Büntetésben a gyógyszeripar

A gyógyszeripar világszerte meghatározó gazdasági súlyt képvisel. Hogyan látja, a jövőben változhat-e és ha igen, milyen irányba az ágazat nemzetgazdasági szerepe?

A gyógyszeripar működési modelljéből következően különböző időtávokban érdemes vizsgálni a várható fejleményeket. Véleményem szerint rövid- és középtávon is növekedni fog európai, de globális szinten is a gyógyszeripar súlya a gazdaságon belül. Mégpedig azért, mert az iparág egy relatíve biztos felvevőpiaccal rendelkezik, a betegségek folyamatos keresletet indukálnak. Azokon a területeken, amelyeket a kutatás-fejlesztésen keresztül a gyógyszeripar jelen pillanatban lefed új gyógyszerekkel, nagyon magasak az orvosi igények. De nemcsak az innovatív, hanem a generikus üzletágban is rendkívül erőteljes növekedési folyamat látszik a biotechnológia előretörésével.
Hosszabb távon viszont több problémával is szembe kell néznünk. Bár gyártónként nagyon különböző mértékű, de összességében folyamatosan romlik az innovatív termékek megtérülési rátája. Most 3,4 milliárd dollártól indulnak a projektek, és elmennek akár 8,2 milliárd dollárig, ez utóbbiak már egyértelműen nem megtérülő kutatások. A gyógyszerkutatás költségei hatalmasra duzzadtak, miközben egyre szűkebb az a gyógyszeres terápiákkal lefedetlen terület, amelyen a gyógyszeripar valós hozzáadott értéket tud kínálni.

Legalábbis a hagyományos gyógyszerfejlesztési technológiákkal.

Így igaz. Az iparágnak újra kell terveznie magát, át kell esnie egy modellváltáson, és nem biztos, hogy a jövőben elegendő lesz kizárólag gyógyszereket kínálnia. Az útkeresésben a döntő tényező a technológiai fejlődés, az orvostudomány alapkutatásból származó új ismeretei, valamint az ezekhez kapcsolódó technológiai fejlesztési ismeretek. Ha az ágazat megtalálja a kivezető utat, akkor megtarthatja, sőt, adott esetben növelheti is a súlyát a gazdaságon belül. Ha nem, akkor nem lesznek új gyógyszerek, megoldások a betegek számára, és a generikus piac számára is megszűnik a fejlődés lehetősége, hiszen ha nincs innováció, nincs mit lemásolni.

Mégis, mit jelent az, hogy a jövőben nem lesz elég gyógyszereket kínálniuk?

Ma még döntően tablettákat árusítunk. Ám ha megpróbáljuk például kiszűrni azokat, akik várhatóan nem fognak, vagy éppenséggel nagyon is jól fognak reagálni egy adott terápiás megoldásra, akkor már nem csak hatóanyagot adunk el, hanem egy olyan tudást, amivel maximalizálni tudjuk annak az eredményességét. Tehát nem kizárólag tablettát, hanem egészségértéket árusítunk, és ez már egészen más koncepció. Elgondolkozhatunk azon is, hogy gyógyszerek helyett vakcinákat fejlesszünk Alzheimer- vagy Parkinson-kór ellen.  Mindezek mellett látni kell: a gyógyszeripari innováció, még akkor is, ha olcsóbb, mint a jelenlegi megoldások, azon keresztül, hogy jobb életminőséget és hosszabb életet biztosít, nem csökkenti, hanem növeli az élettartamra számolt egészségügyi költségeket. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy az élettartam növekedése, az egészség, valamint a termelékenység között egyértelmű korreláció van.

Szlogen szintjén használja is ezt a mondatot a kormány: ha az ország egészségesebb, jobban termel. Közben viszont ott vesz vissza a kiadásokból, ahol csak lehet.

Alig van olyan ország, amelyik ne küzdene az egészségügyi költségek növekedésével. Az már más kérdés, hogy ezen költségek lefaragása illeszkedik-e bármilyen hosszabb távú koncepcióba, és hogy ez a koncepció hatásvizsgálatokkal kellően megalapozott-e. Magyarországon az a legnagyobb baj, hogy nagyon sokféle átalakítás zajlott, de rendszerint teóriák, és nem megalapozott számítások alapján.

Maximálisan igaznak tűnik ez a gyógyszer-támogatási rendszerre, az ágazattal kapcsolatos „elvárásokra” is.
 
A gyógyszercégek 2002 óta fizetnek Magyarországon extra adókat, igaz, azok mértéke eleinte nem volt jelentős, különösen a piac növekedéséhez képest. A ’90-es évek elejétől, amikor a gyógyszeripar teljes egészében megvetette a lábát Magyarországon, egy nagyon komoly bővülésen ment keresztül ez a piac, és ennek következtében 2006 végére az állam nettó értéken számolva már 380 milliárd forintot költött gyógyszerek támogatására, ami bőven a GDP 1 százaléka fölötti összeg volt. Ez a 14-16 év nagyon dinamikus növekedést hozott  számunkra, melyet nem kellőképpen ellentételeztünk a társadalom felé. Ennek most nagyon keményen megkérik az árát, csúnyán büntetik az elmúlt öt évben az iparágat. 2007 óta folyamatosan csökken az állami gyógyszer-finanszírozás, és a cégek mind nagyobb mértékben refinanszírozzák a gyógyszertámogatást az adókon és elvonásokon keresztül. A nettó állami kiadás az idei évre a GDP 0,7 százalékára vagy még az alá csökkent, és ha a jövő évi gyógyszerkeret valóban csak 158 milliárd forint lesz, az azt fogja jelenteni, hogy az állami hozzájárulás mértéke mindössze a GDP 0,54-0,58 század százaléka lesz, szemben az 1-1,1 százalékos európai átlaggal. A betegek számára ez azt hozhatja magával, hogy nagyon fontos gyógyszerekhez nem, vagy csak hosszú várakozási idő után, esetleg csak saját egyéni refinanszírozással, egy extra biztosítással fognak hozzájutni.

A cégek, konkrétan a Novartis ebben a helyzetben nem tehet mást, mint kivonja a termékeit a támogatásból?

Van olyan helyzet, amikor a gyártó már nem tudja bevállalni az állam által elvárt refinanszírozás mértékét, mert veszteségessé teszi a termék forgalmazását. Sajnos, a Novartis esetében ez volt a helyzet a kullancs okozta agyhártyagyulladás elleni vakcinával, ami most már csak teljes áron kapható a patikákban, és úgy tudom, ebből a fajta vakcinából már egy sincs támogatva. Eddig csak kevés gyógyszert vontak ki a cégek a támogatásból, de ez nem jelenti azt, hogy ez jövőre is így lesz. Ha a 2013-as gyógyszertámogatás a tervezett szinten marad, minden gyártónak le kell vonnia a saját következtetését.