Teljes átvilágítás várható a Zsolnaynál

A Zsolnay név fontos jelkép Pécs és a pécsiek számára, fogalom a világ számára. Ezért volt kiemelt jelentőségű, hogy a gyárat megmentsük – jelentette ki tegnap dr. Páva Zsolt. Pécs polgármestere azon a sajtótájékoztatón szögezte le mindezt, amelyen aláírták a Zsolnay Manufaktúra Zrt. részleges privatizációjáról szóló szerződést.

A gyár korábbi száz százalékos, ma többségi tulajdonosa, a Pécs Holding Zrt. – amint arról beszámoltunk – a budapesti székhelyű Manufaktúra-Befektető (M-B) Kft.-nek adta el a Zsolnay 49 százalékos részvénycsomagját, és két szavazatelsőbbségi részvényét. Az M-B Kft. 230 millió forintos vételárért, és további, 500 millió forint tőkejuttatás vállalásával szerezte meg a Zsolnay kisebbségi üzletrészét, és a társaság irányításának jogait. Páva Zsolt szerint olyan döntés született, amely garanciákat nyújt arra, hogy a nagy múltú üzemre biztos jövő vár.

Jászai Gellértet, a Zsolnay-gyár kisebbségi részvényeit, és egyben a cég irányítási jogait megszerző Manufaktúra-Befektető (M-B) Kft. tulajdonosát kérdeztük terveiről.

– Hangsúlyozták, hogy az M-B Kft. olyan projektcég, amely amellett hogy az ön 100 százalékos tulajdonában van, az ön magánjellegű befektetése is. Azaz nem kapcsolódik országosan ismert ingatlanfejlesztő cégcsoportjához, az SCD Csoporthoz. Mi motiválta?

– A Zsolnayról mint befektetési lehetőségről tavaly hallottam először, amikor országos médiaérdeklődést kapott az értékesítés meghiúsulása. Az ügy felkeltette érdeklődésemet, utána olvastam a gyár történetének, és mondhatom, beleszerettem.

– Azaz nem tisztán üzleti érdekek vezérelték?

– A Zsolnay-gyár történetét, múltját, és szomorú jelenét, mostani állapotát ismerve csakis olyan döntést lehet hozni, amelyben komoly hangsúlyt kapnak az érzelmi motivációk – épp ezért nem is akartam belekeverni az SCD-t. Elsősorban a nagy múltú, régi magyar ipar újjáélesztése vonzott. Nemzeti kincs, egy hungarikum mehet kárba, ha nem kap segítséget. Hasonló motivációk dolgoztak bennem, amikor belevágtunk a balatoni projektjeinkbe, amikor 2005-ben megvásároltuk az első ingatlanokat, majd kidolgoztuk a Balaton Fejlesztési Programot. Az is kellett persze – ahogy ott is –, hogy hiszek benne, hogy talpra lehet állítani a Zsolnayt.

– Mi az, amin ehhez változtatni kell?

– A marketing, a humán erőforrás és a géppark. Fontos infrastrukturális fejlesztések maradtak el, amelyeket pótolnunk kell, erre elegendő lehet az a forrás, amelyet beleviszünk a gyárba. Nem csak a 230 milliós vételárról, az 500 milliós tőkeemelésről van szó. Garanciát vállaltam a meglévő 400 milliós hitelállomány visszafizetésére, és a szigorú feltételeket szabó ÁPV Rt.-s szerződés feltételeinek teljesítésére. A marketing terén súlyos hiátusok vannak, ahogy több elismert tervezőt, iparművészt is alkalmazni szeretnénk.

– Elhangzott: újra szeretnének épületkerámiát gyártani.

– Meg kell őrizni az értékeket, azt amitől a Zsolnayból fogalom lett. És ezek közé tartozik az épületkerámia, amelyben hatalmas lehetőségeket látok. Az elején sokat segíthet, hogy budapesti ingatlanfejlesztéseinkhez is Zsolnay épületkerámiát rendelünk. Pasaréten egy Zsolnay-kávézót is nyitnánk, amely összességében százmilliós nagyságrendű megrendelést hozhat a gyárnak. Egy-két éven belül e lépések nyereségessé tehetik a gyárat, a tisztán piaci megrendeléseket nézve ez az idő 3-5 év lehet.

– Korábban beszéltek egy, az IKEA-nak épülő üzemrészről is, amelyhez uniós forrást is elnyert a Zsolnay.

– Ez nem lehet a Zsolnay jövője, szakmailag nem is védhető az elgondolás. A Zsolnaynak nem a tömegtermelésben a helye, ellenkezőleg: magas minőségű, hagyományosan készült, kézzel festett porcelánnal, eozinnal, pirogránittal, épületkerámiával lehet esélyünk. És jó ötletekkel, például azzal, hogy akár egyedi magánrendeléseket is teljesítünk egy szűk, komoly fizetőerővel bíró rétegnek.