Wikileaks-akták: Gázos történet

2008. február 6-án két amerikai nagykövetség közösen intézett sürgős üzenetet a washingtoni külügyminisztériumhoz. Budapest és Asgabat (Türkmenisztán fővárosa) amerikai képviseletei azt kérték, az amerikai diplomácia azonnal lépjen közben, különben Magyarország és Türkmenisztán olyan 30 évre szóló gázszállítási szerződést köt, amely alááshatja a Nabucco gázvezeték tervét, sőt Magyarország biztonságát is.

Az Asgabatban székelő amerikai diplomaták ugyanis megtudták, hogy egy ismeretlen hátterű magyar offshore cég, a Millander International Ltd. napokon belül tető alá hoz egy szerződést, amely alapján évente 10-15 milliárd köbméter türkmén gázt fognak szállítani a Gazprom orosz energiavállalat meglévő infrastruktúráján keresztül Magyarországra, harminc éven át. Magyarország éves gázfogyasztása 14-15 milliárd köbméter, Türkmenisztán éves gázkitermelése 2008-ban 80 milliárd köbméter körül volt, de állítólag a világ legnagyobb gázkészletén ül.

A gázt a Millander veszi meg, és Kazahsztánon, Ukrajnán és Szlovákián át fogja elérni Magyarországot. A magyar-szlovák összekötés – így a jelentés – a Millander fogja megépíteni, a gáz pedig Magyarország gázellátásán kívül az Ercsiben felépítendő 1000 megawattos Millander-erőműbe érkezik majd. „A Millander a jelek szerint megkapta a magyar kormány felhatalmazását, hogy nevében járjon el” – írja a két nagykövetség közös jelentése, amely a WikiLeaks most nyilvánosságra hozott dokumentumai között található a 08BUDAPEST124 referenciaszámon.

Az amerikai diplomaták szerint félő, hogy a készülő magyar-türkmén üzlet elszívja a gázt a Nabucco, az Oroszországot elkerülő európai gázvezeték elől, Magyarországot pedig hosszú távon függővé teszi Oroszországtól és a Gazpromtól.

A jelentéshez a türkmenisztáni amerikai diplomaták még azt is hozzátették, hogy megszerezték a készülő szerződés dokumentumait, amelyek szerint a tárgyalások 30 hónapja tartanak, azaz még a Türkmenbasiként elhíresült diktátor, Szaparmurat Nijazov idején kezdődtek el. Hozzátették, nem lennének meglepve, ha a Millander a Gazprom egyik offshore leányvállalata lenne.

A kormányok nem akartak tudni semmit

Elképzelni is nehéz, mekkorát nézett Banai Károly, Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő kül- és biztonságpolitikai tanácsadója, amikor a fenti történetet maga a budapesti amerikai nagykövet, April Foley adta neki elő 2008. február 12-én. Az amerikai diplomácia ugyanis valóban mozgásba lendült, hogy a tervezett megaszerződést leállítsa. Banai első reakciója szerint Kálmán József, a Millander igazgatója egy „őrült”, többször volt büntetve adócsalásért és ittas vezetésért. Legutóbb például – így Banai – megpróbált nagy tételben gabonát eladni Malajziába, a magyar kormány megbízottjának adva ki magát az ázsiai országban. Vagyis a terv nem komoly. Az amerikai nagykövet azonban kérdőre vonta a magyar diplomatát: hogyan kaphatott mégis Kálmán József írásbeli felhatalmazást Göncz Kinga akkori külügyminisztertől. Banai azt mondta, ez nagyon figyelmeztető, nagyon kényes ügy, és nagy-nagy probléma. Banai azt is hozzátette, neki nincs tudomása ilyen szerződéstervezetről, Kálmán József nem élvezi a magyar kormány támogatását, de azt nem jelentheti ki, hogy nem támogatja senki. És igyekezett egyértelművé tenni, hogy a magyar kormány a Nabucco projektet támogatja, amelyet magyar remények szerint azeri gázzal töltenének fel. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a külügyminiszter írásbeli támogatása csak figyelmetlenség volt.

Akár annyiban is maradhatna a történet: egy szélhámos felültette a magyar külügyminisztert és talán az egész türkmén vezetést.
Csakhogy eközben Asgabatban is amerikai szőnyeg szélén állt egy kormánytag. Egy ottani diplomáciai távirat szerint Rasid Meredov türkmén külügyminiszter első reakciója az volt az amerikai ügyvivőnek, hogy nem kell mindent elhinni, amit beszélnek.

A két kormány mindent tagadott. Az amerikai nagykövetség erről szóló jelentése azzal zárul, hogy az ügyletbe az ukrán RosUkrEnergo céget is be kívánják vonni szállítóként, ami újabb bizonytalanságot okoz. (A RosUkrEnergo, amelyet egy másik amerikai jelentés a Magyarországon elhíresült EMFESZ anyavállalatának nevez, a WikiLeaksen olvasható iratok szerint felerészben a Gazprom, felerészben egy ukrán üzletember, Dmitrij Firtas tulajdonában állt. Hozzátesszük, a RosUkrEnergo soha nem volt az EMFESZ tulajdonosa, hanem azzal közös ellenőrzés alá tartozott.)

A Kreml már rábólintott

A Türkmenisztánban szolgáló lengyel nagykövet is érdekes információkkal szolgált az amerikaiaknak. Szerinte a magyar kormány aligha tud valamit az ügyletről, azt ugyanis a Millander a Mollal tárgyalja, esetleg bevonva egy-két bennfentest a kormányból. A lengyel diplomata úgy tudta, a Kreml rábólintott az ügyletre a Gazprom nevében, és Türkmenisztánban is a legmagasabb szinten hagyták jóvá a gázeladást Magyarországnak. Szerinte – áll a WikiLeaks egyik nyilvánosságra hozott táviratában (08ASHGABAT224, 2008. február 12.) – 2007 decemberében magyar kormánydelegáció járt Türkmenisztánban.

A lengyel nagykövet különösen idegesnek mutatkozott a RosUkrEnergo részvétele miatt, amely szerinte erősíti, hogy a Millander a Gazprom trójai falova. A cél pedig nem más, mint lekötni minél több türkmén gázt, hogy Türkmenisztánnak már ne érje meg beszállni a Nabucco projektbe beszállítóként. Egy amerikai informátor azt állította, a magyar kormány az iráni követségen és más diplomáciai csatornákon keresztül is támogatni próbálja a Millander-ügyletet.

Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a magyar kormány egyetlen tagja is tudott volna Kálmán próbálkozásairól. Az ügyletről semmilyen nyilvános bejelentés nem történt, vagyis minden jel szerint meghiúsult, nem kis mértékben az amerikai beavatkozásnak köszönhetően.

Gyurcsány a fenti eset után fél évvel, 2008. július 9-én mégis elutazott Türkmenisztánba, de az amerikaiaknak a magyar diplomácia végig azt bizonygatta, hogy semmi másról nem esett szó, mint a Nabucco vezetékről. Gyurcsány és Berdimuhamedov elnök nyolc órát töltött együtt, és ahogyan erről Busztin György, Magyarország teheráni nagykövete az amerikaiaknak egy távirat szerint beszámolt, kizárólag a Nabuccóval foglalkoztak, magát az utazást is csak három héttel azelőtt döntötték el, éppen Magyarország Nabucco-nagykövete, Bayer Mihály javaslatára.

Bizonygatás Bushnak

Ha Gyurcsány valóban a Nabuccóba akart gázt szerezni, akkor meglehet, elkésett. Dmitrij Medvegyev három nappal azelőtt járt Türkmenisztánban, és az egyik ottani amerikai diplomáciai távirat kommentárjában úgy fogalmaz, az orosz és a türkmén elnök arról állapodott meg, hogy csak abban az évben a Gazprom 80-100 milliárd köbméter gázt vásárol Türkmenisztántól, 210 dollár/1000 köbméter áron. Ilyen mértékű vásárlás hosszú távon gazdaságtalanná tesz Türkmenisztánnak minden alternatív vezetékes eladást – így a jelentés.

2008 decemberében Gyurcsány Ferenc levelet intézett Bush amerikai elnökhöz, amelynek szövege ugyancsak olvasható a WikiLeaks-iratok között (08BUDAPEST1186, 2008. december 12.). A magyar miniszterelnök hosszasan bizonygatja elkötelezettségét a Nabucco projekt mellett. Ezt többek között azzal támasztja alá, hogy Nabucco-nagykövetet nevezett ki, kiváló személyes viszonyt alakított ki az azeri elnökkel, Ilham Alijevvel, akivel abban az évben négyszer találkozott, és akitől gázt remél. Türkmenisztáni tárgyalásait nagyon sikeresnek és informatívnak nevezi, előre jelzi az egy hónappal később Magyarországra összehívott Nabucco kormányközi értekezletet, sőt, még a magyar kezdeményezésű NETS-et (New European Transmission System) is a Nabucco segítő infrastruktúrájának nevezi. (Az amerikaiak – derül ki a WikiLeaks-táviratokból – a NETS-et a Mol olyan projektjének tekintették, amely éppen hogy tovább mélyítené a régió függőségét a Gazpromtól.) A jelek szerint az amerikaiak által ingadozónak és felkészületlennek titulált Gyurcsány arra kényszerült, hogy levélben bizonygassa az amerikai elnöknek elkötelezettségét az Oroszországtól független Nabucco gázvezeték mellett.

Majd 2009. március 10-én, három hónappal a Bushnak írt levél és 41 nappal a budapesti Nabucco-csúcs után Moszkvában Vlagyimir Putyinnal aláírta a Déli Áramlat építéséről szóló szerződéseket.

Azóta másfél év telt el, a Nabuccóról megkötötték a projekttámogatási szerződéseket az érintett vállalatok (közöttük a Mol) és kormányok, de hogy honnan lesz bele gáz, még nem tudni. A konkurens orosz projekt, a Déli Áramlat már talált gázforrást, és pénz is van rá. A Déli Áramlat is Magyarországon halad majd át.

Politikai mellékszál, hogy bár Orbán Viktor ellenzékben a moszkvai Gyurcsány–Putyin-szerződést puccsnak nevezte a magyar nép ellen, a táviratok szerint az amerikai diplomatáknak Orbán jelezte, Magyarország nem kockáztathatja meg, hogy kimaradjon az orosz projektből, a Déli Áramlatból, még akkor sem, ha e vezeték megépülésének végül áldozatul esik a Nabucco.

<keretes21414>