Gazprom-ügy: saját csapdájába esett Európa?

Az Európai Bizottság vizsgálatot indít a Gazprom ellen: vádja szerint az orosz cég akadályozza térségünkben a gáz szabad európai áramlását, a gázszolgáltatás diverzifikálását, és tisztességtelenül jár el, amikor árait az olaj árához köti.

A bizottság szóvivője szerint Magyarország is azon országok között van, amelyekben a Gazprom visszaélhetett vagy visszaélhet piaci helyzetével  Antoine Colombani brüsszeli sajtótájékoztatóján elmondta: Magyarországon kívül Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Észtországban, Lettországban és Litvániában vizsgálják, hogy visszaélt-e piaci pozíciójával az orosz állami gázvállalat.

A szóvivő ismertette, hogy Litvánia hivatalosan is kérte a bizottságtól ennek kivizsgálását, és a testület szakértői több országban személyesen is tájékozódtak a helyzetről. Antoine Colombani többször hangsúlyozta, hogy egyelőre a vizsgálat elindításáról és közel sem a lezárásáról van szó, ezért az eljárás esetleges kimeneteléről és következményeiről nem volt hajlandó nyilatkozni.

Ha a vádak bebizonyosodnak, az erősen megnehezíti majd az orosz gázmonopólium helyzetét a külpiacokon. A legfőbb probléma nem a büntetés kifizetése, hanem a további szerződéskötések alapjainak, például az árképzési és az elszámolási formulák teljes felülvizsgálatának lehetősége - állapította meg a Vedomosztyi szerint Vitalij Krjucskov, az IFD Kapital elemzője, amelyet az MTI idéz. A szakértő szerint az Európai Bizottságnak sokkal nyomósabb érvei lehetnek a Gazprommal szemben, mint amelyeket kedden a nyilvánosság előtt bejelentettek.

Ha az Európai Bizottság azt állapítja meg, hogy a Gazprom korlátozza a versenyt, ami az indokoltnál magasabb árakat okoz, és rontja az ellátás biztonságát, amivel végső soron kárt okoz az Unió polgárainak. Ekkor akkora bírságot szabhat ki a cégre, amely a cég bevételeinek akár 10 százalékát is elérheti.

„Fogalmuk sincs a gáztermelés költségeiről, az ahhoz adott hitelek feltételeiről és a gázkereskedelem működéséről azoknak az uniós illetékeseknek, akik a Gazpromot az árai és szerződései miatt tisztességtelen piaci fellépéssel vádolják” – állítja az orosz céghez közeli forrásunk. Mint elmondta, a szénhidrogén-kutatások néhány százmillió dolláros költségét még képesek az olaj- és gázipari társaságok saját kockázati tőkéjük terhére állni, ha azonban egy mezőt termelésbe kell állítani, már olyan „megamilliárdos” projekteket kell indítaniuk, amelyekhez hitelre van szükségük. A pénzt összeadó európai bankkonzorciumok pedig értelemszerűen csak úgy adnak hitelt, ha garantáltnak látják annak visszafizetését is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elvárják olyan gázeladási szerződések felmutatását, amelyek alapján az adott mező 20-30 éves használata, azaz a hitel visszafizetése idején végig vannak olyan, stabil vevői a felhozott szénhidrogénnek, amelyek a hitel visszafizetését biztosító árat fizetnek.
A hosszú távú gázvásárolási szerződés, az átvételt biztosító take or pay szerződés ugyanúgy európai nagybanki találmány, mint a vezetékek kihasználtságát garantáló, ship or pay szerződés. Ez utóbbi készteti egyébként a Gazpromot arra, hogy az uniós hatóságoktól felmentést kérjen azon kötelezettsége alól, hogy vezetékeihez harmadik feleknek is hozzáférést engedjen. Ha ugyanis nem köti le saját maga a teljes kapacitást, nem vehető biztosra, hogy mások folyamatosan és olyan tranzitdíj fejében használják a csöveit, amelyből megnyugtatóan visszafizethető a vezeték-beruházáshoz felvett hitel.

Forrásunk hangsúlyozta: az európai hitelezők még ennél is tovább mentek saját pénzük biztonsága érdekében: a Gazprom által eladott gázra árbevétel engedményt kértek saját nevükre. Ebből az következik, hogy az orosz társasághoz befolyó pénz 50-60 százaléka közvetlenül a hitelezőkhöz folyik be. „Furcsa, hogy Európa először kitalál valamit, majd cáfolja, végül még meg is támadja” – mondta nyilatkozónk.

Ugyanemiatt érthetetlen az is, miért kifogásolják, hogy a Gazprom az olaj árához köti a gáz árát. (Mellesleg ugyanígy járnak el az árképzésben és hosszú távú szerződéseikben a hosszú távú szerződést kötő, európai termelők is.) A bankok ugyanis egyrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy a termék árában legyen egy olyan elem, amely a nagyságát valamilyen módon stabilizálja, másrészt minden termék esetében az a legkézenfekvőbb, ha e célra a helyettesítő termékeit használják. Gáz hiányában a gázturbinák dízelolajjal üzemeltethetők, a gázkazánok pedig gázolajjal. Vagyis e két termék rotterdami kikötői ára az, amire szakmai szempontból célszerű az árképzésben alapozni. (Vagyis nem közvetlenül az olajárat veszik figyelembe.)

Az is a bankok részükről ésszerű elvárása, hogy az árban jelenjen meg valamilyen valutakosár, a nemzetközi devizamozgások hatásainak érvényesítéseként. Németországi vevőikkel még a német vasipari munkások bérindexét is belevetették az árképletbe, mint árstabilizáló elemet. Egyébként érdemes lenne megkérdezni a bankokat: ki ad sokmilliárd dolláros hitel olyan beruházáshoz, amelynél a visszafizetés fedezetéül a következő évi spot gázárak, és a ki tudja, hogyan alakuló kereslet szolgálnának?

Forrásunk – aki szerint minderre az uniós vizsgálat során fény derül –, feltette a kérdést: akkor most kit akar az EU támadni a "koncepciós fellépésével"? Ha nem felelnek meg neki a saját bankjai által diktált feltételek, egyet érhet el: a Gazprom más piacokat keres a gázának. (A felvetés azért is időszerű, mert a most folyó, vlagyivosztoki APEC konferencia orosz remények szerint előmozdítja Oroszország gazdasági betagozódását az ázsiai-Csendes-óceáni régióba.)

„A Gazprom gázának reexportjára már évek óta nincs szerződéses tilalom, vagyis a társaság nem gátolja, nem is tudja gátolni a szabad kereskedést” – hangsúlyozta a céghez közeli szakember. Igaz viszont, hogy más cégek a gázukat a Gazprom vezetékein nem továbbíthatják, mert – mint fent már szó volt róla – a társaság a banki hitelfeltételek miatt felmentést kért hozzáférés engedélyezési kötelezettsége alól. Ha nem lenne ilyen felmentése, akkor a vezetéket használó harmadik szereplőknek olyan árat kellene diktálnia, amely garanciát jelent a beruházási hitelek visszafizetésére.

„Minden vád, amelyet az Európai Bizottság a Gapzromnak benyújtott politikai hátterű és erőltetett. Nevetséges azzal vádolni, hogy gátolja az egységes gázpiac kiépítését és a földgáz árát a kőolajéhoz köti” – nyilatkozta a Kommerszant FM rádió szerdai műsorának Konsztantyin Szimonov, az orosz Nemzeti Energiabiztonsági Alap igazgatója, aki szerint a földgáz árának a kőolajéhoz kötését maguk az európaiak találták ki. „Ami az egységes gázpiacot illeti, mi köze van a Gazpromnak ehhez? Tessék, építsenek gázvezetékeket, kössék össze a Balti-tengeri országokat az Európai Unióval, Nyugat-Európát Kelet-Európával. Talán Oroszországnak kell ezt elvégeznie?” – háborgott Szimonov az MTI szerint.

578 milliárdos mínuszban az orosz árucsereforgalmunk

Amikor a ma élő, hosszú távú gázimport szerződések születtek – a magyarországi, amely ma az E.On Földgáz Trade-é – 1996-ben, az európai gázkereskedelmet a kétoldalú kapcsolatok jellemezték, vagyis a mostani kifogások a piac megváltozásával merülhettek fel. A térségünk elszámolását a klíring, a KGST együttműködés és a barter jellemezte, a gázért Magyarország azt adott a Szovjetuniónak, amire annak szüksége volt: a lecsótól a Medicor termékeiig mindent. Kétoldalú külkereskedelmünk egyensúlyban volt. A rendszerváltással a barter megszűnt, s bár a Gazprom korábbi vezérigazgatója, Megdet Rahimkulov még tett kísérletet a gázért magyar áruval való fizetés felélesztésére, terve elbukott, mert annak több ellenzője volt, mint támogatója. A magyar termékek oroszországi piacát azóta más, jórészt nyugat-európai cégek vették át. Az év első felében oroszországi külkereskedelmi mérlegünk 578 milliárd forintos mínuszban volt.