BP-jelentés: csak a torka olajos

Nincs is ebben semmi meglepő. Egyes szakértők szerint a világ, de legalábbis az Egyesült Államok legnagyobb olajszennyeződést okozó mélytengeri olajkút-katasztrófa még egy olyan hatalmas olajtársaságot is képes megrendíteni, mint a BP. A londoni székhelyű olajvállalat Deepwater Horizon nevű tengeri fúrótornya idén április 20-án robbant fel, amelynek nyomán 350-700 millió liter nyersolaj ömlött a Mexikói-öbölbe. A BP mostani jelentése szerint az olajszivárgás megállítására a vonatkozó időszakban – vagyis június végéig – 2,9 milliárd dollárt költöttek, de a júliusi munkákat, beleértve a második kitörésgátló sapka felszerelését is hozzászámolva ez az összeg már a 4 milliárdhoz közelít. További 29 milliárd dollárt különítettek el az eredményből a várható kármentésre, kárenyhítésre, illetve kárpótlásra. A vállalat pénzügyi eredményében ezek nyomán korábban elképzelhetetlennek tartott nagyságú veszteség szerepel: BP második negyedéves adózott eredménye -17 milliárd dollár.

„Egyébként” az olajkonszern nyereséges lenne, hovatovább az elmúlt tizenöt év egyik legjobb negyedévét zárhatta volna. Ha csupán a most kármentésre illetve kárpótlásra elkülönített 29 milliárdot hozzáírnánk az eredményhez, Tony Hayward elnök-vezérigazgatója 12 milliárdos nyereségről számolhatott volna be, ami majdnem a kétszerese a múlt év hasonló időszakában elért eredménynek, és akkor még nem szóltunk a kárelhárítás költségéről, a fúrótorony-baleset miatt kiesett termelésről nem is beszélve. Ehhez képest Hayward elnök-vezérigazgató saját lemondását jelenthette be – helyét alelnöke, az amerikai állampolgárságú Robert Dudley veszi át.

A „rendkívül nyereséges alapműködés mellett hatalmas veszteséget produkáló vállalat” paradoxona látszólag kézenfekvő módon megoldható. A katasztrófát egyszeri, lezárt, és soha meg nem ismétlődő haváriának kell beállítani, a nyereséges működést pedig a balesettől független, üzemszerű működés eredményének kell tekinteni. A BP vezetése éppen ezen dolgozik. Bűnbaknak pedig  Haywardot teszik meg, aki képtelen volt megfelelő pr-technikával kezelni a szennyezést. A kármentesítést illetve a kártérítést 30 milliárd dollárnyi termelőkapacitás eladásából kívánják fedezni, ami a vállalat 220 milliárdos mérlegfőösszegéhez képest kezelhető tétel. Végezetül a további katasztrófák lehetőségét a biztonsági intézkedések fokozásával szándékoznak kizárni. A kérdés csak az: a BP rendkívül nyereséges működése és a Mexikói-öbölben bekövetkezett környezeti katasztrófa valóban függetlenek-e egymástól. Az amerikai Kongresszusnak az ügy kivizsgálására felállított különbizottsága június elején éppen ezt kérdőjelezte meg. Fő vádpontjuk szerint a BP azért volt ért el látványos hozamnövekedést, mert elhanyagolta a balesetvédelmi szempontokat – sarkosabban fogalmazva: a biztonságon spórolta meg a nagy nyereségét.

A kérdés merituma részben műszaki jellege miatt, részben éppen politikai „nyomottsága” miatt egyelőre eldönthetetlen, a BP új vezetésének szándéka azonban a most leköszönő vezérigazgató működésének a fényében is kétséges. A 2007 májusában kinevezett Hayward stratégiája három pilléren nyugodott. Legfőképpen a feltárás-kitermelés hatékonyságán kívánt javítani. Másodsorban a finomítást-forgalmazást akarta jövedelmezőbbé tenni. Végül – és ahogyan ő is hangsúlyozta: egyáltalán nem utolsó sorban – az üzembiztonsági hiányosságokat kívánta orvosolni. A feltárás-termelés az eredetileg geológusnak tanult Hayward szakterülete volt, az e téren elért eredményei tagadhatatlanok. Több, korábban elhanyagolt feltárást sikerült vezetése alatt termőre fordítani. Ezek közül is kiemelkedik az egyiptomi, az indonéziai, és – termelési súlyát tekintve a legfontosabb – a Mexikói-öböl alatt elhelyezkedő mező.

Az utóbbi nemcsak hozamával emelkedett ki a sorból, hanem költséghatékonyság szempontjából is a legeredményesebb volt. Az új BP-vezetés sugallta kilátások szempontjából ennek azért van jelentősége, mert az Egyesült Államok törvényhozása által környezetvédelmi megfontolásokkal indokolt, tengeri olajbányászattal kapcsolatos törvényi szigorítások éppen ennek a jövedelmezőségét fogják aláásni. (Az Eurasia Monitor olajipari portál szerint fennáll a gyanú, hogy a szenátusi szigor hátterében a BP amerikai piacán fő riválisnak számító, és a tengeri termelésben kevéssé érdekelt Chevron áll.) Az új vezetés ráadásul éppen a két másik, rendkívül jövedelmező új mezőt, az indonéziait és az egyiptomi kívánja értékesíteni. Ezek a fejlemények együttesen mindenesetre borús árnyékot vetnek a BP leendő profitabilitására.

Hayward másik prioritásával, a finomítással és a forgalmazással kapcsolatban azt kell tudni, hogy ez az olajipar szűkülő részpiaca. A marzsok csökkennek, ám Hayward éppen az év második negyedében tudta elérni, hogy a terület előző évének azonos időszakában felmutatott, 680 millió dolláros nyereség kétmilliárd dollár fölé nőjön. Ahogy John Helmer szakértő blogjában fogalmaz: a leköszönő vezérigazgatónak sikerült „csontszárazra csavarnia” az ebben rejlő lehetőségeket – az új menedzsmentnek a finomítás és a forgalmazás terén sok javítanivalója már nem maradt.

Végezetül a biztonságról. A 2007-ben magánéleti botrányok miatt lemondott Lord Browne vezérigazgató több kínos üzembiztonsági ügyet hagyott utódjára. Az egyik legsúlyosabb a Texas City finomítóban 2005-ben bekövetkezett robbanás volt, amely 15 ember halált okozta – a sérültek száma a 170-et is meghaladta –, a másik az alaszkai kőolajvezeték szivárgó szelepeinek problémája. Mindkettőt sikerült lezárni, ráadásul – a BP honlapja szerint – a vállalt üzembiztonsági mutatói is lényegesen javultak: a balesetek száma az elmúlt négy évben ötödére csökkent. Csakhogy ezek javarészt kis-közepes súlyosságú ügyek voltak, az általuk okozott anyagi károk eltörpülnek a Deepwater Horizon katasztrófájához képest. A Deepwater Horizon esetével éppen ez a probléma: nagyon kis valószínűséggel bekövetkező, nagyon nagy pusztítást okozó haváriáról van szó. Kérdés, hogyan tudja elejét venni a BP új vezetése az ilyesminek – egyáltalán: megelőzhető-e az ilyesmi. A Tony Hayward által az elmúlt három évben foganatosított biztonsági rendszabályok sora legalábbis kétségessé teszik az ilyen irányú próbálkozások eredményességét.