Többletpénz és hatékonyság

Munkatársainktól

2010.05.18, 05:00

Elemzők szerint az idei GDP-arányos hiánycél mindenképpen meghaladja a tervezett 3,8 százalékot, a leendő nemzetgazdasági miniszter szerint akár 6 százalék is lehet, ez esetben pedig 300-400 milliárdos mozgástere lehet a kormánynak, ebből 60-90 milliárdot lehetne fordítani az egészségügyre – számolta ki lapunknak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Úgy gondolja, hogy a többletforrás hatására csökkennének a várólisták, javíthatnák az egészségügyi dolgozók jövedelmét, így mérséklődne a migráció. A leendő kormány bizonyára tanult a 2002-es egészségügyi béremelés tapasztalataiból, amikor úgy adott a kormány 150 milliárdot e célra, hogy nem kért ellentételezést – mondta, hozzátéve: égető szükség lenne bizonyos szakterületek, például az onkológiai betegellátás tarthatatlan gyógyítási feltételeinek javítására, és a rendelkezésre álló fejlesztési források azonnali áttekintésére. Szisztematikus és gyors intézkedések után derülhet ki, hogyan kell átalakítani az ágazat struktúráját – hangsúlyozta.

Jelenleg hazánkban a GDP 4,9-5 százaléka jut egészségügyi közkiadásokra, ez egy százalékponttal kevesebb a korábbi évekhez és 1-2 százalékkal a visegrádi országokéhoz képest. A lemaradás értéke 250-500 milliárd forint. Pedig az Egészségügyi Baráti Társaság tanulmánya szerint a magyar egészségipar termeli a GDP 8,3 százalékát.

Világszerte foglalkoztatja a közgazdászokat, összefügg-e az egészségügyre fordítható összeg a halálozással. Orosz Éva, az

ELTE egyetemi tanára, OECD-szakértő a közelmúltban az Esély című folyóiratban közzétett tanulmányában kifejtette: az Amerikai Egyesült Államokban az egy főre jutó egészségügyi kiadás 2,2-szerese a nyugat-európai átlagnak, ennek ellenére náluk a legmagasabb az elkerülhető okokból bekövetkező halálozás. Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke szerint nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az egészségügyi közkiadások növelése önmagában javítaná a lakosság egészségi állapotát.

Ezért is fontos az egészségügyi intézményrendszer szükségletekhez igazítása s a mainál ösztönzőbb érdekeltségi rendszer. Ugyanis például a térítésmentes szűrővizsgálatokon való részvétel igen hektikus, amíg az ország középső régiójában átlagosan 25 százalék például az emlőszűréseken való részvétel, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 70 százalék körüli. Márpedig az időben felismert onkológiai betegségek meggyógyításának nagy az esélye, s olcsóbb a terápia is. Az előző nagyon fontos, hiszen hazánk még most is dobogós helyen áll a daganatos és a szív-ér rendszeri halálozásban. A születéskor várható élettartam Magyarországon – a javulás ellenére – még most is csak 74 év, miközben például Lengyelországban 76, Csehországban pedig 77 év.

Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője egyik tanulmányában kifejtette: az egészségügy hatékonyságának javításával három évvel lehetne növelni az élettartamot. Arról is írt, hogy a jelenlegi egészségügyi struktúra fönntartására nem elég a pénz, ezért vagy forrásbővítésre, vagy szerkezetváltásra van szükség. A Magyar Kórházszövetség szerint mindkettőre, így javulhat az ellátás színvonala, és költséghatékonyabb lehet a gyógyítás – fejtette ki Rácz Jenő elnök.

Mindenki másképp csinálja

Egyesült Államok. A GDP 16 százalékát költötték egészségügyre 2007-ben. Az aránytalanul magas költségek fő oka a szolgáltatások indokolatlan igénybevétele, a biztosítók túlzott piaci hatalma, a kezelések koordinálásának elégtelensége, a nem megfelelő információs rendszer és a túl magas adminisztrációs költség. Több elemzés is kimutatta: nem lehet megállapítani jelentős kapcsolatot a ráfordítások növekedése, illetve a várható élettartam és az ellátás színvonalának javulása között – állapítja meg a Commonwealth Fund alapítvány. Az Institute of Medicine nem kormányzati szervezet szerint sok területen nyílna lehetőség a hatékonyság és a szolgáltatások minőségének javítására az adott kiadási szinten is.

Németország. A legnagyobb európai gazdaság ugyancsak előkelő helyet foglal el az egészségügyi kiadások rangsorában az Eurostat adatai szerinti 10,07 százalékos GDP-arányos rátájával. A költségekhez viszonyított eredmények tekintetében ugyanakkor az EU legnagyobb nemzetgazdaságát is rendszeresen kritizálják a szakemberek. A német rendszer kapcsán az egymás mellett fölöslegesen működő struktúrákat szokták kiemelni, például az ambuláns kezelés, a fekvőbeteg-ellátás és a speciális rehabilitációs intézmények hármasa kapcsán. Ezenfelül az összes érintett, vagyis az orvosok, a gyógyszerészek, a kórházak, a betegbiztosítók és a páciensek viselkedésében is hiányolják a kellő költségtudatosságot.

Franciaország. A GDP 10,68 százalékát költik egészségügyre. Az orvosi kvalitások magas színvonalát ugyan el szokták ismerni, ugyanakkor a szakemberek állandóan felróják, hogy a rendszer „rossz koordinálása” miatt fölöslegesen magasak a kiadások. A párizsi kormányzat mellett egyébként egy tanácsadó testület működik, az egészségbiztosítás jövőjével foglalkozó különleges bizottság. A testület szerint a probléma egyik fő oka az, hogy nincsenek kellően pontosan elhatárolva a különböző hatáskörök. A különleges bizottság előrejelzése szerint egyébként a jelenlegi működés érdemi megváltoz-tatása nélkül 2020-ra évente akár a 66 milliárd euróval is túlléphetik az egészségügyi kiadások a befizetéseket.

Szlovákia. Északi szomszédunk 7,7 százalékos GDP-arányos egészségügyi kiadásszintje viszonylag alacsony, bár a magyar értéket még így is meghaladja. A költséghatékonyság – a többi új tagállamhoz hasonlóan – jobb a fejlett országokénál. Ám a rendszerhatékonyságot tekintve elmarad a régi tagállamok átlagától – mutat rá az IMF. A két mutató közötti eltérés azzal magyarázható, hogy a viszonylag alacsony bérek miatt a kiadásokban nem tükröződik megfelelően, mekkora munkát és erőforrást használnak fel az adott ellátási szint eléréséhez. Azaz: Szlovákia esetében is lenne lehetőség javítani a működés színvonalán a költségek növelése nélkül, főleg a humánerő-ráfordítások hatékonysága terén.