BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egyre nő a magyar tengerihal-export

Ugyan sosem leszünk tengerihal-exportőr nagyhatalom, egyre nő feldolgozó üzemeink lazac- és makrélakivitele. A magyar lakosság továbbra sem halimádó, viszont a szabad vízen a horgászok viszik el a zsákmány jelentős részét. A halászat kihaló szakma manapság

Annak ellenére, hogy második éve drasztikusan emelkednek a takarmányárak, manapság a tavalyihoz képest csupán néhány tíz forinttal drágultak a hazai halak, a tengeriek viszont 10–15 százalékkal többe kerülnek. De ne gondoljuk, hogy csak importálunk, hiszen a kivitelünk a 2008-as 1611 tonnáról tavaly 6454 tonnára emelkedett, és ebben nem kis része volt a tengerihal exportunknak.

Több halfeldolgozó is működik országszerte, ahol bontják, szeletelik, filézik és csomagolják a halat. Ugyan vidéken inkább az élőhalat vásárolják, de a nagyvárosokban a csomagolt is egyre kelendőbb, még annak ellenére is, hogy a hazai vásárlók nemigen tudják megfizetni a feldolgozás költségeit. A nem gépesített kézi munka csaknem megkétszerezi az élő hal árát, így például a lesőharcsa-filé kilója dobozban akár hatezer forintba is kerülhet.

Az ágazatnak ugyanakkor további feldolgozókra lenne szüksége, és akkor még nagyobb mértékben növekedne a tengerihal-kivitelünk. A sok esetben re-exporttal is foglalkozó feldolgozók ugyanis egyre több szeletelt, csomagolt tengeri halat szállítanak külföldre: a legjelentősebb mennyiségben Horvátországba exportálunk lazacot és makrélát. Ausztriába és Szlovákiába pedig a lazac mellett pisztrángot is. Az elmúlt évben a fagyasztott halak exportja a tavaly előtti 265 tonnáról 1166 tonnára nőtt. Ebből a legjelentősebb mennyiséget a makréla jelentette 1,043 tonnával, amelyből 648,7 tonnát Romániába, 387 tonnát pedig Szlovákiába szállítottunk. A növekedő export mennyiségben még mindig az előhal van túlsúlyban, szemben az importtal, amelyben meghatározó a nagy hozzádott értékű, magas feldolgozottsági szintű termékek aránya.

Amíg az Európai Unióban a lakosság éves halfogyasztásának átlaga 24 kilogramm fejenként, nálunk a konzervekkel is csupán 4,5 kilogrammról beszélhetünk. Nem is csoda, hogy az élőhal exportunk tavaly 4258 tonnára emelkedett a 2010. évi 1709 tonnáról. Ebből az élő ponty mennyisége 62 százalékkal 1250 tonnára nőtt, kilónkénti átlagára pedig 2,05 euró körül alakult.

Az idei aszály a dunántúli halastavakat komolyan sújtotta, hiszen itt nem tudják biztosítani a vízpótlást, mint egyes alföldi régiókban. Így a dunántúli gazdaságokban kisebbre nőttek a halak, sőt, a megmaradt kevés víz oxigéntartalma a felmelegedése miatt nagyon csekély lett, ami süllőpusztuláshoz vezetett.

A rémhírek ellenére a tógazdaságok nem használnak intenzíven antibiotikumos tápot. Amint Németh István halbiológus, a Tógazda Halászati Zrt. vezérigazgatója, s egyben a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (Mahal) elnöke elmondta, az csak az ivadékok esetében szokás. Az egynyaras állományt esetenként, betegség miatt szokták kezelni, az ennél idősebbeket pedig sosem.

Némileg más a helyzet a nagyon olcsón piacra kerülő, Vietnamból származó pangasiusszal, hiszen az EU nem tudja követni útját élelmiszerbiztonsági szempontból. Ezért rendszeresen gázkromatográfiás vizsgálatokat végeznek a szállítmányokból vett mintákon, de eddig csak Varsóban találtak egy kisebb mennyiséget, amit ki kellett vonni a forgalomból.

A hazai halgazdálkodás étkezési haltermelése a természetes vízi és a tógazdasági fogásokkal együtt 2011-ben 23 138 tonna volt, amely 6 százalékkal múlta felül a 2006-os adatot. A hazai kínálatot 22 ezer tonna import haltermék növelte, amely élősúlyra vetítve jóval meghaladja a hazai haltermelést.

A természetes vizekben évente kifogott 6–7 ezer tonna hal mintegy 70 százalékát a horgászok viszik haza, így a halászat jelentősége nagymértékben csökkent. Ez olyan szempontból sajnálatos, hogy a balatoni garda például szinte sehol sem kapható.

Ez igen fontos természetvédelmi szempontból, hiszen a tógazdaságok területén fellelhető gazdag növény-, emlős-, hüllő-, kétéltű és madárfauna, valamint a vonuló madárfajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent Magyarország számára.

Más kérdés ugyanakkor, hogy a halastavak állományát dézsmáló madarak és vidrák jelentős károkat okoznak a gazdálkodóknak. Megdézsmált tavak A magyarországi halastavak mintegy 35 ezer hektárral növelik a lassan kiszáradó Kárpát-medencében a vizes élőhelyek kiterjedését.

Ez igen fontos természetvédelmi szempontból, hiszen a tógazdaságok területén fellelhető gazdag növény-, emlős-, hüllő-, kétéltű és madárfauna, valamint a vonuló madárfajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent Magyarország számára.

Más kérdés ugyanakkor, hogy a halastavak állományát dézsmáló madarak és vidrák jelentős károkat okoznak a gazdálkodóknak. -->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.