Pályára kerülni – képződni és továbbképződni

A felsőfokú alapvégzettség ma már csak nyitánya egy életpályának. Az L³-as modell szerint az uniós szakembertől nemcsak a végzettség, hanem folyamatban lévő képzettség várható el, nem beszélve a specializációk természetéből adódó egyéb követelményekről. A bolognai folyamat egyik alapgondolata pontosan a célzott szakképesítések, valamint a gyakorlat láthatóvá és piacképessé tétele, amennyiben az MA szakok már erre az elvre épülnek. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy az új rendszerben mi kifizetődőbb: a kétéves MA, esetleg BA szak után egyenesen szakirányú továbbképzésre jelentkezni, vagy végigjárni mindkét lépcsőt a BA után. Főként azért kérdés, mert anyagilag szinte ugyanakkora terhet jelent a BA és a szakirányú továbbképzés, a magyar munkaerőpiaci viszonyok közepette azonban egyre nagyobb becse van a gyakorlati tudásnak. A versenyképességet manapság már nem elsősorban az egyetem neve, hanem a tartalmi szolgáltatásban kimutatható gyakorlat minősége szabályozza.

                A BA képzésekhez képest az MA képzés már valamelyes specializáció felé tereli a hallgatót, aki az ötödik év végére MA szakirányának megfelelő végzettséghez juthat. Nagy előny, hogy a későbbiekben szabadon dönthet, hogy az MA szakra építkezve szeretne továbblépni, vagy az MA specializáció mellé szeretne még egy MA szakot, esetleg szakirányú továbbképzést végezni. Mindkettőnek megvan a maga előnye, közös pozitívum, hogy az alapképzést elvégzett diák aktuális és későbbi karrierlehetőségeihez könnyen idomítható formákról van szó. Egy biztos: a szakirányú továbbképzéseket a mai fiatal generáció nem tudja kikerülni, mert a kínálat sokkal szorosabban kapcsolódik a munkapiaci kereslethez, ugyanakkor a közép-generáció számára kiváló átképzési lehetőségeket kínál.

Pályára kerülni annyit tesz, mint képzésben lenni: gondoskodni a tudás frissességéről. A felnőttoktatás piaci illetékessége a minőségileg versenyképes továbbképzések kínálatának frissen tartása és a megfelelő tájékoztatás biztosítása.