Felfutó energiaigény, hatalmas kérdőjelekkel

Az angol-holland Shell már 40 éve készít hosszú távú energiapiaci előrejelzést, amelyben az előttünk álló kihívások ismertetése mellett arra is kitér, hogy milyen következményekre kell felkészülni.

Bár a 70 éve nem tapasztaltalt mélységű világgazdasági válság, a közelmúltban kibontakozott észak-afrikai és a közel-keleti feszültség, végül a japán nukleáris baleset alapos hatást gyakorolt az iparágra, a globális energiarendszer alakulását befolyásoló fő tényező mégis változatlan: az erőteljesen növekvő lakosságú feltörekvő gazdaságok fejlődése elérkezett energia intenzív szakaszába.

Olyan tömegek akarnak a háztartásukba energiát, szeretnének az ipari termelés és a kiépített energia infrastruktúra rendszerek haszonélvezői lenni, amelyekhez eddig e javak nem értek el. Az energiarendszerek tulajdonosainak ezen igények kielégítésére kell törekedniük. A világ energiaszükséglete 2050-re a 2000-es évinek akár a háromszorosát is elkérheti. Csakhogy – mutatta ki a Shell – hatalmas lyuk, egy bizonytalansági zóna tátong a növekvő kereslet és a kínálat bővülése között. Egyelőre ugyanis nem látszik, honnan származna ez a bizonyos, háromszoros energiamennyiség.

Takarékoskodással, az energia hatékonyabb felhasználásával legfeljebb 20 százalékos keresletcsökkenés érhető el. A hagyományos energiatermelés erőltetett ütemben is legfeljebb 50 százalékkal növelhető – miközben a világ szénhidrogénkészletei fogynak -, a megújuló alapú energiatermelés növelésének erős korlátai vannak, s belátható időn belül a terület állami támogatások nélkül egyébként sem ígérkezik versenyképesnek. Ha a világ kormányai és energiacégei nem találnak megoldást, 2050-ben globálisan mintegy 400 exajoule energia fog hiányozni a rendszerből.

E megoldás megtalálását technikai nehézségek, geopolitikai feszültségek, gazdasági és más tényezők akadályozhatják. A hátráltató tényezők hiánya esetén viszont esély lehet a világ energiaellátásának stabil megoldására. Azt sorra véve, hogy a felsorolt folyamatok milyen irányt vehetnek, a Shell felvázolt egy esetleges zűrzavaros energiajövőt és egy rendezettet.

Az előbbi szerint 2050-ben nem remélhetünk stabil és folyamatos energiaellátást. Forgatókönyvében a társaság öt példát is hoz arra, hogy ettől miért kell tartanunk. A kedvezőtlen irányba sodorhatja a világ energiaellátását a Dél-Kínai tenger kapcsán folyó amerikai-kínai vita. A terület szénhidrogénekben gazdag, nem mindegy, hogy ki fogja ellenőrizni, az sem, hogy egyáltalán mód lesz-e a mostaninál nagyobb mértékben kiaknázni. A legfontosabb azonban az, hogy melyik nagyhatalomnak lesz nagyobb politikai és gazdasági befolyása a térségben.

A globális energiapiac fejlődése ellen van Barack Obama amerikai elnök azon szándéka is, hogy energiabiztonsági megfontolásból erősíteni kell az országhoz tartozó szárazföldi talapzaton folyó szénhidrogén-termelést, és csökkenteni az importot. Hasonló hatású Kína az a mód is, ahogyan megjelenik a nemzetközi olaj- és gáztermelő piacon. Tavaly áprilisban például 20 milliárd dolláros hitelt adott Venezuelának, olajért. Kockázati tényező továbbá az iraki olajtermelés sorsa és az USA klímapolitikájának a lassulása is.

Ugyanakkor a jól szervezett és jól működő energiapiac felé is mutatnak jelek. Ilyen a például a nemzetközi klímapolitika kialakulása. Igaz, hogy a Kiotói Egyezmény jövője kérdéses, viszont a Koppenhágai Megállapodás ígéretesebb. Globális összefogást az utóbbi sem hozhat, de régiókon túlnyúlót igen. Kedvező irányba mutatnak a világszerte indult „zöld város” mozgalmak, a zöldenergia előállításának átgondolt támogatása, továbbá az esőerdők védelmét célzó, norvég kezdeményezés, és a nemzetinél alacsonyabb szintű klímavédelmi mozgalmak is.

A Shell külön kiemeli a Walmart vállalat azon tervét, hogy az áruházlánc teljes üvegházhatású gáz kibocsátása 2015-re 20 millió tonnával csökken. Ennyi káros gázt egy év alatt 3,8 millió személyautó bocsát ki. Példának hoz egy másik projektet is, amelyben a norvég vizeken lévő megújuló energiatermelő egységeket (szélparkokat) és a norvégiai vízerőműveket nagyfeszültségű vezetékkel kötnek össze nagy villamos energia felhasználó központokkal, például Nagy-Britanniában, Franciaországban, Közép-Európában és Skandináviában. Hasonló, a Földközi-tenger mélyén lefektetendő vezetéken jut majd el a napenergiával előállított áram Afrikába és Európába. A vállalkozásban több mint 40 ország számos cége vesz részt.