késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Európa útkeresése az amerikai iparpolitika árnyékában
Napjaink geopolitikai feszültségei egyre több országot ösztönöznek arra, hogy az iparpolitika eszközeivel igyekezzenek csökkenteni kitettségüket más gazdaságokkal és a globális ellátási láncokkal szemben. Általánosságban az iparpolitika olyan célzott kormányzati intézkedések összessége, amelyek egyes iparágak és technológiai szegmensek támogatása révén akarják biztosítani a nemzetgazdaság fejlődését és versenyképességét. Különböző mértékben, de gyakorlatilag minden kormányzat él ezekkel az eszközökkel. Mégis azért hallani újabban az iparpolitika reneszánszáról, mert az Egyesült Államok – éppen a Kína iparfejlesztési stratégiájából fakadó kockázatokra adott válaszként – látványosan ebbe az irányba mozdult el, lépéskényszerbe, de legalábbis döntési helyzetbe hozva ezzel más gazdasági erőközpontokat, különösen pedig legfontosabb kereskedelmi és befektetési partnerét, az Európai Uniót.
A 2022 augusztusában aláírt Inflation Reduction Act (IRA) összesen 500 milliárd dollárnyi támogatást és adókedvezményt tett elérhetővé többek között a tiszta energiatermelés előmozdítására, a CHIPS and Science Act pedig mintegy 280 milliárd dollárnyi forrást biztosított az amerikai félvezetőgyártó kapacitás bővítésére, a kutatás-fejlesztés ösztönzésére, illetve a regionális high-tech központok létrehozására. Hogy milyen érdeklődést váltott ki mindez az üzleti szférában, azt jól mutatta, hogy a Volkswagen egyik vezető tisztségviselője egyenesen az 1849-es kaliforniai aranylázhoz hasonlította az IRA által a termelő vállalatok számára teremtett lehetőségeket.
Az IRA bejelentését követően az EU-tagországok gyakorlatilag egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy az amerikai szabályozás veszélyt jelent az európai iparra nézve. Az elhangzott vélemények szerint most dől el, hol létesülnek a jövő iparágainak ellátási láncai, és az amerikai iparpolitika eredményeként a félvezetőipar, a napelemipar, a hidrogénenergia-termelés és az elektromos gépjárműgyártás Európa helyett az USA-ba fog települni. A vészharangot kongató nyilatkozatok szerint versenyhátrányba kerülnek az EU-ban termelő cégek is, az unió pedig tovább veszít a magasabb energiaárak miatt amúgy is csökkenő versenyképességéből az USA-val szemben.
Ezeknek a percepcióknak az eredményeként Brüsszel az „Európa nem teheti meg, hogy ne reagáljon” álláspontra helyezkedett, ami több intézkedéscsomag kidolgozását és bejelentését eredményezte.
Ezek egyik kiemelt célkitűzése, hogy egyszerűbbé váljon az energiaátmenethez szükséges eszközök gyártásának szabályozása, illetve könnyebb legyen állami támogatást nyújtani a beruházási projektekre. A különböző finanszírozási csatornák révén pedig az EU a megújuló energia terén kétszer akkora forrást tett elérhetővé, mint az IRA. Ami az állami támogatások korlátjainak öt évre szóló enyhítését illeti, az EU először tette lehetővé, hogy a tagállamok az unión kívül elérhető szubvenciókhoz igazítsák saját támogatásaikat, ha máskülönben a stratégiai fontosságú projektet Európán kívülre vinné a vállalat.
A kritikusok szerint Brüsszel stratégiája, miszerint az amerikai támogatásokra saját szubvenciókkal kell válaszolni, versenyt indít be a geopolitikai szövetségesnek számító USA, Japán és az EU között, ami végső soron Kína malmára hajtja a vizet. Mások ennél is nagyobb veszélyt látnak abban, hogy magán az EU-n belül indul be támogatási verseny a tagállamok között, ami csökkenti az innovációs ösztönzőket, felesleges termelési kapacitásokat hoz létre, és végső soron a fejlettebb és gazdagabb országokba tereli az ipari beruházásokat. Már mutatkoznak jelei annak, hogy ez reális forgatókönyv, mivel 2022 februárja óta a Brüsszel által jóvá hagyott állami támogatások több mint 48 százalékát németországi beruházások nyerték el, Franciaország a második 22,6 százalékkal, Olaszország pedig messze lemaradva a harmadik közel 7,8 százalékkal. Mindez rámutat arra az alapvető problémára, hogy a nemzeti szinten kivitelezett iparpolitika kikezdi a közös piacot. Az állami támogatások átmenetinek tervezett könnyítése ráadásul könnyen tartóssá válhat, mivel kivezetésük politikai ellenállásba ütközhet a fő haszonélvező tagállamok részéről.
Az amerikai iparpolitika hatásain túl az Európai Unió gazdasági versenyképessége, illetve a közös piac mibenléte az, amiről valójában a diskurzus folyik. Brüsszelnek nyilvánvalóan reagálnia kellett valamilyen módon az Inflation Reduction Actre, és az állami támogatások feltételeinek lazítása segíthet elnyerni egyes beruházási projekteket. Ez azonban csak gyors, tüneti kezelés lehet, hosszú távú beruházásösztönzési politikát nem lehet kizárólag állami támogatásokra alapozni. Versenyre lehet kelni az Egyesült Államokkal állami támogatások terén, ám amint a kritikusok rámutattak, mindez az unión belüli egyenetlenségek növekedéséhez vezet.
Fontos józanul látni, hogy az Európai Unió sosem lesz olyan egységes gazdaság, mint az Egyesült Államok, így egységes iparpolitikát sem tud folytatni olyan értelemben, mint Washington.
A tagállamok sokszor egymás versenytársai a beruházási projektekben, ha a szomszédos uniós országban valósul meg egy új beruházás, azt nem tudják sikerként elkönyvelni csak azért, mert a vállalat nem az USA-ba telepítette az üzemet. Mindez igazából rámutat az Európai Unió mint gazdasági tömörülés lényegére, arra, hogy a közös piac és az együttműködési mechanizmusok ellenére az Európai Unió továbbra is sok tekintetben önálló nemzetgazdaságok együttese, amelyek saját – időnként egymással ütköző – érdekeiket szem előtt tartva működnek. Brüsszelnek ezt figyelembe véve kell támogatnia – elsősorban a versenyképesség erősítésére helyezve a hangsúlyt –, hogy a kontinens a jövő iparágaiban is meghatározó gyártási helyszín maradjon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.