Végre egy jó hír: Remek kilátások a hazai élelmiszerágazatban

Ráadásul az utóbbi időszakban csökkent a nemzetközi versenyhátrányuk, köszönhetően annak, hogy – igaz, eredményeket inkább majd csak közép- és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek. Az ágazat helyzete hosszabb távon kedvező lehet azért is, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban. Hátráltató tényező is akad azonban szép számmal, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig.
 
Habár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozásnak csak 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, nálánál meghatározóbb ágazathoz.

A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követi az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag. A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses.

Javítja az ágazat egészének a kilátásait, hogy a cégek között nagy arányban vannak tőkeerős külföldi tulajdonúak, s egyre nagyobb számban olyan magyar kézben lévő vállalkozások is, amelyek jó eredményeket produkálnak. S ez a beszállítói láncon belül kedvező fejlemény, hiszen a nagyobb szereplők tőkeerősebbek, fizetőképesek és jobb kilátásokkal rendelkeznek.