A szakértő szerint súlyos szerkezetbeli hibája az új törvénynek, hogy nem határozza meg a jognyilatkozat és kötelezettségvállalás közötti különbséget. Ugyanakkor, a kötelezettségvállalás esetében a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a teljesítés kötelezettségvállalás alapján.
Az Új Mt. 10. pont 16. § szerint munkavállaló kötelezettségvállalása csak akkor érvényes, ha ezt munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezetten megkövetelte. Azaz: munkavállaló csak a jogszabályban foglaltak, kollektív szerződésben vagy üzemi megállapodásban foglaltak tekintetében tehet érvényes kötelezettségvállaló nyilatkozatot.
A joggyakorlatot kiszámíthatatlanná tevő új rendelkezés szerint a kötelezettségvállalások (akár a munkabér fizetésére vagy egyéb juttatásara vonatkozó kötelezettségvállalás?) a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő „körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna”.
A Ptk. 241. § követelményeire emlékeztető rendelkezés rengeteg bizonytalansággal járhat a jövőben, elsősorban a munkavállalók számára, mert az „aránytalan sérelem” klauzulájára hivatkozással a munkáltató bármely ígéretét visszavonhatja majd. Ennek az értelmezésnek némiképp ellentmond, hogy a Ptk. szabályainak alkalmazását elrendelő 21. pont kizárja a jognyilatkozatok bírósági úton történő módosítását, azaz: a kötelezett egyoldalúan (és önkényesen) módosíthatja a saját nyilatkozatát (kötelezettségvállalását), míg erre a jogos érdek bizonyítását feltételként meghatározó bírósági út kizárt.
A semmisség és a megtámadhatóság szabályai egyebekben nem változtak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.