A beszállítók már nem tudják finanszírozni a fizetni képtelen egészségügyet

Egészségügyi beszállító magyar kis- és középvállalkozások tucatjai kerülnek egyre reménytelenebb helyzetbe, mert az alulfinanszírozott kórházak nem tudják fizetni a számláikat. A cégek viszont már nem képesek tovább finanszírozni a magyar egészségügyet

Haiman Éva

2014.06.27, 05:00

Hónapról hónapra megállíthatatlanul nő a kórházak adóssága, május végén már több mint 66 milliárd forinttal tartoztak beszállítóiknak. Nem csoda, hiszen bár tavaly októberben 33 milliárd forintos részleges konszolidációról döntött a kormány, a kifizetetlen számlák összértéke már akkor is elérte a 60 milliárd forintot.

A gyenge forint még kritikusabbá teszi a helyzetet, mert sem a kórházak, sem a beszállítók nem tudják ellensúlyozni az árfolyamveszteségből eredő áremelkedést. Különösen, hogy ez utóbbiaknak általában fél-egy évre előre kiírt tenderen kell meghatározniuk – igencsak nyomott – áraikat. Az egészségügyi ellátáshoz szükséges anyagok, eszközök közel 80 százaléka importból származik, ami kényszerű drágulást jelent, ám azt képtelenség ellensúlyozni a hat éve változatlan betegellátási alapdíjakból úgy, hogy a finanszírozás elégtelensége és a kórházkonszolidáció elmaradása miatt az intézmények még tavalyról is jócskán hoztak át magukkal kifizetetlen számlákat – nyilatkozta már az év elején lapunknak a Magyar Kórházszövetség elnöke. Velkey György jelezte: a magasabb önköltség következtében a költségvetési előirányzatok év közben el fognak fogyni.

A kórházi eszközök beszállítóit tömörítő Orvostechnikai Szövetség már az év elején levelet küldött Balog Zoltán emberi erőforrás és Varga Mihály gazdasági miniszternek, azt kérve, hogy az idei esztendőtől ne csupán év végén, hanem évente kétszer kapjanak pluszjuttatást az intézmények, és rajtuk keresztül a beszállítók. A szövetség tavaly októberben pedig azt javasolta, hogy ne a kórházakat konszolidálja, hanem a beszállító cégek követeléseit egyenlítse ki a kormány a tervezett adósságrendezés során. Az OSZ azzal érvelt, hogy az elmúlt évek konszolidáció során a szállítói tartozások kiegyenlítése során az egyszer használatos, valamint a műtéti eszközöket, gépeket, berendezéseket, illetve a képalkotó-, és labordiagnosztikai kellékanyagokat szállító, informatikai szolgáltatásokat nyújtó cégek általában a fizetési sor végére kerültek.

A kormány egyelőre egyik megkeresésre sem nem válaszolt érdemben, és a kilátások nem túl biztatóak (lásd keretes írásunkat). Pedig a beszállítók működőképessége miatt sem halogatható a lépés, hiszen a kintlévőségek miatt számos magyar vállalkozás egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül. De ennél is fontosabb, hogy az egészségügy cégek általi finanszírozhatósága elérte a határát, mivel a kórházak tartozását már a bankok sem hajlandók faktorálni, azaz, nincs honnan pénzt tenni a rendszerbe. Ez pedig végső soron a betegellátást veszélyezteti.

Az egyebek mellett műtéti és aneszteziológiai eszközöket, implantátumokat, szívsebészeti készülékeket forgalmazó Replant-Cardo Kft.-nél már az éves árbevétel 20-25 százalékára, százmillió forintos nagyságrendre rúg a kintlévőség, amelyen belül jelentős arányt képviselnek a 60 napon túl lejárt számlák. Jóbai Zsolt, a cég ügyvezető igazgatója azt mondja, a kórházak romló gazdasági helyzete egyértelműen meglátszik a fizetési nehézségekben: az intézmények közül csak néhány tud viszonylag időben fizetni, a többség még több millió forint esetében is csak csepegtetve, tízezer forintokban fizet, de egyre gyakrabban megesik, hogy fél év elteltével is hiába várják a leszállított áru ellenértékét. „Két-három naponta garantáltan minden kórházzal kapcsolatban vagyunk, kéthetente előre megkapják tőlünk, hogy milyen számláink fognak lejárni, ennek ellenére a legtöbbször csak futunk a pénzünk után” – panaszolja.

A beszállítóktól ugyanakkor elvárják – teszi hozzá a cégvezető -, hogy pontosan eleget tegyenek az állam felé fennálló fizetési kötelezettségeiknek, legyen szó adóról, járulékról vagy áfáról. Miközben éppen az állami fenntartású intézmények eladósodása miatt kerül ez a cégek számára egyre komolyabb erőfeszítésbe, mint Jóbai Zsolt fogalmaz, gyakorlatilag e miatt kell egy 120 embert foglalkoztató, száz százalékban magyar tulajdonú cégnek évek óta kínlódnia, hogy megéljen.

Ugyanezzel a problémával szembesül Salamon József, a Steelco Kft. ügyvezetője. A tisztító és fertőtlenítő berendezések, sterilizálók forgalmazására és szervizelésére specializálódott vállalkozás első embere azt mondja, döntően a karbantartásból nagyjából százmillió forintos éves árbevételük származik, ám ennek 30 százaléka folyamatosan kintlévőségként jelentkezik. A cég a körülbelül száz, valóban kórházként működő intézmény felében jelen van, és a tapasztalatuk az, hogy szinte sehol sem tudnak időben fizetni, de – ahogyan számos más orvostechnikai beszállítónak -, még mindig van tavalyi teljesítésű, a mai napig nem ellentételezett számlájuk. „Mivel a műtéteknél nélkülözhetetlen eszközökről van szó, nem tudunk mást tenni, mint akkor is megjavítjuk azokat, ha nem tudja a kórház kifizetni a munkát. Ehhez képest, az adóhatóság azonnal inkasszálja a számlánkat, ha mi nem fizetünk időben, és még csak részletfizetést sem kapunk, holott éppen az állam miatt kerülünk ilyen helyzetbe. Ez nagyon nem fair” – mondja Salamon József.

Magyarország egyik vezető HR szoftverfejlesztő cége, az Orgware Kft. ügyvezetője úgy látja, bár mindig is voltak kisebb problémák a kórházi számlákkal, az utóbbi években ezek rendkívül súlyos helyzetet teremtenek. Králik György azt mondja, jelenleg a cégnek 40 millió forint, az éves árbevétel 20 százaléka a kintlévősége, és bizony nekik is van tavalyról maradt ki nem fizetett számlájuk. Tapasztalataik szerint sok kórházvezető az éves konszolidációban bízik, és fentről vár megoldást, de azt is látják, hogy eltérő az egyes intézmények finanszírozási helyzete, és nyilván vannak, akik kevésbé hatékonyak, mint mások. „A kórházak alulfinanszírozottság azonban általános, több mint 66 milliárd forintos tartozásállomány nem eredhet csak a rossz gazdálkodásból. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha az egészségügyi intézmények nem jutnak belátható időn belül többletforráshoz, és/vagy nem változik a finanszírozásuk, a kis magyar beszállító cégek teljesen ellehetetlenülnek” – vélekedik.

Nem ígérnek semmit, de azt betartják

A közelmúltban több olyan nyilatkozat is elhangzott ugyanis, amelyek arra engednek következtetni, hogy az egészségügyi intézmények többé nem számíthatnak átfogó adósságrendezésre. Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős államtitkára egy konferencián azt mondta, nem csak nem célszerű, de felelőtlenség is lenne, ha az adósságot egy az egyben kifizetnék. Ehelyett olyan strukturális változtatásokat kell végrehajtani, akár az intézményrendszerben, akár a finanszírozásban is, ami hatékony megoldást jelent a problémára.

Hasonlóan fogalmazott az új egészségügyi államtitkár is, amikor azt mondta: „Amíg az a gyanú fennáll, hogy párhuzamosságok vannak, bizonyos szempontból pazarló a rendszer, addig nehéz meggyőzni a kassza fölött dominálókat, hogy pluszforrást biztosítsanak az egészségügy számára”. Ő ugyanakkor legalább hozzátette: szükség van adósságkonszolidációra, de az annak mértékére vonatkozó pontos elemzéseket el kell végezni.