Erősödnek a hazai középcégek

A cégek közül nem egy akár az ezer százalékot is megközelítő dinamikával növekedik. Mindez jól mutatja, hogy vannak kiemelkedő társaságok a magyar középvállalatok körében is. Mégpedig az európai méretekben mérve közepesek között, vagyis az Európai Bizottság ajánlása szerint olyan cégek ezek, amelyek legalább 10, de legfeljebb 43 millió euró árbevételt értek el.
Az elemzés elsősorban a magyar magánszemélyek és kisebb részben a magyar társaságok vagy vegyesen cégek és magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozásokat vizsgálta. A kutatás alapja a Coface Hungary által kidolgozott úgynevezett dinamikus növekedési mutató volt.
Bár több száz különösen sikeres céget találtak, az elemzésbe minden magyarországi EU-régióból a húsz leggyorsabban növekvő került be.

Befektetési célpontok. A régiós top 20 vállalat akár a nemzetközi pénzügyi, szakmai, valamint kockázati- és magántőke-befektetők számára is vonzó célpontnak számít. A kiugró növekedés nem egy cégnél intenzív exporttevékenységgel függ össze, vagy a belső piac olyan szegmensének a lefedésével, amely lehetővé tette ezt a teljesítményt.
Bár az elemzés ezúttal a hét régióból térségenként csak a húsz legjobban teljesítő vállalatot vizsgálta, elmondható, hogy további több tucat olyan vállalkozás található minden régióban, amely növekedési képessége miatt figyelmet érdemel. Így a jelen kutatásba bevont 140 cég mellett is bőven találhatnak maguknak érdekes célpontokat a befektetők.

Régiók és dinamikák. Bár az elemzésbe csak a leggyorsabban növekvő középvállalatok kerültek be minden térség esetében, azok között mégis óriási az eltérés. A legnagyobb ütemben fejlődők természetesen Közép-Magyarországon találhatók, de az már meglepő, hogy a régió top 20 cége közül a leglassabban növekvő vállalkozás is nagyobb dinamikával bővül, mint a leggyorsabb ütemben gyarapodó dél-dunántúli vagy dél-alföldi.
Jól látszik, hogy vidéken a növekedési különbségek is nagyobbak. Míg a már említett közép-magyarországi cégek 556–924 százalék közötti bővülést mutatnak, addig például a Nyugat-Dunántúl élmezőnyébe tartozó vállalkozások már egy sokkal szélesebb skálán húzódnak szét, amelynek a teteje 997, míg az alja 286 százalék.
A fentebb említett Dél-Alföld és Dél-Dunántúl pedig az alsóbb régiókat „lovagolja meg”, az utóbbit például a 235–449 százalékkal növekvő vállalatok jellemzik.
Kimondható, hogy a gazdaságföldrajzi eltérések még a legjobb cégek esetében is éreztetik a hatásukat. Vagyis a legfejlettebb régiók nagy ütemben fejlődő társaságaival a kisebb potenciállal bíró térségek vállalatai gyakorlatilag semmilyen területen sem vetekedhetnek. A lemaradás minden téren tetten érhető.

Régiók versus megyék. A hét EU-régió elemzésekor kitűnt, hogy a dinamikus középvállalatok elhelyezkedésében Budapest mellett öt megye túlsúlya jellemzi az országot. Vagyis a fejlődő cégek elsősorban a fővárosból, valamint Győr-Moson-Sopronból, Borsod-Abaúj-Zemplénből, Baranyából, Fejérből és Bács-Kiskunból kerülnek ki. E területek azok, ahol legalább tíz magyar cápa székhelye megtalálható; az említett megyék és a főváros összességében 76 céget visznek el, vagyis az elemzésbe bekerült vállalatok több mint felét, míg a további 64 társaság 14 megye között oszlik meg.
Igaz, akad egy-két feltörekvő is, amely az erős középmezőnybe küzdötte fel magát öt-nyolc céggel, míg a lemaradók területén csupán egy-négy dinamikus középvállalat működik. Kivétel persze akad, hiszen Pest megye jól áll, mégis csak négy cég található ott a Közép-Magyarország régió top 20 cége közül. Természetesen ezek igencsak jól működő vállalkozások, s csupán Budapest vonzó hatása az, ami viszonylagosan háttérbe szorítja Pest megye szerepét.

Régiók és tulajdonosok. A dinamikusan növekvő cégek közül a legtöbb magánszemélyek tulajdonában van – ez a hét régió 140 vállalatának 57 százalékát teszi ki –, míg kisebb részüket – 14 százalékukat – vegyes, vagyis részben magánszemélyek, részben más társaságok birtokában lévő vállalkozások adják. A kizárólag Magyarországon bejegyzett cégek által ellenőrzöttek aránya 29 százalék. (Ezek között akad olyan is, amely egy külföldi vállalatcsoporthoz tartozik, de a számuk elenyésző.)
A leggyorsabban fejlődők között vizsgálódva – tehát régiónként az első öt céget tekintve – egyértelműen több magánszemély birtokában lévő társaságot találunk, mint vegyes tulajdonút vagy cégcsoporthoz tartozót.
A magyar magánszemélyekhez tartozó vállalkozások olyan cégeknek tekinthetők, amelyek a pénzügyi, valamint a kockázati- és magántőke-befektetők számára is érdekesek lehetnek, tekintettel arra, hogy növekedési ütemük eléri azt a szintet, amely igazodik az ebbe a típusba tartozó befektetők fokozott hozamelvárásaihoz.
Igaz, ezek a cégek nem feltétlen gyors növekedési szakaszukban termelik a jelentős profitot, azonban ez alapozza meg a későbbi extra eredményeket. Ugyanakkor elmondható, hogy a tőkebefektetők is inkább a bővülési „sztorikat” keresik, semmint a már az invesztíció pillanatában is nagy nyereséget termelő cégeket. Ugyanakkor a profitabilitás sem elhanyagolható, s elmondható, hogy e tekintetben mégiscsak jól állnak ezek a cégek.

Régiók és megtérülés. Számos összevetésben vizsgálhatók egy-egy régió társaságai, ám mert e térségek legjobb cégei sok ágazat vállalataiból állnak össze, így a megtérülési átlagok semmit sem mondanak, rendkívül nagy a szórás, különösen azért, mert ezek a dinamikusan növekvő cégek többnyire jövedelmük jelentős hányadát forgatják vissza a működésbe.
A visszaforgatott haszon azonban arról ad hírt, hogy a vállalatok elég profitot termelnek ahhoz, hogy működésüket és bankhiteleiket képesek legyenek finanszírozni.
Az éves nettó eredménynél talán még fontosabb mutató, hogy miként alakul a saját vagyon és az árbevétel ezen dinamikusan növekvő közepes cégek esetében.
Az adott régióban felhalmozott vállalati vagyon és az ottani cégeknél lecsapódó forgalom a térség számára is kiemelt fontosságú. A vállalkozásoknak a régió (pontosabban az adott megye) iránti elkötelezettségét mutatja, hogy mennyi pénzt forgatnak vissza működésükre, például a beruházásaikra. Emellett az ottani települések számára az iparűzésiadó-bevétel alapját is jelenti az árbevétel, amely, ha dinamikusan nő, a település bevételeit is gyarapítja. Így tehát nemcsak vállalati szempontból fontosak ezek a mutatók, hanem a régiók fejlődését és annak irányát is jelzik. Ugyanakkor ezen cégeknek nagy szerepük van a helyi foglalkoztatásban is.

Régiók és vagyonok. A tőkeakkumuláció alakulásában ugyancsak tetten érhető a régiók közötti különbség. Az elemzésben szereplő cégek összesített sajáttőke-értéke a 2004-es 95,8 milliárdról 2006 végére 144,8 milliárd forintra gyarapodott, vagyis a növekedés több mint másfélszeres, éves átlagban 23 százalékos volt.
A tőkenövekmény a Közép-Magyarország régióban volt a legnagyobb, évi átlag 55 százalékkal, míg 12 százalékkal a Dél-Dunántúlon, 15-tel az Észak-Magyarországon és 17-tel a Nyugat-Dunántúlon működő cégek felhalmozása volt a legszerényebb.
Az eltérés egyik meghatározó oka a bázishatás volt, hiszen míg a lassabb régiók cégei eleve nagyobb tőkével rendelkeztek már 2004-ben, addig a gyorsabbakéi jóval szerényebb vagyonnal indultak, s azt gyarapították hatalmas ütemben.

Árbevétel és árbevétel-dinamika. A 140 vizsgált cég 2004-ben együttesen közel 330 milliárdos árbevételét 2005-re 480, majd 2006 végére 650 milliárd forintra emelte, azaz a 2004-es értéket a következő két évben csaknem megduplázták. A növekedés éves átlagban 40 százalék volt.
Az egyes régiók dinamikája hat esetben hasonló, 30-40 százalék körül szóródik, ám a Budapest által fémjelzett Közép-Magyarország kiugró, éves átlagban 79 százalékos növekedést mutat. Mégis egy hevesi cég az, amely a leggyorsabban növelte árbevételét az adott időszakban.
Akad persze néhány olyan társaság is a listákon – ilyenek például az energiaiparban működők –, amelyek számára a külső tényezők megváltozása hozta meg a jelentős növekedést, vagyis nem mindig az organikus fejlődésnek vagy a hatékonyságjavulásnak köszönhető a mutatószámok esetleges ugrásszerű emelkedése.

Régiók és iparágak. A kutatás ezen része ugyancsak jól mutatja, hogy merre tartanak az egyes EU-régiók, és láthatóvá válnak markáns különbségek is, a térségek gazdasági arculatának eltérései. Meglepő, hogy a kiemelkedően növekvő cégek között minden régióban találni építőipari vállalkozást. A Dél-Alföldön négy is van, s itt szintén markáns az élelmiszer-ipari társaságok jelenléte, közülük három került a top 20-ba, a többi más iparágakban működik. Dél-Dunántúl egyértelműen meghatározó ágazata az élelmiszeripar, az ágazatból nyolc cég került a listára, a közepes súllyal jelen lévő vegyipar négy vállalattal képviselteti magát. Észak-Alföld arculatát a nyolc élelmiszer-ipari mellett négy vegyipari vállalkozás határozza meg.
Észak-Magyarországon lényegesen szórtabb az ágazati megoszlás: három céggel van jelen az építőipar, és szintén három közműcég (ez esetben erőmű) található itt, míg a fuvarozói szakma, a vegyipar, a fémipar, az élelmiszeripar és a kereskedelem két-két társasággal képviselteti magát. Hasonlóan kicsi az iparági koncentráció a Közép-Dunántúlon, ahol 3-3 kiemelt vállalat működik az autóiparban és a közműágazatban (itt is erőművekről van szó), az élelmiszer-ipari, a vegyipari és szolgáltatási területen.
Közép-Magyarországon figyelemre méltó, hogy egy távközlési cég is beküzdötte magát a leggyorsabban fejlődők közé, mégpedig mindjárt a régió első helyét szerezte meg. Emellett öt építő-, három élelmiszer-ipari és három italgyártó vállalkozás határozza meg az ágazati struktúrát, míg két-két céggel a gépipar és a fuvarozás jelenik meg.
Nyugat-Dunántúlon a fajsúlyosabb területek a következők: a közműágazat és az élelmiszer-ipar négy-négy céggel, továbbá az építőipar három és az autóipar két vállalkozással.

Az ilyen úgynevezett „függőlegesen startolók” akár több ezer százalékos bővülést is produkálhattak, mind a dinamikus mutató, mind bármely növekedési részmutató alapján. Összesen 27 ilyen céget azonosított az elemzés. Közülük 13 budapesti, hat pedig Pest megyei vállalat. Bár itt is túlsúlyban van a főváros, de ez már árnyalja azt a képet, amely szerint túl kevés magyar cápa működik Pest megyében. Akad köztük még két Fejér és két Bács-Kiskun megyei vállalkozás is, valamint Heves és Somogy is jegyez egy-egy ilyen céget.

Ezek körében többségben vannak a vállalatok vagy cégek és magánszemélyek tulajdonában lévő társaságok. Ezen vállalkozások között több közismert is szerepel.

Bár meghatározó iparág nincs ebben a körben, de jelentős az építőipari cégek száma (öt), s van pár számítástechnikai, illetve fuvarozással foglalkozó társaság is.

Az ilyen úgynevezett „függőlegesen startolók” akár több ezer százalékos bővülést is produkálhattak, mind a dinamikus mutató, mind bármely növekedési részmutató alapján. Összesen 27 ilyen céget azonosított az elemzés. Közülük 13 budapesti, hat pedig Pest megyei vállalat. Bár itt is túlsúlyban van a főváros, de ez már árnyalja azt a képet, amely szerint túl kevés magyar cápa működik Pest megyében. Akad köztük még két Fejér és két Bács-Kiskun megyei vállalkozás is, valamint Heves és Somogy is jegyez egy-egy ilyen céget.

Ezek körében többségben vannak a vállalatok vagy cégek és magánszemélyek tulajdonában lévő társaságok. Ezen vállalkozások között több közismert is szerepel.

Bár meghatározó iparág nincs ebben a körben, de jelentős az építőipari cégek száma (öt), s van pár számítástechnikai, illetve fuvarozással foglalkozó társaság is. Dinamikus vállalatok -->