A magyar és a német kis cégek is jól járhatnak az EU-USA megállapodással

A német gazdaság fütyül a politikára. Ezzel a címmel közölt elemzést az N24 német hírtévé, amely szerint a német vállalatok azon fáradoznak, hogy az ukrajnai konfliktus ellenére megőrizzék oroszországi üzleti kapcsolataikat. Berlinben eközben a tervezett transzatlanti szabadkereskedelemről zajlott le egy fontos tárgyalás, amelyen a német politikai, gazdasági és társadalmi élet számos jeles képviselője vett részt, köztük a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK) részéről is.

"Mi lesz az Európai Unió és az Egyesült Államok között létrehozni tervezett transzatlanti kereskedelmi és befektetési egyezményből? A növekedés sokat ígérő motorja lesz-e, vagy pedig a transzparencia és a demokrácia megszégyenítése?” – hangzott el a konferencián az egyik kérdés, ám bennünket az a követelés érdekelhet különösen, amelynek a DIHK főtitkára adott hangot. Martin Wansleben ugyanis leszögezte: olyan egyezményről kell, hogy szó legyen, amelyből nem csak a nagy konszernek, hanem a kisvállalatok is profitálnak. A tárgyalásoknak pedig azt kell megcélozniuk, hogy „elmélyítsük a partnerséget, az Egyesült Államokkal, mégpedig úgy, hogy közben erősítsük a közös értékeket, hiszen ott, ahol nincs erős gazdaság, ott szabadság, demokrácia és emberi jogok sem lehetnek.”

Az értekezlet időben szinte egybe esett egy felmérés eredményének közreadásával, amelyet a DIHK végzett több mint kétezer németországi vállalat körében. A cégeket egy transzatlanti kereskedelmi egyezmény, illetve övezet létrehozásának előnyeiről, hasznáról kérdezték, illetve azokról a problémákról, amelyek ilyen egyezmény létrejötte esetén támadhatnak. A felmérésből kitűnt, hogy a legtöbb német vállalat támogatja az EU-USA megállapodást. Maga Eric Schweitzer, a DIHK elnöke a Brüsszelben a témáról is tartott USA-EU-csúcsértekezlet előtt úgy fogalmazott a Die Welt című német lapnak nyilatkozva, hogy a német exportőrök pártolják a tervezett új transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményt. A nemzetközi színtéren tevékenykedő megkérdezett német cégek több mint hatvan százaléka ugyanis fontosnak, illetve nagyon fontosnak tartotta ezt az egyezményt. Az ezzel ellentétes véleményt hangoztató német vállalatok aránya 39,60 százalék volt.

A szabadkereskedelem előnyeit illetően a válaszadók 75,4 százaléka a normák, szabványok, igazolások kölcsönös elismerését említették, a vámok megszüntetésére nagy előnyként 61,4 százalékuk voksolt, a vitás esetek szabályozásának megkönnyítését célzó szabályokra pedig 25 százalékuk. Érdekes módon az Egyesült Államokban a befektetések jobb védelme mindössze 8 százalékot kapott, vélhetőleg ez a téma a nagyvállalatokat érinti elsősorban. A DIHK közleménye ezzel kapcsolatban kiemelte ugyanakkor, hogy a német gazdaság jelenleg a normák és szabványok el nem ismerésétől szenved. A transzatlanti kereskedelemben a második legnagyobb probléma jelenleg vámok megszűntetése. A német exportvállalatok 61 százaléka vár e téren javulásokat. A DIHK számításai szerint e téren eurómilliárdban mérhető tehertől mentesülnének a német cégek. Továbbá minden negyedik megkérdezett német cég azt várja, hogy kisebb költséggel és gyorsabban lehet majd rendezni a jogvitákat.

Persze nem szabad azt hinni, hogy mindenütt egyöntetű a lelkesedés a TTIP iránt. Még magában az Egyesült Államokban is hallatszanak olyan hangok, amelyek bírálják a tervezett transzatlanti szabadkereskedelmet. Az ilyen amerikai kritikusok emlékeztetnek arra, hogy miután 1994-ben létrejött az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény, az Egyesült Államokban sok ezer munkahely szűnt meg egyes iparágakban és vándorolt külföldre. Az AFL-CIO szerint csupán a szomszédos Mexikóba 415 ezer amerikai munkahelyet "exportáltak." Érthető, hogy ilyen körökben nem könnyű az egyezményt eladni.

A DIHK vezető tisztségviselője talán tapintatból nem szólt róla, de az Egyesült Államok külkereskedelmi kapcsolataiban, így az exportban, éppen a kis és közepes méretű vállalatoknak volt és van ma is kiemelkedő szerepe. A TTIP megvalósulása esetén ők lesznek az uniós – köztük a magyarországi –  kkv-k versenytársai, amelyeknek nyilvánvalóan kiterjedt nemzetközi tapasztalataik vannak. Hiszen a washingtoni székhelyű United States Chamber of Commerce (az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája - USCC) már nyolc évvel ezelőtt közzétett jelentésében is arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai exportőrök 97 százaléka éppenséggel nem multinacionális cég, hanem  kis és közepes méretű vállalat.

Thomas J. Donohue, az USCC elnöke szerint az Egyesült Államok exportjának értéke 2005-ben 1200 milliárd dollárra rúgott, a növekedés 58 százalékos volt az azt megelőző tíz évben. Az amerikai kivitel kétharmadát pedig nem nyers- és alapanyagok, hanem a rendkívül produktív és hatékony feldolgozó ágazat adta. Az amerikai export becslések szerint az Egyesült Államokban akkoriban 112 millió munkahelyet biztosított, amelyben a dolgozók akár 18 százalékkal is többet kerestek, mint más foglalkozásokban. „Minél többet adunk el külföldön, annál többet prosperálnak az amerikaiak odahaza”- hangsúlyozta az USCC jelentése. Nyilvánvalón, hogy a TTIP létrejötte esetén ezek az amerikai kkv-k még nagyobb szerephez jutnak. Nekik kell majd versenyre kelniük európai versenytársaikkal, mondjuk Németországban.

De ne menjünk térben és időben ennyire messzire. Itt vannak a Lajtán túl az osztrákok. 5500 bécsi cég vett aktív részt az osztrák exportban, és ezek 87 százaléka kis vállalat, egyenként maximum 49 munkavállalóval. De hasonló példákat vehetnénk Felső-Ausztriából vagy Stájerországból is. És tegyük hozzá, ha valamely karintiai exportőr kisvállalatnak akadna dolga az Egyesült Államok piacán, az üzletkötője felül a Klagenfurtból Bécsbe induló napi légi járatok valamelyikére, és Schwechaton felszáll a chicagói menetrendszerű légi járatra. 

Mindenesetre meglehetősen biztosak lehetünk benne, hogy a hosszúra nyúló, időnként titkos tárgyalások eredményeként előbb vagy utóbb létrejön a szabad kereskedelem az Európai Unió és az Egyesült Államok között. És ebben természetesen magyarországi cégek is részt vesznek majd, vélhetően kisvállalatok is. Már csak azért is, mert az Egyesült Államokban 1,5-1,7 millióra becsülik a magyar származású amerikaiak - mint itteni termékek potenciális vagy jelenleg is tényleges fogyasztóinak a számát. Akik közül vélhetően sokan nem csak turistaként, hanem más tekintetben is szóba jöhetnek üzleti tekintetben. Ezért az újonnan is megjelenő magyar exportőr kkv-k  - különböző formák révén történő - felkészítését/felkészülését az igényes és szigorú feltételeket támasztó amerikai piacra érdemes lesz folyamatosan karban tartani.