A halálozások kivédése végett regisztrálják az érbetegeket

A perifériás érbetegség (érszűkület) gyakran a szívinfarktus vagy agyvérzés előrejelzője is lehet, ám az érintettek száma, pontos egészségügyi állapota egyelőre ismeretlen, Pedig felismerés és kezelés nélkül az érintett betegek közel egyharmada 5 éven belül meghal. Ezért a Magyar Hypertonia Társaság immár a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társasággal közösen, az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. támogatásával létrehozza az ÉRV regisztert, az érintettekkel kapcsolatos ismeretek gyűjtésére és rendszerbe foglalására.

A perifériás érbetegség, közismert nevén az érszűkület, az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája. E betegségben az erek beszűkülése leginkább az alsó végtag verőereiben lép fel. Felismerését nehezíti, hogy sokáig tünetmentes maradhat. A romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb, már érezhető tünete a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság- vagy nehézségérzet, fájdalom, ami pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. Ilyenkor azonban már az erek károsodása szinte biztosan megindult. Magyarországon az érszűkület a szakmai becslések alapján mintegy 400 ezer embert érint. Fokozottan veszélyeztetettek, akik dohányoznak, magas a koleszterinszintjük, cukor- vagy magasvérnyomás-betegségben szenvednek, illetve, mint a legtöbb szív- és érrendszeri betegségnél, itt is nagyobb a baj kialakulásának esélye, ha a családban gyakran fordul elő érbetegség. A perifériás érbetegség több szempontból is veszélyes. Túl azon, hogy a láb keringésének romlása akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése akár a végtag amputációjához is vezethet. Mindazonáltal az igazi veszélyt az jelenti, hogy a normál, tünetmentes társaikhoz hasonlítva, az érszűkületes betegeknek kétszer nagyobb az esélye a szívinfarktus vagy szélütés bekövetkezésére, felismerés és kezelés nélkül a betegek közel egyharmada 5 éven belül meghal. Az EReink Védelmében (ÉRV) program célja az is, hogy a tünetmentes perifériás érbetegek felderítésével és kezelésével hatékonyan csökkentse a magyarországi szív- és érrendszeri halálozást, másrészt, a program 5 éve alatt információkat gyűjtsön az érszűkületes betegek megfelelő gondozásáról, illetve az azzal járó előnyökről. Az ÉRV program első lépéseként olyan országos szűrőprogram indult, ahol az ún. hipertónia centrumokban magasvérnyomás alapbetegségű szív- és érrendszeri betegek perifériás érbetegségre is történő szűrése – kardiovaszkuláris rizikó felmérés és boka/kar index mérés – történt meg, amit az elkövetkező években a betegek gondozása, életkilátásainak javítása követ majd. A vizsgálatba történő beteg bevonás 2007. április 1. és 2008. szeptember 30. között történt, amiben összesen 55 centrum vett részt, és 21 892 beteg került be a programba, az átlagéletkoruk 61,45 év volt. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy kiderült, a bevont betegek 14 százalékánál egyértelműen kimutatható volt a már kialakult perifériás érbetegség, illetve további 15,6 százalékuknál volt megfigyelhető az érszűkület kialakulásának markáns lehetősége. Azaz a magasvérnyomás-betegségben szenvedők mintegy 30 százaléka valamilyen mértékben érintett lehet a problémában. A vizsgálat további megállapítása, hogy az érszűkület előfordulása nagyobb a magasabb halálozási valószínűséget mutató régiókban. Tehát immár magyar adatok is alátámasztják a perifériás érbetegség és a szív- és érrendszeri halálozás közötti egyértelmű összefüggést. A hagyományos szív- és érrendszeri rizikóbecsléssel (Score, Framingham) alacsony vagy közepes rizikójúnak vélt betegek 10-15 százalékánál fordult elő kóros boka/kar index érték. A vizsgálati eredmények szerint tehát a boka/kar index mérés alkalmas lehet a valódi szív- és érrendszeri kockázat megállapítására, és ezzel hatékony eszköze lehet a szív- és érrendszeri megelőzésnek. Ráadásul egy egyszerű, gyors, fájdalmatlan és olcsó módszer, így széles körben alkalmazható. Az ÉRVregiszer elindításának indoka az a tény, hogy jelenleg nem mondható meg pontosan a Magyarországon lévő perifériás érbetegek száma, aránya, és valódi egészségi állapota. Ennek felméréséhez ezért egy olyan betegregisztert kell felállítani, amibe folyamatosan kerülhetnek majd be az adatok, így a betegkövetés és adatértékelés is megvalósítható lesz. E kezdeményezéshez, nyilvánvaló szakmai érintettsége okán, csatlakozott a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság is.