A Huawei a világban az amerikai szankciók előtt és után

Az elmúlt években számos olyan írás jelent meg a világsajtóban a kínai technológiai óriás, a Huawei fejlesztési sikereiről és kutatási tevékenységéről, amelyek azt sugallták, hogy a céggel szemben hozott amerikai szankciók kudarcot vallottak. Ezek között az egyik csúcspontot a 2023 augusztusában a kínai vállalat által piacra dobott okostelefon-modell jelentette, amelynek mikrocsip-technológiai színvonala megdöbbentette a nyugati szakértőket. De lehet említeni azokat a statisztikákat is, amelyek szerint a kínai vállalat árbevétel arányosan jóval többet költ kutatás-fejlesztésre, mint az Apple, az Amazon vagy az Alphabet. Ezeket a tudósításokat olvasva valóban az a kép rajzolódik ki, hogy Washington korlátozásai a céggel szemben – és általában a kínai vállalatokkal szembeni technológiai szankciók – nem érték el a kívánt célt. Ez a megállapítás azonban abból a téves feltételezésből indul ki, hogy Washington célja a Huawei tönkretétele volt. Valójában az amerikai kormányzat sosem tűzte ki ezt a gyakorlatilag elérhetetlen célt, így nem is ennek megvalósulásán célszerű lemérni a szankciók hatásosságát.

A washingtoni kormányzat 2017 decemberében kezdte meg Huawei elleni hadjáratát, amikor is megtiltotta a védelmi minisztériumnak, hogy a cég termékeit vásárolja. Ennél fájdalmasabb volt a kínai vállalat számára, hogy 2019-ben felkerült az amerikai kereskedelmi minisztérium fekete listájára, amelyen szereplő vállalatoknak az amerikai cégek csak külön engedéllyel adhatnak el bizonyos technológiákat. Washington intézkedései az USA területén kívül bejegyzett cégeket is korlátozzák abban, hogy amerikai technológiával vagy szoftverrel készülő termékeket adjanak el a Huaweinek. A saját intézkedések mellett Washington nyomás alá helyezett más országokat is, hogy az új 5G infrastruktúrát ne a kínai vállalat eszközeivel építsék ki, illetve távolítsák el azokat a meglévő hálózatokból.

Az amerikai szankciók eredményességének megítéléséhez abból kell kiindulni, hogy Washington alapvetően három konkrét célt akart általuk elérni. Egyrészt erősíteni saját kritikus infrastruktúrájának biztonságát, másrészt biztonságossá tenni a szövetségesekkel való kommunikációt, harmadrészt pedig megakadályozni, hogy a Huawei monopolhelyzetbe kerüljön világszinten az 5G infrastruktúra-eszközök piacán. Ezen a három konkrét célon felül még egy stratégiai célkitűzései is volt az amerikai kormányzatnak, még pedig meghonosítani a szövetséges országokban is a meggyőződést, hogy a kínai technológia alkalmazása a kritikus területeken nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

A Huawei globális beruházásainak alakulása ugyan nem az egyetlen lehetséges mércéje az amerikai szankciók eredményességének, ám jelzi, hogy az intézkedések milyen irányban változtatták meg a kínai vállalat tevékenységét a világban. Az amerikai szankciók előtt a Huawei számított a legnagyobb kínai zöldmezős beruházónak külföldön a projektek és a teremtett munkahelyek számát tekintve, ám a statisztikák azt mutatják, hogy a kínai cég lendülete ezen a téren látványosan megtört Washington offenzívájának kezdete óta. A cég által éves szinten bejelentett új projektek száma meredeken zuhant, míg 2019-ben 36 új külföldi zöldmezős beruházásról született döntés, addig 2023-ra ez a szám 5 alá csökkent. Hasonló módon visszaesett a vállalat új külföldi beruházásainak összértéke is. 

A tény, hogy mindez Franciaországban történik, jól mutatja, hogy Párizs nem vette át az amerikai irányvonalat, és nyitott maradt a kínai techberuházásokra. Mindenesetre a franciaországi projekt kakukktojásnak számít, az adatok alapján ugyanis a szankciók bevezetése óta a Huawei a fejlődő országok felé fordult, és elsősorban oktatási, képzési, értékesítési és marketing tevékenységekbe ruház be, illetve helyi vállalatirányítási központokat hoz létre, nem pedig gyáregységeket. 

A vállalat jövedelemtermelő képessége viszonylag hamar regenerálódott a szankciók bevezetése után, ám jelentősen nőtt a hazai piac súlya az értékesítésen belül. A külföldön elért árbevétel a 2018-as 52 milliárd dolláros szintről 33 milliárd dollár alá csökkent 2023-ra, ami nagyságrendileg már összemérhető az 5G terén fő nyugati vetélytársnak számító Ericsson és Nokia árbevételével. Ez pedig jelzi, hogy nem váltak valóra az amerikai politikusok azon félelmei, hogy technológiai előnye révén a Huawei globális monopolhelyzetre tesz szert az 5G piacon. 

A szankciók legnagyobb eredménye Washington szemszögéből mégis az, hogy sikerült számos nyugati fővárosban meghonosítani a szemléletmódot, mi szerint a kritikus infrastruktúra sebezhetősége nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és ezért geopolitikai szempontból is megbízható beszállítókra van szükség. Sőt, sikerült viszonylag széles körben elfogadtatni, hogy az ezzel járó esetleges többlet költséget megéri vállalni cserébe a geopolitikai kockázatok csökkenéséért. Felemás eredménnyel zárult ugyanakkor az erőfeszítés, hogy egységes koalíciót hozzanak létre a szövetségesi kör országaiból, amelyben minden állam „Kína-mentessé” teszi 5G hálózatát. Több ország ugyanis tartózkodott attól, hogy nyíltan állást foglaljon a Huawei-eszközök alkalmazását illetően. 

Mivel Washington szemszögéből a Huawei ellen hozott szankciók egyes célkitűzései teljesültek, így az amerikai kormányzat – függetlenül az elnökválasztás kimenetelétől – várhatóan a jövőben is élni fog a kínai vállalatokkal szemben alkalmazott technológiai korlátozások eszközével, ami a két nagyhatalom közti technológiai háború folytatódását, vagy eszkalálódását eredményezi. Ez a folyamat pedig lassítja a gazdasági globalizációt, de legalábbis eltereli a technológiai vállalatok tevékenységét a geopolitikai szempontból szövetséges vagy semleges országok irányába.