Ideiglenes dolgozót, de hogyan?

Fogalomtisztázás. Nemrég egy kereskedelmi cégnél a topvezető egy új értékesítési szakembert keresett egy betöltetlen pozícióba, ám nem akarta alkalmazni, mivel úgy tűnt, maximum egy évre tud neki munkát kínálni. Interim menedzsert keressen nekem – mondta a személyzeti tanácsadónak, aki visszakérdezett, hogy pontosan milyen kvalitású szakembert akar s milyen feltételekkel. Kiderült, a vezető egész másra gondolt, arra, hogy kölcsönzés keretében foglalkoztat majd egy értékesítőt. Amikor a tanácsadó erről tájékoztatta a cégvezetőt, az csak legyintett: „Ja, mindegy, nekem a kettő egyre megy.” A Világgazdaság utánajárt, korántsem mindegy: bár a munkaerő-kölcsönzés és az interim menedzsment között akad hasonlóság, azért sok a különbség.
A munkaerő-kölcsönzés lényege, hogy egy munkaviszony keretében a szolgáltató (kölcsönbe adó) átengedi a munkavállalót és annak munkaidejét a megrendelő (kölcsönbe vevő) birtokába. Ez hasonlít egy tipikus, „rendes” munkaviszonyhoz, ahol pontosan megmondják a dolgozónak, hogy mikor, hol, pontosan milyen feladatokat kell elvégeznie, ki az úgymond felettese, kinek kell engedelmeskedni és beszámolni. Ezzel szemben az interim menedzsment nem munkaerő kiközvetítésére, kölcsönzésére, hanem menedzsmentfeladatok elvégzésére vállalkozik – fogalmazta meg az egyik különbséget Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke, egyben a Select Humánerőforrás Kft. ügyvezetője.
Az interim menedzsment esetében a szolgáltató cég teljes körű felelősséggel vállalja fel a megbízó által kijelölt (mindig határozott időre és meghatározott feladatra szóló) munkát, míg a kölcsönzés szólhat határozatlan időtartamra is. Az interim menedzsment – ahogyan az a nevéből is fakad – kizárólag menedzsmentfeladatokkal foglalkozik, ezen belül is elsősorban felső vezetőkkel – említett egy másik eltérést Fekete István, a Hungarian Interim Management Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátette: ez egy szolgáltatás, polgárjogi szerződés alapján, ahol a végső eredmény a teljesítés fő kritériuma.
Egy közvetített munkaerő olyan, mint egy munkavállaló, akinek fizetett szabadsága van, betegszabadságra megy, továbbképzésen vesz részt, esetleg szolgálati gépkocsit, laptopot, mobiltelefont kap az őt foglalkoztató vállalattól. A kölcsönzött felelőssége csak korlátozott mértékben jelenik meg, hiszen őt a kölcsönbe vevő irányítja, a ledolgozott órák alapján kapja a fizetését, és nem a „végtermék” alapján ítélik meg. Viszont az interim menedzser csak a tényleges operatív időre számláz, hiszen ő feladat elvégzésére vállalkozott és nem a munkaidejét „bocsátotta áruba”.
Míg a gyakorlatban az interim elsősorban felső vezetői területet lát el, addig a kölcsönzés igénye egészen alacsony feladatokban is jelentkezik, mint például irodai adminisztráció. A kölcsönmunkás dolgozhat még például fizikai munkakörökben, kereskedelmi területen (értékesítés, beszerzés, logisztika, marketing), pénzügyi területen (könyvelő, pénzügyes, kontroller), sőt nem ritka, hogy főkönyvelőt, pénzügyi vezetőt keresnek, vagy épp az IT, a minőségbiztosítás területére kölcsönöznek a vállalatok szakembert – fogalmazott Csaposs Noémi. Az interim menedzsert mint „doktort” akkor is hívják, amikor a cégnek „panaszai” vannak, ő megállapítja a bajt, javaslatot tesz, majd felgyűri az ingujját, és nekilát a kezelésnek – emelte ki Fekete István. Másszor segít az eladó sorba került „menyasszonyt” a potenciális kérők előtt kívánatossá tenni: azaz a céget úgy átalakítani, hogy az eladható legyen. Természetesen mindkét területen hasonlóság, hogy háromszereplős megoldásról beszélünk, a „bedolgozó” szakembernek be kell épülnie a szervezetbe, el kell fogadni az ottani szokásokat, kultúrát, részt kell vennie a cég mindennapi életében, feladatokat kell ellátnia, melyekről be kell számolnia – hívta fel a figyelmet mindkét szakember. Éppen ezért nehéz összehasonlítani a két terület hatékonyságát, mivel mindegyik másra szerződött és más a cél.
Úgy tűnik, legyen szó interim menedzsmentről vagy kölcsönzésről, mindkét szolgáltatás előnye, hogy az így „kapott” szakember nem számít bele a statisztikai létszámba, így a költsége nem a bérkeretet terheli, „csak” költségként jelenik meg a vállalatnál. Az sem mellékes, hogy ha véget ér a projekt, a megbízás, akkor a céget nem nyomasztják a felmondással járó jogi és anyagi terhek. VG