Gázvita: így látják az oroszok

A Kommerszant című lap arra hívta fel a figyelmet: valóban nem tudni, milyen árat alkudtak ki. Míg a sajtó a jelenlegi európai átlagárból és a bejelentett 20 százalékos kedvezményből kiindulva ezer köbméterenként 360 dollárt számolt ki, Bogdan Szokolovszkij, az ukrán elnök megbízottja nemzetközi energiabiztonsági kérdésekben - aki az utolsó pillanatban került be az ukrán tárgyaló küldöttségbe - Kijevbe visszaérkezve úgy nyilatkozott a lapnak, hogy az európai ár jelenleg 300 dollár, ami Ukrajna számára 224-240 dollárt jelentene.

Az orosz kormány képviselői azonban továbbra is 450 dolláros európai árról beszélnek. Más kérdés, hogy az aktuális ár bizonyosan csökkeni fog a kőolaj árának esése nyomán. A lap rámutatott: a megállapodás megvalósulása - s ezzel a gáz megindulása Európába - attól is függ, mit szól az egyezséghez Viktor Juscsenko ukrán államfő.

A lapok egyébként úgy tudják: a megállapodás tíz évre szól és hétfőn írják alá Vlagyimir Putyin és Julija Timosenko ukrán kormányfő jelenlétében. A Kommerszant és több más lap is kiemeli, hogy a közvetítőket - így a Magyarországra is szállító RoszUkrEnergót - teljesen kiiktatja a megállapodás, s hosszú évek óta első ízben a Gazprom egyenesen az ukrán Naftogaznak szállít.

A Vedomosztyi szerint a mostani háborúskodás arra jó volt, hogy világosan fel lehessen ismerni a problémát: nevezetesen azt, hogy Oroszország szomszédaihoz fűződő gázkapcsolatai nem eléggé átlátszóak, s emellett politikailag motiváltak. Az árak túlságosan is alku tárgyát képezik és néha nehezen indokolhatók gazdasági érvekkel. Mindez lehetővé teszi a politikai játékot a versengő ukrán politikai erők pályáján, a törekvést arra, hogy Moszkva a szomszédot saját érdekszférájában tartsa, de lehetővé teheti az ukrán vagyontárgyakhoz való hozzájutást és a korrupciót is. Ugyanakkor kockázatokkal is jár: ilyen körülmények között lehetséges nem teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, szinte lehetetlen bírósági úton megoldani a problémákat, és szinte lehetetlen ellenőrizni a korrupciós áramlatokat. Julija Latinyina, a Putyin-ellenes Novaja Gazeta szemleírója és a lap szakértői a gázviszályban a Grúzia elleni augusztusi háború folytatását látják más eszközökkel.

Latinyina Putyin és Juscsenko háborúját látja a történtekben, s győztesnek Julija Timosenko ukrán kormányfőt tartja. A szerző szerint a RoszUkrEnergo nagyon furcsa közvetítő: a fele a Gazprombanké, másik fele ukránoké, s miután az FBI Szemjon Mogilevics nemzetközileg keresett gazdasági bűnözőt fedezte fel az ukrán rész mögött, megnevezték Dmitrij Firtast tulajdonosként, akinek neve korábban Mogiljevics cégeinél szerepelt.

A RoszUkrEnergo és a Naftogaz közös tulajdonában lévő UkrGazEnergót - amelynek fennállása idején semmi probléma nem volt s amelynek célja az volt, hogy megszerezze az ukrán csőhálózat és gázpiac minél nagyobb részét azok számára, akik valójában a cég mögött álltak - tavaly tavasszal megszüntették. Latinyina szerint Moszkva a gázháborúban elvesztette megbízható partnerként élvezett hírnevét, s vesztességei még jelentősen nőhetnek, ha mindez oda vezet, hogy Európa hozzáfog a Nabucco-vezeték építéséhez és végleg letesz az Északi Áramlatról. A szerző azonban hozzáteszi: ez a veszély nem nagy, mivel a jelek szerint Európában jelenleg nincs meg a képesség, hogy megfelelő módon reagáljon a zsarolásra, és az európai acéliparnak égető szüksége van az Északi Áramlat építésével járó megrendelésekre.