Újabb népszavazás az atomról?

A jelenleg atommentes Lengyelországban júliusban lép életbe az a törvénycsomag, amely alapján szűk húsz éven belül két, összesen 6000 megawatt teljesítményű atomerőművet építenének fel. A napokban Donald Tusk kormányfő azonban úgy nyilatkozott, elképzelhető, hogy népszavazást tartanak a program beindításáról. Pár nappal azelőtt ugyanis a kormánykoalíció kisebbik tagja, a reaktorok felépítését amúgy támogató Parasztpárt bejelentette: a fukusimai tragédia miatt szükségesnek tartja, hogy a nukleáris program beindításához a társadalom jóváhagyását is kérjék ki. A baloldali ellenzék pedig már be is nyújtotta a népszavazás megrendezésére vonatkozó javaslatát a parlamentben.

Az Ipsos napokban bemutatott, 24 országra kiterjedő felmérése szerint egyedül Lengyelország támogatja a közvélemény többsége (52 százalék) az új atomlétesítmények építését. Az adat azért is érdekes, mert a kutatást áprilisban vették fel, jóval a március 11-i fukusimai tragédia után.

A nukleáris fejlesztésre azért van szüksége Lengyelországnak, mert az uniós elvárásoknak megfelelően csökkentenie kell szén-dioxid-kibocsátását. Emiatt a szénerőművek súlyát a jelenlegi 90-ről 57 százalékra csökkentenék az energiaellátásban 2030-ig, a nukleáris energiáét pedig 15 százalékon állítanák be. Az atomprogram társadalmi támogatottságában valószínűleg az is szerepet játszhat, hogy az emissziócsökkentés mellett Lengyelország a nukleáris létesítmények felépítésével csökkenthetné függését Oroszországtól. Lengyelország ugyanis a felhasznált kőolaj 90, míg a földgáz 66 százalékát importálja, döntő részben Oroszországból.

Míg Lengyelországban akár az atomprogram népszavazás általi jóváhagyása is elképzelhető, addig Olaszországban a múlt heti, 57 százalékos részvételt hozó, a baloldali ellenzék által kezdeményezett referendumon 95 százalékos arányban mondták ki a polgárok, hogy elutasítják az atomprogram ismételt beindítását. A dél-európai ország még 1987-ben az egy évvel azelőtti csernobili katasztrófa hatására szintén egy népszavazás eredményeképpen mondott le az atomerőművek építéséről. Az akkori referendum hatására le is állították a Rómától északra fekvő Montalto di Castróban már a végső stádiumban lévő erőmű építését. A meglévő két reaktort pedig 1990-ben zárták be. Az ország másik két létesítményét már korábban, a nyolcvanas években leállították.

Nem véletlenül akarta megakadályozni az atomprogramról szóló népszavazást a kabinet, ugyanis a közvélemény túlnyomó többsége nem tartja elég biztonságos energiaforrásnak az atomerőműveket egy olyan országban, ahol előfordulnak kisebb-nagyobb földrengések.

Bár az új atomerőművekre vonatkozó moratórium elvileg csak a referendum utáni öt évre szólt, azonban a reaktorok építésének szándékát csak Silvio Berlusconi jelenlegi kormánya jelentette be. Róma még 2009-ben egyezett meg Párizzsal abban, hogy az olasz Enel és a francia EDF energetikai cégek négy olaszországi reaktort építenek meg. A programot 2013-től indították volna be a célból, hogy csökkentsék az ország külső energiaforrásoktól történő függését. Olaszország ugyanis jelentős mértékben az olaj és a földgáz behozatalából fedezi szükségleteit, illetve francia atomerőművek által előállított villamos energiát is importál. Tavaly az energiafogyasztás közel 65 százalékát a fosszilis energiahordozók biztosították, míg a francia atomerőművek által előállított energia 13 százalékos arányt ért el. A népszavazás által semmissé tett energiastratégia még azzal számolt, hogy 2020-ra hazai nukleáris forrásokból fedezték volna az ország energiaszükségletének 20 százalékát.

Az atomenergia-hányad kisesése miatt a kormány tervei szerint így jelentősen emelkedik majd a megújulók aránya az energiamixben, amely tavaly mintegy 22 százalékot tett ki. A megújulók 30 százaléknál nagyobb részesedésének elérése azonban igen nehezen és csak drága beruházások révén valósítható meg – véli Luigi de Paolit. A milánói Bocconi Egyetem AFP-nek nyilatkozó professzora szerint az Olaszországban a megújulók fő forrásának számító vízenergiának igen kicsi a növekedési üteme. A szélenergiával pedig az a gond, hogy az olasz tengerparton nem olyan jelentős a szél sebessége, illetve sok helyütt a tenger mélysége sem megfelelő az infrastruktúra kialakítására. A megújulók közül tavaly az energiafogyasztás 14,9 százalékát fedte le a vízenergia, míg a biomassza 2,7, a szél- 2,5, a geotermikus 1,6, míg a napenergia csak 0,5 százalékos arányt ért el. Az Assosolare napenergiával foglalkozó cég szerint a szoláris energia 2020-ra az energiafogyasztás 8-10 százalékát fedheti le a szektor kis mértékű állami támogatás mellett is, mivel az ágazat működtetési költségei jelentősen csökkeni fognak.

Szakértők szerint a tervezett atomenergia-hányad pótlása a megújulók arányának emelése mellett várhatóan a földgáz felhasználását is jelentősen növelni fogja hosszú távon. Ezzel viszont tovább nőhet Olaszország függősége a geopolitikai értelemben kockázatosnak tekinthető országoktól, ugyanis földgázimportjának jelentős részét két észak-afrikai országból, Algériából, illetve – legalábbis a Kadhafi-rezsim elleni felkelés előtti időszakban – Líbiából szerezte be.

Nem véletlenül akarta megakadályozni az atomprogramról szóló népszavazást a kabinet, ugyanis a közvélemény túlnyomó többsége nem tartja elég biztonságos energiaforrásnak az atomerőműveket egy olyan országban, ahol előfordulnak kisebb-nagyobb földrengések. A harmadik európai ország, amely lemondott az atomról Olaszország a harmadik európai országgá vált, amely a fukusimai katasztrófára adott válaszként lemondott az atomenergiáról. Míg Olaszországban a kabinet tervei ellenében egy referendum mondta ki az atombúcsút, addig két másik európai országban, Németországban és Svájcban az elmúlt hetekben a kormányok döntöttek a nukleáris energiából történő kiszállásról. A berlini kabinet június elején fogadta el hivatalosan, hogy 2022-ig minden atomerőművet leállítanak az országban. A nukleáris energia pótlására tíz éven belül 35 százalékra növelnék, azaz megdupláznák a megújulók arányát. A legnagyobb szerepet a szélenergia kapná, amelynek súlyát 23 százalékra, a jelenlegi négyszeresére növelnék. Az atombúcsúról szóló törvényt a Bundestag június 30-án, míg a Bundesrat július 8-án szavazza meg. Svájcban már a parlament is jóváhagyta az atomenergiáról való lemondásról szóló jogszabályt. Eszerint újabb atomerőművek építésére nem adnak ki engedélyt. Az ország energiaellátásának 40 százalékát biztosító, meglévő öt reaktort viszont nem fogják üzemidejük lejárta előtt leállítani. A legidősebb létesítmény így 2019-ig, a legfiatalabb pedig 2034-ig működik.

Ezzel szemben az Európa atomnagyhatalmának számító Franciaország a japán katasztrófa utáni napokban egyértelművé tette: nem gondolja újra energiapolitikáját. Az országban az energiaszükséglet háromnegyedét lefedve 58 reaktor működik, és jelenleg épül egy új létesítmény is. Nem száll ki az atomprogramból a jelenleg 19 reaktort működtető Nagy-Britannia sem, a londoni kormány nyolc új létesítmény építését tűzte ki célul, az elsőt 2018-ban helyeznék üzembe.

Magyar és régiós helyzet Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter a pár hete úgy nyilatkozott, hogy a kormány ősszel dönt a paksi atomerőmű bővítéséről. Elmondta: a kormány álláspontja szerint Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az atomenergiát kiiktassa a hazai villamos energia rendszerből. A hazai energiafogyasztás mintegy 40 százalékát biztosítja a négy paksi reaktor.

A régió többi országában sem tervezik követni a német-svájci modellt. Borut Pahor szlovén kormányfő pár hete Iveta Radicova szlovák miniszterelnökkel folytatott tárgyalásain képtelenségnek nevezte, hogy nukleáris katasztrófától tartva leállítsa a krskói atomerőművet, amely az ország energiaszükségletének mintegy harmadát biztosítja. Radicova szintén kiállt az atomenergia mellett, a szlovákiai mohi atomerőmű jelenleg épülő 3. és 4. blokkja két-három éven belül kezdheti meg működését.

-->