A BKV egyes vezetőinek botránya miatt szégyenkezhetünk

Most éppen a BKV egyik-másik vezetőjének a botránya miatt szégyenkezhetünk. Nemcsak az döbbent meg, ami üzleti, etikai, morális és jogi nonszenszek formájában történt a humánerő-igazgató és a stratégiai vezető „végkielégítése” körül, hanem az is, hogy mindezek után felelős vezetők megpróbálják elmagyarázni, hogy miért van/lehet így. Pedig nem lehet, illetve nem lehetne.

Nyilvánvaló, hogy a közszféra és a klasszikus munkaerőpiac nem egyformán működik, bár elvben semmi sem indokolja ezt a megkülönböztetést. Mindkét piacon a tehetség, a tudás és a tapasztalatok, ha úgy tetszik, az adott készségek és képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki eredményesen dolgozzon, teljesítsen. Munkáltató és munkavállaló erre szerződik a kölcsönös és elvárt haszon érdekében, ez egyszerű és egyértelmű. Sajnos azonban ezek az esetek nem ezt mutatják. Itt általunk nem ismert indokkal valamilyen más célt szolgáló „munkaszerződéseket” kötöttek, ráadásul egy közpénzekből működő, közfeladatot ellátó vállalatban.

Semmi sem indokolta, hogy ne határozatlan idejű munkaszerződéseket kössenek, mint normál esetben a piac bármely vállalatánál általában. A vezetői szerződések az adott pozícióhoz tartozó munkaköri leírások alapján, konkrétan és részletesen meghatározzák a feladatokat, elvárásokat és a hozzájuk tartozó felelősségi köröket is. Itt ezzel szemben a különböző jogcímeken felvehető összegek és szorzószámok vannak pontokba szedve. Úgy tűnik, mintha a kifizetéseket szervezték volna szerződésbe és nem a vállalat számára fontos munkaköröket. Azt pedig a jó ízlés határain belül kommentálni sem lehet, hogy ha valaki végkielégítéssel távozik egy vállalattól, akkor milyen módon dolgozhat ott tovább munkaviszonyban (?!) vagy bármilyen más jogcímen.

Ezek a szerződések arra szolgáltak, hogy garantált pénzekhez jusson a kedvezményezett, függetlenül a végzett munkájától, annak minőségétől és a vállalatnál töltött idejétől. Ez HR-szakmai szempontból példa nélküli. A munkánkat (vezetők és beosztottak egyaránt) a havi fizetésünkért végezzük. Abban az esetben, ha a személyes és a vállalati teljesítmény is kiváló, jutalomban részesülhetünk, kaphatunk bónuszt, de ennek mértéke még egy prosperáló, profitábilis vállalatban is csak a töredéke lehet az itt nyilvánosságra került összegeknek. Ráadásul és nem utolsósorban a BKV nagyon messze van a kiválóan teljesítő vállalattól, több 10 milliárdos nagyságrendű veszteséggel üzemel.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható