Nem bűnhődhet a takarékos

Keményen sújtja a kórházakat az ágazatból 2003 óta kivont 100 milliárd forint s az egészségügy siralmasan alacsony, 4,8 százalékos GDP-részesedése. Ám a működésükre fordítható forrásokkal mégis nagyon eltérően sáfárkodnak. A 173 kórházból negyven a pénzügyi megszorítások ellenére is nullszaldóval gyógyít, közben mások sok százmilliós, sőt milliárdos adósságállományt görgetnek; mára megközelíti a 40 milliárdot a fekvőbeteg-intézmények lejárt adóssága.

Szőrmentén kell bánni a szokásos indokkal, hogy a súlyosabb betegeket ellátó intézmények kerültek padlóra. Hiszen például a közép-európai régió legnagyobb kórházának tartott Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a siófoki súlyponti kórház vagy az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet gazdálkodása a június végi állapot szerint stabil.

Ezért is mondhatta azt az egészségügyért felelős államtitkár, hogy az adósságfelmérést tükröző számokat óvatosan kell kezelni. Szócska Miklós szerint körültekintően, az érintett szakmai szervezetekkel közösen kell kidolgozni az esetleges konszolidáció módszertanát. Sürgős és kevésbé sürgős teendőket egyszerre kell kezelnie az ágazat irányítójának – véli Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgató főorvosa. A struktúraátalakítás, a gyógyítás új finanszírozási el-

veinek kidolgozása hosszabb folyamat, de a lejárt kórházi adósságot már a következő hónapokban ki kell fizetni, különben felgyorsul az eladósodás. Ez állami forráspótlás nélkül nem megy. Ám a pénz elosztásánál figyelembe kell venni az eladósodás mértékét, az intézmény straté-

giai fontosságát, a várólistákat. Azt is számba kell venni, hogy az adott intézmény hány olyan beteget látott el, akiért nem kapott egyetlen fillért sem az

Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). A hatályos szabályok szerint ugyanis az OEP az általa előre engedélyezett teljesítményvolumen-korláton (tvk) túl végzett gyógyításért nem fizet.

Tűrhetetlen a tvk általános, minden intézményre azonos alkalmazása – jelentette ki Velkey György, a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. Egyetért a sürgős, de mindenképp feltételekhez kötött forráspótlással. Nem lenne jó üzenet a feltételek nélküli osztogatás azoknak a kórházaknak, amelyek küszködve lavíroznak a pénzügyi egyensúly határán. Ugyan még hátravan a kórházi adósságfelmérés elemzése, de az már bizonyos, hogy egyes orvosi szakterületek tb-finanszírozása rossz, például a gyermek-egészségügyi intézményeknek juttatott összeg nem fedezi a kiadásaikat, a kisgyermek „nem fél ember”. Nagyon rossz helyzetben vannak a nagy megyei kórházak és egyetemi klinikák, hiszen rájuk is vonatkozik a tvk, pedig nekik már nincs hova küldeniük a hozzájuk beutaltakat.

Nem küldheti el őket az üdülőkörzetben lévő, 24 órás ügyeletet ellátó siófoki kórház sem, még sincs kifizetetlen számlája – tudtuk meg Varga Ferenc főigazgatótól. Úgy véli, pénzügyi stabilitásukat az állandó költségmonitorozásnak is köszönhetik, de nem hanyagolható el az sem, hogy OEP-bevételeiket saját forrásokkal egészítik ki. Például az intézmény használaton kívüli víztornyát díj ellenében telekommunikációs cégek bérlik, mélyfúrású saját kútból nyerik a Balaton környékén amúgy igen drága vizet, így csak csatornadíjat kell fizetniük. Árcsökkentést értek el a telekommunikációs cégekkel folytatott tárgyalásokon, s mivel egy évre előre rendelik meg például a gyógyszereket, átlagosan 10 százalék kedvezményt kapnak. Persze ennek az az előzménye, hogy korábban mindig időre fizető kuncsaftok voltak. Létszámtartalékuk, de fölöslegük sincs, s bizony évek óta várat magára a műszerbeszerzés, a belső felújítás. De már kifogyóban vannak a tartalékok – mondta a főigazgató.

Az öt évvel ezelőtti átvilágítást követő szerkezetátalakításnak, az akkor bevezetett, osztályokra lebontott költségkeret-gazdálkodásnak, valamint a folyamatok állandó monitorozásának eredménye, hogy az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézetnek sincs tartozása – ad magyarázatot Strausz János főigazgató. A korábbi három intenzív osztályt összevonták, megszűnt a kárpitosműhely, és több fölösleges sallangtól is megszabadultak. Korszerűsítették a diagnosztikát, s például a tüdőrákos betegek drága kemoterápiáját az érintett szakorvosokból álló onkoteamek határozzák meg, nincs fölösleges gyógyszerfelhasználás. Létszámleépítés nem volt a Korányiban, de a nyugdíjba menők helyére senkit sem vettek föl. Áttérve a nagy magyar valóságra, Strausz János azt mondja: struktúraváltás nélkül nem szabad pénzt önteni az egészségügybe, mert az észrevétlenül kifolyik onnan. S amíg háromszor többet fizet az OEP, ha fekvő betegként látja el a pácienseket, a menedzsmentnek nem éri meg a takarékosabb ambuláns kezelést választani. A sürgős forráspótlás elkerülhetetlen, de „nem büntethetik azokat, akik vért izzadva egyensúlyoznak, hogy talpon maradjanak”– tette hozzá.

Az egészségügy rendbetételéhez összhangot kell teremteni a gyógyítói kapacitások, a betegforgalom és a finanszírozás között – állítja Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke. Amíg a kórházi ágyak, a betegszám és a biztosító által fizetett teljesítmény között nincs szinkron, megmarad az intézményrendszer mai torzója, s elsősorban a súlyos betegeket ellátók lesznek hátrányban. Meg kell teremteni a kórházak, a szakrendelők, a háziorvoslás és a betegségeket megelőző népegészségügyi programok szinkronját, s az elvárt feladatokhoz kell igazítani a közpénzek felhasználását. Az egészségügy vezetőinek meg kell szabni azt is, milyen struktúrához, intézmények közötti integrációhoz, betegutakhoz kötik a kórházak pénzügyi konszolidációját – tette hozzá az elnök.