A bezárás fenyegeti a Dunaferrt

Márciusban látványos szervezeti átalakulás indul az ISD Dunaferrnél, tudta meg a Világgazdaság. A lépés egyik kiváltó oka a takarékoskodási kényszer, hiszen a társaságnak 2011-ben 22,4 milliárdos vesztesége volt, amiből tavaly sem tudott lefaragni. A másik ok az a szükségesnél jóval nagyobb, tevékenység-átfedésekkel átszőtt adminisztratív szervezet, amelynek a fenntartását még nyereséges társaságok sem engedhetik meg maguknak. Az ország meghatározó acélipari társaságának túlburjánzott közép- és felsővezetői szintje ráadásul nemcsak elviselhetetlen költségeket jelent, hanem akadályozza a hatékony működést is. Felépítése olyan korábbi állami struktúrákat idéz, amilyen szinte már sehol sem létezik, a reform ezidáig elkerülte a duneferres pár fős osztályok és főosztályok tömkelegét.

Az adminisztratív létszám megugrása és a látszattevékenységek túlburjánzása információink szerint arra az időre tehető, amikor 2006 táján a korábban kiszervezett tevékenységeket az alkalmazottakkal együtt visszavette a Dunaferr. Ez áll amögött, hogy az erre az évre tervezett, a korábbinál keményebb, akár több ezer főt is érintő létszámcsökkentés főként az irodai dolgozókat érinti. Ebbe már beleértendő az a tavaly bejelentett 800 fős elbocsátás, amelyből még semmi nem valósult meg, és annak a 256 dolgozónak az elküldése is, akik most a leállított Lőrinci Hengerműben vannak álláspénzen.

A létszámcsökkentés klasszikus eszközeit alkalmazzák itt is: a korkedvezményes nyugdíjat, az önkéntes távozás támogatását és a kiszervezést. Utóbbit azért is várja el a tulajdonos, mert ma számos, a termeléséhez nem köthető tevékenységre költ nagy pénzeket a Dunaferr. Van még saját tűzoltósága és biztonsági szolgálata is.

A küszöbön álló elbocsátások mellett a remélttől elmaradó béremelés is aggasztotta a dolgozókat, emiatt indított, egyhetes sztrájkjuk kedden este zárult le. A követelt 5,2 százalékos emelés helyett szakszervezeti vezetiők végül – egyebek között – a társaság vezetése által januártól ajánlott, 3,5 százalékban, és júliustól további 1 százalékban egyeztek ki. Ez jelentős eredmény annak fényében, hogy a válság éveit az országban nem a béremelések jellemzik, s hogy a hazai társaságok nagy része már meglépte azokat a tevékenység-ésszerűsítő, létszám- és költségcsökkentő lépéseket, amelyeknek a Dunaferr még előtte van. Bár hírek szerint a dunaferresek 40 százalékkal többet keresnek az országos átlagnál, ebbe nagy valószínűséggel beleértendő az országban szintén nem általános, 13. és 14. havi bér is.

A szakszervezetek nem értenek egyet a Dunaferr azon tervével, hogy az acélműben idővel kizárólag Ukrajnából importált acélbugát (ércből kiolvasztott vasból előállított, formába öntött nyersacélt) dolgozzanak fel, a helyi tevékenység pedig csak a hengerlésre korlátozódjon. E lehetőségről Jevgenyij Tanhiljevics, a Dunaferr tavaly június elején kinevezett vezérigazgatója (azóta cégvezetője) beszélt egy beruházás átadásán. Közölte, hogy a társaságnál „a prioritást az úgynevezett downstream (feldolgozó) folyamatokhoz kapcsolódó üzemekhez kell rendelni, ahol a hengerlési kapacitás növelését virtuálisan korlátlan, az ISD Korporáció ukrán társvállalataitól származó acélbuga-szállításokkal lehetne megteremteni.”

Kérdés, ha a vállalat vezetése letesz a termelést olcsóbbá tévő bugaimportról, azzal magyarországi munkahelyek menekülnének-e meg, vagy ellehetetlenülne a Dunaferr egészének a működése?

"Torz számítások szerint olcsóbb az ukrajnai buga, hiszen eltérőek a két ország számviteli szabályai, de még fontosabbak azok a különbségek, amelyek a gyártás során elvárt (például környezetvédelmi) ráfordításokból adódnak” – válaszolt lapunknak a cég üzemi tanácsának elnöke. Borbély Zoltán szerint a Dunaferrnél csak akkora ukrajnai bugaimport fogadható el, amennyire hengermű igényeitől elmaradó helyi bugagyártási kapacitás miatt szükség van. Arról viszont szó nem lehet, hogy az ukrajnai kiváltsa az itteni gyártást. „El kívánjuk érni, hogy a már leállított kohót felújítsák, és meg fogjuk akadályozni, hogy az itteni gyártás rovására ukrajnai buga érkezzen be” – jelentette ki. A Dunaferr értékét mindig is rugalmassága, a kis szériás, speciális és kiváló minőségű termékek adták, ennek pedig feltétele, hogy lemezei a jó minőségű, hazai bugából készüljenek. Egyedül a Dunaferrnél mintegy négyezer ember kerülne az utcára az itteni bugagyártás leállítása miatt.

A hengerműé az elsőbbség

A társaság vezetése közben azon beruházások befejezésén is dolgozik, amelyeket jórészt 70 százalékos készültségi szinten, a válság miatt állítottak le már néhány éve. Tavaly júniusban már ennek jegyében helyezték üzembe közel 10 milliárd forintból a meleghengerművi léptetőgerendás hevítőkemencét, s ekkor jelezte az orosz tulajdonos által frissen kinevezett, s a cégnél folyó átalakulások élére állt vezérigazgató, hogy a válság lecsengéséig a feldolgozó üzemek fejlesztésére kell összpontosítani. Akkori tájékoztatása szerint a meleghengermű modernizációjának részeként a hevítőkemence üzembe állítását további fejlesztések következnek. Ezzel együtt a végeredmény az üzem kapacitásának 40 százalékos növelése lesz. Ezzel párhuzamosan indul a cég teljes átszervezése és modernizációja.