Egészségügy: befektetés vagy költség?

Az egészség nem kézzelfogható produktum, gazdasági hasznossága nehezen becsülhető, noha pontosan tudjuk, hogy az egészséges ember többet termel, hatékonyabb, vállalkozóbb szellem. Ennél sokkal konkrétabban bizonyítja az egészség rendkívüli gazdasági hatását egy 2001-ben készült, 104 országra kiterjedő vizsgálat, amely igazolta, hogy a várható élettartam egy évvel való meghosszabbítása a GDP 4 százalékos növekedését eredményezi. Magyarország számára ez különösen fontos, hiszen az OECD-országok közt a várható élettartamot és a gazdaság teljesítőképességét tekintve a hátsó sorokban helyezkedünk el. A versenyképesség fejlesztése, a GDP-bővülés, a foglalkoztatottság növelésének megvalósításában az egészségérték emelése komoly szerepet játszik. Ám az utóbbi években az egészségérték fenntartására fordított tőke folyamatosan csökkent.

Tény, hogy az egészségügyi ellátórendszer és a gyógyszer-finanszírozás egymással szorosan összefügg, az egyes területeken megjelenő pazarlások rontják a másik oldalon elért hatékonyságnövelést. Ezért lényeges, hogy a folyamatokat összefüggéseikben vizsgáljuk. A gyógyszer-finanszírozás fűnyírószerű visszavágása káros hatással lesz az egészségtőkére. Éppen ezért a gyógyszer-finanszírozás befektetési struktúrájának átalakítása során azon területekre érdemes koncentrálni, ahol a befektetések hatékonysága megkérdőjelezhető.
Sok gyógyszeres terápia esetén egyértelmű evidenciákhoz köthető a termék gazdaságos alkalmazása. A terápia nem megfelelő eredményessége növeli a szövődmények számát, többletkiadást okozva először az ellátórendszerben, majd magában a gyógyszer-finanszírozásban, hiszen az addicionálisan kialakult problémák is sokszor gyógyszeres terápiát kívánnak. Ezen területeken ésszerű olyan finanszírozási módszerekhez folyamodni, melyek a terápia eredményességét biztosítják. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az eredménytelen terápia gazdaságtalan terápia, tehát az állam feleslegesen támogat „egyéneket”, akik semmit nem tesznek saját egészségértékükért.

Egy rossz egészségérték-szemléletű országban a beteg az orvostól és a gyógyszertől várja a gyógyulást, noha az egészsége a sajátja, elsősorban neki kell tennie a gyógyulásáért. Ebben az összevetésben a „betegteher” fogalma is nehezen értelmezhető. Hiszen ha a beteg kizárólag az ellátórendszerről és a gyógyszerektől várja a gyógyulást, akkor „országteherről” beszélünk.

Hatékonysági szempontból elemezhetjük a hazai termékek árszínvonalát a nemzetközihez képest és vethetjük ezt össze az elért egészségnyereséggel, várható élettartammal. Nyilvánvalóan megjelennek azok a területek, ahol jelentős ártartalékok vannak a gyógyszerekben, melyek kiszűrésével legalább közelíteni tudjuk, hogy a befektetéseink azonos mennyiségű egészségnyereséget érjenek el. A két hatékonysági szempont kombinációja jelentős hatékonyságnövekedést hozhat, a befektetési struktúra átalakítása végső soron nem ront azon betegek terhein, akik tesznek az egészségük színvonaláért. Egy jól működő, eredményorientált befektetői szemléletet tükröző gyógyszer-finanszírozási struktúrában a legnagyobb nyereség a szövődmények elkerülésén keresztül mérhető.

Az egészségügy területén minden mindennel összefügg. Példaként említhetjük, hogy egyes kimutatások szerint a nem eredeti (generikus) termékek árában a legalacsonyabb európai árak figyelembevételével hatalmas megtakarítási lehetőség van. Ehhez hozzá kell azonnal illesztenünk a patikai hálózat árrésmennyiségét. Egy 80 milliárd forint értékű forgalomcsökkenés az árfelülvizsgálatok eredményeként olyan mértékű árréscsökkenést okozna, hogy a kis forgalmú vidéki patikák tönkremennének, és ez ellátási gondokhoz vezetne. Tehát ezt azonnal a patikai árrés jelentős megemelésével kellene kompenzálni.

Az egyes területeken meglévő hatékonyságnövelést célzó lépéseknél a gyógyszeripari hatásokat is vizsgálni kell. Az iparág extra adója, valamint egyéb befizetései rendkívüli mértékben növekedtek az elmúlt évek során, amelynek azonnali negatív hatása van a kutatás-fejlesztési befektetésekre, a foglalkoztatottság szintjére. Forgalomarányosan számolva a 2010-ben befizetett 51 milliárd forint extra adóteher az iparág bevételeinek 8,83 százalékát tette ki az. Ez jelentősen felülmúlja bármely ideiglenesen bevezetett különadó mértékét.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy egy jól strukturált, eredményorientált egészségügyi rendszerbe forgatott pénz alapvetően hatékony, GDP-növelő befektetés. A befektetői szemléleten alapuló hatékonyságnövelő befektetésistruktúra-váltó lépések szükségszerűek és kívánatosak. E lépések alapvető célja az egészségnyereség növelése olyan módon, hogy a kialakított modelleknek figyelembe kell venniük a lakosság jövedelmi szerkezetét, egészségszemléletét, az ellátórendszerre, a forgalmazói és gyártói rendszerre kivetett hatásokat.

A szerzők:
Bodrogi József egészségügyi közgazdász
Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke