Csak papíron létezik szabad unión belüli betegáramlás

Igazuk lesz azoknak, akik azt jósolták: nem kell attól tartani, hogy a vonatkozó uniós irányelv hatályba lépésével tömegesen mennek majd külföldre az itthon gyógyulást nem találó magyar betegek, ami felboríthatja a tb-költségvetést. Az Egészségbiztosítási Alap idei első féléves statisztikája szerint még egyetlen forintot sem kellett kiadnia az OEP-nek a magyar betegek tervezett külföldi gyógykezeléseire, amire elvileg kereken egymilliárd forintot különítettek el.

A szabad betegáramlást lehetővé tévő európai uniós direktíva tavaly október 25-én lépett hatályba. E szerint az Európai Unió polgárai az EU bármely országában, bizonyos korlátozásokkal, de ugyanolyan feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi ellátást, mint az adott állam polgárai. Az Európai Bizottság adatai szerint évek óta az európai betegek mindössze egy százaléka kezelteti magát külföldön, és szakértők azt feltételezték, hogy ezen az új szabályozás sem fog változtatni.

A vonatkozó magyar jogszabályok miatt Magyarországon a korábbinál is nehézkesebbé és bürokratikusabbá vált a külföldi gyógykezelés engedélyeztetése. Ráadásul, ha pozitív is az elbírálás, a betegeknek meg kell előlegezniük a kiadásokat, mert a biztosító csak utólag, a számlák benyújtása után fizet. Ennek ellenére az uniós szabályok tavalyi hatályba lépése óta 292-en kérték a külföldi gyógykezelés lehetőségét, és közülük 232-en meg is kapták az OEP-től kapott tájékoztatás szerint.

A magyar betegek külföldi gyógykezelésére összességében a tavaly felhasznált hétmilliárd forinttal szemben ez évre már 9,5 milliárd forintot irányoz elő az Egészségbiztosítási Alap költségvetése. Ebből a legnagyobb tételt az EU-tagállamokkal kapcsolatos elszámolásra és az unión belüli sürgősségi ellátás fedezetére szánt 6,4 milliárd forint, ami nagyjából megegyezik a tavaly erre a célra ténylegesen elköltött összeggel. Az első fél év alatt már a keret háromnegyede elfogyott, és egészen bizonyos, hogy nem lesz elég egész évre az EU-n kívüli országokban egészségügyi ellátásra szoruló magyarok gyógykezelésére szánt 150 millió forint sem, mivel azt már az első hat hónap alatt el kellett költeni.

Ezzel szemben az olyan, itthon nem elérhető és részben előre nem tervezhető külföldi gyógykezelésekre, amilyenek a máj- és tüdőátültetések, egyes speciális gerincműtétek és onkológiai kezelések, genetikai vizsgálatok, illetve a külföldi donorszervek és őssejtek behozatala, lényegesen kevesebbet költött az OEP a kalkuláltnál. Ez a keret két tételből áll, az egyik 150 milliós, ennek mindössze 33,4 százalékát használták fel január és június között, a másik ennél tetemesebb, 1,7 milliárdos, de ennek is csak a 38,9 százaléka fogyott el hat hónap alatt. Eddig évente jellemzően 500-600 magyar beteg külföldi gyógykezelését fizette az OEP.

A bürokrácia malmai

A külföldi gyógykezelési igényekről az OEP hatósági eljárás keretében dönt, egy független orvosszakértőt kérve fel, hogy elbírálja az igényt, amihez amúgy a kezelőorvos szakmai indoklása is kell. Az ügyintézés akár két hónapot is igénybe vehet. Az elbírálásnál nem számíthat sok jóra, aki Magyarországon is igénybe vehető, vagy nagyon speciális – így bizonytalan végkimenetelű – és költségigényes gyógykezeléshez kér hozzájárulást. Ez utóbbi azt jelenti, hogy legfeljebb 30 százalékkal kerülhet többe, mint amit ugyanazért az ellátásért itthon fizetne ki a biztosító a hazai szolgáltatóknak.