Nehezen illeszkednek be a bevándorlók

Az ezredforduló óta harminc százalékkal, 115 millióra emelkedett a bevándorlók száma a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó harmincnégy országban és az Európai Unióban.

Ebből ötvenmillió jut az EU-ra, közülük 33,5 millió született az unión kívül. Minden tizedik ember máshol született, mint ahol most él, és minden negyedik 15–34 éves fiatal vagy külföldön látta meg a napvilágot, vagy bevándorlók gyermeke. Integrálódásukhoz nehéz akadályokat kellene leküzdeniük, a fiatalok körében az EU-ban ötven százalékkal magasabb a munkanélküliségi ráta, mint helyi társaik között.

Az OECD és az EU vaskos, 350 oldalas, adatokkal teli és az újabb menekülthullám miatt nagyon is időszerű elemzést tett közzé csütörtökön Brüsszelben. Magyarország kevéssé érintett egyelőre, abba a közép-európai csoportba tartozik, ahol a határváltozások miatt magasabb azoknak száma, akik külföldön születtek, ám ez a népesség lassan elöregedik, miközben általában magasan képzettnek számít.

Érdekes, hogy a bevándorlók gyermekei inkább úgy érzik, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, mint a szüleik. Az Európai Unióban minden ötödik érintett fiatal ilyen véleményt fogalmaz meg, ez az arány sokkal magasabb, mint az EU-n kívüli OECD-országokban, az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában például. A tanulmányi eredmények javulnak ugyan az uniós PISA-teszteken, de a bevándorlók gyermekeinek teljesítménye így is nagyon elmarad nem bevándorolt társaikétól.

Nem meglepő ugyanakkor, hogy az alacsonyan képzett bevándorlók körében a foglalkoztatottsági arány magasabb, de többnyire egész életükben rossz munkakörülmények között alacsony jövedelemért dolgoznak. Ám minden harmadik bevándorló az OECD-ben, és minden negyedik az EU-ban felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Igaz, körükben viszont alacsonyabb a foglalkoztatottság, mint a helyiek esetében, mert többnyire külföldön szerzett tudásukat nehezen ismerik el. Az OECD-ben ugyanakkor a bevándorlók kétharmada dolgozott 2012-ben, ez valamivel jobb, mint a nem bevándorlók átlaga, az EU-ban azonban fordított a helyzet.

A tanulmány szerzői úgy találják, hogy a bevándorlók előtt tornyosuló kihívások nem attól függnek, hogy a népességnek hány százaléka született külföldön. Sőt éppen ellenkezőleg, ahol sok a bevándorló, könnyebb a beilleszkedés.

Eltérő országok

A bevándorlás és a beilleszkedés igen szerteágazó téma. Erre utal a közép-európai országok helyzete is. A tanulmánykötet is megkülönbözteti például Ausztráliát, Kanadát, Izraelt, Új-Zélandot mint benépesített országokat, vagy Luxemburgot, Svájcot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat, ahova hagyományosan a magas képzettségűek vándoroltak be. A harmadik az Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország és Hollandia alkotta csoport, amely inkább az alacsonyabb képzettségűeket vonzotta. Dániába, Finnországba, Norvégiába és Svédországba inkább az utóbbi időben érkeztek olyan emberek, akik menekültnek tekinthetők. Hasonlóképpen Görögországba, Olaszországba, Portugáliába és Spanyolországba alacsonyabban képzett bevándorlók érkeztek az utóbbi években. Ciprusra, Máltára, Írországba és Izlandra viszont magasabb képzettségűek. Új célpontnak számít Chile, Románia, Törökország, Mexikó és Japán is.