Hazai pálya – országspecifikus lehetőségek

– Hogy áll jelenleg a verseny az üzleti szoftverek hazai piacán és melyek a magyar cégek esélyei a jövőre nézve?
– Az elmúlt évek nehézségei természetesen az informatikában is érződtek, és nem tudta mindenki állni a sarat: tűntek el hazai és nemzetközi rendszerek is a piacról. Az iparági elemzésekből kiolvasható, hogy a piac megközelítőleg kétharmadát nagy multinacionális szoftvercégek alkalmazásai fedik le. Annak ellenére, hogy a multik jelenléte erős, jól látszik, hogy a hazai sajátosságok miatt van létjogosultsága a magyar fejlesztő cégeknek is. Jó példa erre a bér- és HR rendszerek területe, ami annyira ország-specifikus, hogy a multik szinte labdába se rúghatnak azon a részpiacon.

– A nagy IT-megatrendek, köztük is főleg a felhő alapú számítástechnika elérte már a hazai piacot is. Mennyire jött be ez az üzlet a Libra Szoftvernek?
– Eleinte azt gondoltuk, hogy csak a mikro- és kisvállalkozásokat érdekli majd a felhő, főleg azokat, amelyek csak most kezdik számítógépesíteni az ügyvitelüket. Ilyen igény viszont alig van, sokkal inkább az a jellemző, hogy a hagyományos informatikai rendszereket használó közepes méretű cégek kívánnak igen nagy számban a felhőbe költözni. Ide sorolhatók a kisebb közműcégek is, amelyek a megfelelő üzemméret érdekében állnak össze. Pénzük viszont nincs arra, hogy az informatikájukat saját erőből fejlesszék tovább, nekik is jó megoldás a felhő. Eleinte persze féltek a cégek ettől a megoldástól, mondván, hogyan bízhatnám a bizalmas üzleti adataimat egy külső cégre, de már múlóban ez a félelem.

– Hogy áll jelenleg az ügyfélbázis?
– Az elmúlt közel harminc év tudatos építkezésének köszönhetően stabil ügyfélbázisunk van. Két termékcsaládunkra alapozva, a dobozos rendszereket használók kivételével, minden cégméretre kínálunk megoldást, így az egyes üzletágaink teljesítményének ingadozása cég szinten kiegyenlítődik, és nehéz időkben is stabilak tudunk maradni. Sőt, az elmúlt években sikerült bővíteni az ügyfélkörünket több területen is, tavaly például a rendszerünket a tizenkilenc hazai erdőgazdaságnál vezettük be.

– El kell költeni az uniós pénzeket. Hogyan befolyásolja ez az állami informatikai pályázatokat és azokon a hazai cégek indulási esélyeit?
– Nagy közbeszerzéseken nem könnyű a hazai cégek dolga, mert sokszor nem tudnak elegendő számú, értékű vagy méretű referenciát felmutatni. Ezzel együtt pozitív változás is megfigyelhető, és a korábbi „ha külföldi, akkor biztosan jobb” mentalitás sokkal kevésbé van jelen, és sok tekintetben igyekeznek támogatni a hazai fejlesztőket. Persze még csak a folyamat elején járunk.

– Ha itthon nehezebben is megy, ott van még az export. Az ágazat szakmai szervezete, az IVSZ szerint a következő években akár 180 milliárd forint értékű szoftverexportra is képesek lehetnek a magyarországi cégek.
– A cél nemes, de egy sokadik ERP-rendszerrel megjelenni egy amúgy is telített piacon értelmetlen. Így itt még inkább igaz, hogy meg kell találnunk a megfelelő réspiacokat, speciális megoldásokkal, amilyen a közüzemi és közlekedési rendszerünk. Utóbbihoz éppen most fejlesztünk mobil alapú utastájékoztató rendszert, a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen, ez abszolút exportképes termék lehet. A közműves rendszerünk pedig külföldön elsősorban árban tud versenyezni. A komplex rendszerek részterületei, mint ügyfélszolgálat, könyvelés is fontosak lehetnek, ezek lokalizálhatók ugyanis a legkönnyebben.

– Ez utóbbi nem mond ellent annak, hogy a megrendelők eddig, ha ERP-rendszert vettek, akkor inkább az integráltat részesítették előnyben?
– E fölött a felfogás fölött már eljárt az idő. Ma inkább az a jellemző, hogy egy új rendszernek illeszkedni kell a régebbi vagy más forrásból szerzett egyéb rendszerekhez.

– Hegymenetek és lejtmenetek egyaránt jellemezték a cég elmúlt öt évét, mik az idei kilátások?
– A válság elején 2008-2009-ben nagyon jól ment nekünk, sok olyan nagy ügyfél jött át hozzánk, amelyek drágállották a nemzetközi rendszereket. Akkor beleestünk abba a hibába, hogy azt hittük ez mostantól így megy majd a végtelenségig. Növeltük a létszámot, a költségeket hagytuk elszállni, aztán jött a visszaesés. így 2010 már a kijózanodás éve volt, 2011-re sikerült konszolidálnunk a helyzetünket, tavaly már ismét tudtunk növekedni, az idén pedig nagyon jó évünk lesz.

– A cég életében központi szerepet játszik a saját fejlesztés. Mennyire vonzó ma a Libra a fejlesztőknek, akiket nemcsak itthon várnak jó ajánlatok, hanem külföldön is?
– Aki gyorsan akar sok pénzt keresni, az jellemzően projektekre szerződik. A Libra nem projektcég, a mi üzleti modellünk termék alapon van felépítve, és a bevételeink 70 százalékát a licenc díjak és az azokból eredő karbantartási díjak adják. Emiatt nálunk inkább az találja meg a számítását, aki hosszú távú és tervezhető munkahelyre és fizetésre vágyik. Hadd hivatkozzam itt arra, amit Mocsai Lajos az Invitel InnoMax klubjában tartott előadásában mondott néhány napja: ha a magyar kézi válogatottat az egyes játékosok alapján, akikre a hazai szinten rendelkezésre álló pénzügyi keretből meg tudnak fizetni, rangsorolnák, a 14. helyen lenne. Mégis világbajnokok lettek, mert közösen, kemény munkával egy verhetetlen csapatot alkotnak.

– Mi kellene még a versenyben maradáshoz?
– A rendszerintegrátorokkal kellene az eddigieknél szorosabb kapcsolatot kialakítanunk. A Librát eddig csak elvétve árulták, de bíztató, hogy mivel egyre kevesebb az IT-re fordítható pénz egyre többször merülünk fel alternatívaként. Az erdőgazdasági projekt sokat emelt a renoménkon, bebizonyította, hogy nagy projektet is le tudunk kezelni. Felmerülhet egyéb termékek fejlesztése is, de ebbe csak akkor fogunk, ha a meglévő ügyfelünknek kell valami új, mint amilyen most a mobilos utastájékoztató rendszer. Figyeljük a nagy trendeket, de nem mindegyikben hiszünk, a felhő például bevált, de alkalmazásfejlesztőként a magunk részéről a Big Data-ban például nem látunk perspektívát.