Lesz-e Budapest kortárs központ a műtárgypiacon?

Negyedik alkalommal jelentkezett az ArtMarket Budapest 20 ország száz kiállítójával: Külön szekciót kapott a fotóművészet, és kiemelt vendégként kezelték a Berlinből érkező galériákat. Az igazi kérdés a vásár kapcsán az, hogy hová tudja pozicionálni magát, leginkább a bécsi Viennafairhez képest.

A budapesti Art Market célja a kezdetektől változatlan: minél több nemzetközi gyűjtőt és szakembert idehívni, közben a hazai közönséget is kiszélesíteni, hosszútávon a kortárs művészet nézőjévé, gyűjtőjévé nevelni. A kiegyensúlyozott piachoz sok vevő és kevés gyűjtő kell, ebben az ideális esetben a dekorációs, vagy érzelmi okokból vásárlók eltartják a piac szereplőit, a galériákat és a művészeket, a gyűjtők pedig koncentrálhatnak a fontos, az egyes életművek szempontjából kiemelkedő darabokra. Így tudnak létrejönni olyan, korlenyomatként is értelmezhető kollekciók, amelyek eszmei és pénzügyi értéke egyrészt folyamatosan nő, másrészt mértékadóvá válik a piac beárazódásánál.

Giró-Szász Krisztina, műkereskedelemmel foglalkozó közgazdász és a magyar galériák külföldi szerepléseit számon tartó ArtFolio évkönyvek kiadója szerint komoly problémát jelent az intézményi befektetők hiánya a hazai piacon. Soha nem volt elég, de az elmúlt öt évben tovább csökkent a számuk. Giró-Szász is egyetért azzal, hogy nemzetközi kontextusban gondolkodás nélkül nem lehet piacot szerezni, de úgy véli a külföld felé nyitás szándéka késve fogalmazódott meg, és nem árt tisztában lennünk azzal, hogy nem tudtunk elég érdekessé válni a nemzetközi piacon.

Egyik magyarázat a megkésettség, a románok már 1989-ben kitelepültek Berlinbe, majd onnan rugaszkodtak el Amerikáig. Másfelől a volt szocialista országokban majdhogynem kormányzati szinten dőlt el, mekkora hangsúlyt és pénzt fektetnek a kulturális bemutatkozásra, felismerve ennek a területnek az imázsteremtő szerepét. Nincs nemzetközi szinten jelentős magyar galéria, noha a magyar galériák árbevételének jelentős része külföldön generálódik.

Az ArtMarket ambíciója a régió legfontosabb vásárává válni, ehhez azonban jól át kell gondolnia, hogyan definiálja magát. Mi az, ami miatt a piac szereplői (a vevők és a kiállítók egyaránt) eljönnek Bécstől még 200 kilométert. Szlogenjük Young Art Fair-ről beszél, kiemelten kezeli a máshol talán még nem is látott, a nemzetközi színtérre frissen belépőket, felfedező vásár szeretne lenni, ahol a jövő épp most feltörekvő
sztárjaival lehet találkozni. Új kulturális régióban gondolkoznak, amely a balti államoktól a Balkánig húzódó volt kommunista országokat, délen Törökországot és Izraelt, keleten pedig a közép-ázsiai országokat jelenti, de Nyugat Európa progresszív irányzatait, fiatal generációját is be szeretnék kapcsolni.

Története során a látogatószám dinamikusan növekszik, tavaly 22 ezren, idén 24 ezer körül látogattak ki a Millenárisra, ezek a számok tényleg hasonlóak a bécsi vásáréhoz, egyetlen szépséghibája mégis van a dolognak: míg ott 18 eurót kell fizetni a belépéshez, itt ingyenes. A young hívószó tetten érhető például abban is, hogy nagy teret kaptak oktatási intézmények, egyesületek, művészeti területen dolgozó non-profit szervezetek, ezek hozzák a fiatal közönséget, de nem erősítik a vásár jelleget. Több olyan elem is megfigyelhető volt, ami a fesztivál irányába tolja el a rendezvényt, de ne feledkezzünk meg arról, mi az art fair-ek valódi funkciója: a műkereskedelem. A kérdés az, hogyan jön ide a pénz. Ha az Art Market komoly vásár szeretne lenni, néhány maga előtt görgetett problémát az idő előrehaladtával meg kell tudnia oldani. Két fontos pontja van a továbbfejlődésnek, az egyik, hogy több befolyásos művészeti szakembert, kurátorokat, múzeumi szakembereket kell idehozniuk, fontos nemzetközi intézményektől, a másik, hogy több pénzt, több befektetőt meggyőzni arról, jöjjön és költsön. Ha nem sikerül ebben előrelépni, akármennyire szeretnénk nem fogunk tudni kiemelkedni a világszerte növekvő számú vásárkínálatból.

Az azért látszott, a vásár vezetői sokat dolgoznak a kérdés megoldásán. A hazai elit mellett ( Navracsics Tibor nyitotta meg a vásárt) aktívan segített Nancy G. Brinker, műgyűjtő, az USA kormányának korábbi protokollfőnöke, aki személyesen részt vett, nemcsak a protokolleseményeken és szakmai kerekasztal beszélgetéseken, hanem – többek között floridai múzeumi vezetőkből és gyűjtőkből álló – kíséretével járta a vásárt, VIP-vacsorát adott és személyes kapcsolatai bevonásával intenzív szerepet vállalt a külföldi gyűjtők megszólításában.

Az Art Photo Budapest szekció, ami a fotóművészet egyik új európai fővárosaként igyekezett pozícionálni Budapestet, is jó ötletnek bizonyult. Nemcsak azért mert méltán lehet hivatkozni a magyar fotó hagyományaira, hanem mert a fotó, mint műtárgy, folyamatosan zárkózik fel a többi mellé, áraiban, megbecsültségében és erre a vonatra még időben fel lehet szállni.

Az Inside Art program keretében izgalmas kerekasztal beszélgetésekre került sor, prominens és érdekes szakembereket sikerült meghívni. Nathalie Moreau, a Montpellier-i egyetem kifejezetten a műtárgypiaccal foglalkozó közgazdászprofesszora és Sergey Skaterschikov, a Skate Capital alapítója például egy ilyen beszélgetésen fejtette ki, mennyire átrendezte a piacot a 2008-as krízis. Hasonlóan már területekhez (például a mobiltelefongyártókhoz) eltűntek a kis szereplők, néhány nagy dominál, nem nevezhető már versenypiacnak a műkereskedelem sem. Vége van a romantika korszakának, amikor egy galéria azért képvisel egy művészt, mert fontosnak tartja a mondanivalóját, esetleg szereti a művészetet. Ugyanúgy mint más területen, marketing és sales stratégiák alapján, tudatos feladatmegosztással kemény üzleti, befektetési szempontok döntenek a művészeti iparban is.

Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria vezetője, a barcelonai Talking Galleries szimpozium igazgatósági tagja, egy másik beszélgetésben viszont új jelenséget említett, a decentralizációt. Mint galerista a nemzetközi vásárokra való jelentkezésnél tapasztalja, hogy a nagy centrumokból áthelyeződnek a hangsúlyok, a szervezők változatosságra törekednek és érdekesebb egy perifériáról jelentkező, de magas színvonalat képviselő galéria, mint valaki a régi művészeti központokból. Az olyan kezdeményezések mint az Art Market Budapest vagy akár a néhány hete zajlott Gallery Weekend Budapest igenis feltűnhet a világnak. Anemone Vostell, a Berlini Galériák Szövetségének igazgatója is hasonlóan nyilatkozott, szerinte Budapest jó terep lehet a berlini feltörekvő galériáknak is.

Art Basel több kontinensen

A Skate Art Market Research most közölt adatokat az elmúlt egy év (2013 októbere és 2014 szeptembere közötti időszak) művészeti vásárainak látogatószámairól (akik jegyet váltottak, mivel ezek fizetős rendezvények szerte a világban). Ez egy olyan adat, amelyik mindegyik vásár kommunikációjában a legfontosabb információk közé tartozik, bár arról nem árul el sokat, mekkora forgalom zajlik a színfalak mögött, de mégiscsak orientál és a kiállítók jelentkezését egyértelműen motiválja. Minél több a látogató, annál több a jelentkező galéria, komolyabb a szelekció, és ez természetesen magasabb színvonalat eredményez. Innen nézve már egyértelmű az egybeesés oka: a szakma által legmeghatározóbbnak tartott vásárok vonzzák a legtöbb érdeklődőt is. A Top 10-be került vásárok látogatószáma 50 és 100 ezer között van. A listavezető az ARCO Madrid 100 ezer látogatóval, ezt követi 92 ezerrel a művészeti vásárok csúcsának tartott az Art Basel. A Párizsi Fiac és a Londoni Frieze is rajta van a listán 73 és 70 ezer látogatóval. Dél-Amerikában a Buenos Aires-i Arteba is 100 ezer főt tudott felmutatni, minden gazdasági nehézség dacára, de az adat jól mutatja az elmúlt év műkereskedelmi trendjét, a latin-amerikai (brazil és argentín) művészet felfutását.

Ázsia legnépszerűbb vására a 85 ezerlátogatót számláló szöuli Korea International Art Fair, eddig Korea sem szerepelt az ilyen listákon. Nagyon népszerű a Contemporary Istanbul, 75 ezren keresték fel, az Art Basel Hong Kongot pedig 65 ezren látták. Amerikában az Art Basel Miami Beach a listavezető 75 ezer látogatóval és bekerült az első tízbe az Art Miami is 72 ezer érdeklődővel, viszont nincs rajta egyetlen New York-i rendezvény sem, annak ellenére, hogy ez a város még mindig a műkereskedelem első számú fővárosának számít a világban. És ugyancsak lemaradt a Top 10-es listáról Kína, a sanghaji vásárt legutóbb 60 ezren nézték meg. A látogatószámokból eszerint mégiscsak kiolvashatók a kortárs műtárgypiaci trendek változásai.