Jöhet a 3D-s ételkreátor

Egy nap – talán a nem is annyira távoli jövőben – a vasárnapi ebéd elkészítése előtt az anyuka felhívja a nagymamát, hogyan is készítse el a család kedvencét, mire a nagymama csupán annyit mond: átküldöm a receptet e-mailben. A recept megérkezik, a nyomtatóból pedig „kijön” a gőzölgő csirkepaprikás. Utópisztikusnak tűnik mindez? Korántsem. A Cornell Egyetem kutatói már összeállították az első 3D-s ételnyomtatót, bár lehet, hogy kicsit bizarr elnevezés nyomtatónak nevezni, hiszen arról mindenkinek elsőre a papír jut az eszébe.

Mindenesetre a 3D-s nyomtató már korántsem tekinthető újdonságnak, hiszen a Fab@home, illetve a RepRap projektek keretében már megszülettek az első verziók – igaz, az áruk nem csekély, meghaladja a 3000 dollárt, bár ez már kedvezőbbnek tűnhet, mint az első fecskék 20 000 körüli értéke –, melyek rétegek egymásra illesztésével háromdimenziós tárgyakat képesek alkotni. (A nyomtatók vékony PVC-rétegeket raknak egymásra, gyorsan száradó műanyagból alkotják meg a tárgyakat.) Otthoni alkalmazásra még meglehetősen szűk lehetőségeket kínál, hiszen például műanyag evőeszközöket kiválasztani az interneten fellelhető modelltárból, illetve legyártatni a nyomtatóból nem valószínű, hogy kifizetődő. A nyomtatható tárgyak terveit gyűjtő Thingiverse honlapján egyébként gótikus katedrális makettje éppúgy fellelhető, mint síp, legódarabok, fogaskerekek, székek vagy éppen poharak.

A jövő azonban ennél jóval több lehetőséget tartogathat. Egyes kutatók szerint majdan a lakás berendezése is viszonylag egyszerűen és gyorsan megoldható lesz, hiszen ahelyett, hogy a bútorüzleteket járnánk, elég a számítógépen kiválasztani – vagy némi kreativitást belecsempészve megalkotni – a kívánt bútordarabot, amelyet az otthoni nyomtató legyárt. Nincs tömeg, nem kell heteket várni a kívánt darabra, s bútorszállításra sem lesz szükség. Egyes szakemberek pedig már olyan nagy álmokat szövögetnek, hogy hamarosan akár cipőt is lehet majd nyomtatni, ez egy kisgyerekes családban nagyon jól jönne. A gyerek gyorsan kinövi a cipőt, amelyet az anya egyszerűen betesz a „nyomtatóba”, az pedig egy kicsivel nagyobb számban újragyártja azt, s ha a gyermek maci helyett esetleg autót szeretne díszítésként, az anyuka ezt is „elintézi” a számítógépén.

S miként működne az ételnyomtató? A szerkezet talán egy kibővített kávéfőző gépre emlékeztet, amelybe patronokat kell tölteni, s egy gombnyomást követően kész az étel. A hozzávalók folyadék, illetve zselé formájában lennének kaphatók. Vaj, csokoládé, süteménymassza hozzáadásával például finom édességek készülhetnének el. Az egyéni kezdeményezések sem korlátozódnának, hiszen az internetről is letölthető recepteket mindenki saját maga is alakíthatja, csupán változtatni kell az utasításokon. A potenciális lehetőséget jól érzékelteti, hogy a japán Homaro Cantu szakács chicagói éttermében már szusit is előállított 3D-s nyomtatóból.
Az ételnyomtatón dolgozó kutatócsoport nem titkolt célja a jelenlegi főzésforma forradalmasítása, hiszen ezáltal jelentősen leegyszerűsödik minden. Miután az ételek már kész alapanyagokból készülnének, nincs szükség pucolásra, tisztításra, akár fél délelőttöt igénylő műveletre, a konyha sem hasonlít majd egy atomtámadás utáni állapotra, kevesebb lesz a mosogatnivaló, ezáltal csökkenthetjük a vízhasználatot, ráadásul a főzés során keletkező hulladékkal sem kell bajlódni. Hosszabb távon pedig hűtőre, tűzhelyre, konyhai eszközökre sem lesz szükség – vélik a kutatók, akik azt remélik, hogy az ételnyomtató egy nap olyan mindennapos használati eszközzé válik a konyhában, mint a mikrohullámú sütő. A szerkezet a diétázók, illetve a különböző ételallergiában szenvedők helyzetét is megkönynyíti, hiszen ahelyett, hogy az egyedi ételek összeállításával bajlódnának, csak letöltik az orvos által javasolt receptet.