Piacbefolyásolás környezetvédelemmel?

A közüzemi díjak gyors emelkedésén keresztül az elméleti összefüggések ismerete nélkül is érzékelhető a vidéki lakosság számára, hogy a jövedelmük korábban is alacsonyabb volt, mint a fővárosi lakosságé, de korábban a megélhetési költségeik is alacsonyabbak voltak, mint a városi lakosságnak.

Általában nem fizettek szemétdíjat, és szennyvízdíjat is csak alig. A környezetvédelmi követelmények szigorodása, az infrastruktúra beruházások kikényszerítésén keresztül ezt a korábbi előnyt erodálja. A kiépülő kisebb méretű rendszerek fajlagos költségei magasabbak, mint amit a méretgazdaságos nagyobb rendszereknél tapasztalhatunk. Ez azért veszélyes, mert hosszabb távon a falvak lakosságmegtartó képességét is veszélyezteti. A közüzemi díjakban lévő különbségek számottevően befolyásolják a kisvállalkozások költségszerkezetét. Egy olyan egyszerű szolgáltatás, mint például az autómosás, költségeiben jelentős tétel a víz- és a szennyvízdíj. A kistelepüléseken ez a díjtétel két-háromszorosa lehet például a fővárosi közműdíjnak.

Ezt a költségdifferenciát az ingatlanárak, illetve -bérleti díjak különbsége lehet, hogy kiegyenlíti, de előfordulhat, hogy nem, és akkor a kistérségek ilyen szolgáltatások nélkül maradnak. A magyar közigazgatás szétaprózott, az átlagos településméret (3290 fő) a második legkisebb Európában, emiatt is erőforrásszűkösek az önkormányzatok. Amennyiben a környezetvédelmi szolgáltatásokat költségarányosan, piaci árakon biztosítjuk a lakosságnak, a környezetvédelem sajátos piacbefolyásoló tényezővé válik. A nagyobb ellátó rendszerek (szennyvíztisztítók, hulladékártalmatlanítók stb.) a mérettel degresszív fajlagos kezelési költségeket eredményeznek. A degresszivitási tényező igen magas, emiatt minden olyan tevékenység, amelynek költségszerkezetében magasak az említett kiadások, a nagyobb ellátórendszerek közelébe települ. Ez újfajta komparatív előny a nagyobb települések javára. Ez környezetvédelmi szempontból nagyrészt kedvezőtlen fejlődési irányt jelent, hiszen ezen, a módon a környezetvédelmi intézkedésekkel is, tovább gyorsítjuk az urbanizációt és a kistelepülések eltűnését. Az ellentmondást a településméret szerint differenciált normákon vagy a támogatási rendszereken keresztül lehetne feloldani.

Kicsi a tisztítókapacitás
A csatorna- és vízdíjak emelkedő tendenciája egy másik, nem kevésbé jelentős problémát is okoz. Jelenleg egyes tisztítók kapacitáskihasználtsága igen alacsony, előfordul, hogy a település nem tud elegendő szennyvizet szolgáltatni az eleveniszapos tisztító működtetéséhez. A tisztítók beruházási és működtetési költsége tetemes, s a tervezett hálózat várható kihasználatlansága országos méretekben hatalmas veszteségekkel jár. Az EU támogatásból megépített hálózatot 20-25 év múlva fel kell újítani. Kérdés, hogy képződik-e kellő felújítási alap ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez. A jelenlegi üzleti modellek alapján aligha.