtalan jelöltek nem tudják uralni hangjuk szintjét és hangerejét. Gyenge, halk, tétovázó vagy reszkető hanggal beszélnek, köszörülik a torkukat, „uh”-okat és „jaj”-ok használnak. Mások pedig azzal leplezik bizonytalanságukat, hogy komplex, bonyolult mondatokkal fogalmaznak.

Használja a szemkontaktust!

Nyugodt, egészséges önbecsüléssel rendelkező pályázók arckifejezésüket „illesztik” az üzenethez, és nem mindig ugyanazt az arckifejezést mutatják. Mosolyognak, ha valami barátságosat mondanak, és szemkontaktust alkalmaznak, ami nyíltságukat és becsületességüket bizonyítja. Kevéssé meggyőző pályázók nem élnek a szemkontaktus eszközével, bátortalanok vagy szégyenlősek, és a legrosszabb, hogy nem a megfelelő pillanatokban mosolyognak, sokkal inkább „kínjukban”. Mások levertnek tűnnek, lefelé néznek és lehajtják a fejüket, ezáltal megbízhatatlan megjelenést kölcsönözve maguknak. Az állásinterjú közben ne csak önmagára, hanem az interjúztatóra is figyeljen! Ha nem néz a szemébe egyáltalán, azt jelenheti, hogy nyugtalan, ideges, vagy már nagyon szeretné, hogy vége legyen a beszélgetésnek. Ha a HR-es sokat néz felfelé, akkor kényelmetlenül érzi magát, megpróbál valamit felidézni, vagy nem hiszi el a válaszokat. Figyelje az interjúztatót, de ne vigye túlzásba a szemkontaktust. Az egyszerre 7-10 másodpercnél hosszabb ideig tartó nézés kényelmetlenséget vagy nyugtalanságot okozhat a másikban. És hosszas hallgatások alatt főleg ne bámulja az interjúkészítőt, mert az csak növeli a feszültséget.

Testtartás és gesztusok

A testtartás akkor is üzenethordozó, ha Ön mozdulatlan. Azok a menedzserek, akik lábukat az asztalra teszik, és karjukat a fejük mögé kulcsolják, azt az üzenetet hordozzák, hogy magabiztosnak, dominánsnak és felsőbbrendűnek érzik magukat. A vigyázban álló katona, a tiszteletadást jelzi, az alárendelt szerepet, míg aki mereven a csípőjén tartja a kezét, dacot és ellenszegülést fejez ki. A magabiztos pályázók testtartása nyugodt, kiegyensúlyozott. Testük egyenes, karjuk szabadon mozog járás során és léptük határozott. Kevésbé magabiztos pályázók merev vagy görnyedt tartásúak, dobálják, vagy húzzák a lábukat járás közben és rövideket lépnek, ingatag járásúak. Törekedjen arra, hogy testtartása olyan természetes és szabad legyen, mint a beszédstílusa, de ne legyen nagyon irányított vagy begyakorlott. Vega azt tanácsolja a pályázóknak, hogy „mutasson meg valamit a szenvedélyéből”. Ha a mozgása szinkronban van a szavaival, sokkal megbízhatóbbnak, kifejezőbbnek és összeszedettebbnek tűnik, mint a testbeszédben kevésbé jártas pályázók.

Olvasson az interjúztató jeleiből

A toborzással, kiválasztással foglalkozó menedzserek szintén gesztusokat használnak bizonyos üzenetek továbbítására. A bólintás például tetszést jelent és bátorítja a pályázót a beszédje folytatására, míg az előrehajolás azt jelzi, hogy érdekli a dolog. Az összefonott karok, a keresztbe tett lábak, vagy az orr ujjakkal való simogatása azt jelzi, hogy az interjú készítője nem ért egyet Önnel. Malmozás a hüvelykujjakkal, vagy dobolás és egyéb idegesítő modorosság azt jelzi, hogy az interjúkészítő nem figyel.

Óvakodjon attól, hogy hasonló gesztusokkal reagáljon, vagy például tördelni kezdje a kezét, ez ugyanis szintén az Ön idegességéről árulkodna. Ez derül ki Önről akkor is, ha feszesen tartja a kezeit és lábait, ha markolja a széket, vagy játszik az órájával, gyűrűjével. Fontos azonban, hogy ne tulajdonítson minden gesztusnak rejtett jelentőséget. Ha például az interjúkészítő dörzsöli az orrát, miközben beszél, lehet, hogy egyszerűen csak viszket az orra. Ha olvasni akar a szemben ülő testbeszédéből, akkor a közös vonásokat keresi a gesztusokhoz. A nonverbális jelek helyes értelmezése illetve az azokkal való kommunikáció segíthet abban, hogy lelkes, pozitív és megbízható magatartást közvetítsen az állásinterjú során. Sőt, ha megtanul olvasni az interjúztatók gesztusaiból, az nagyban javíthatja az esélyeit.