Visszavonulót fújt a Penny

„Az internet miatt” – fogalmazta meg zavartan az egyik Penny Market pénztárosa, hogy miért nem működik az a cash back szolgáltatás, amelynek keretében néhány napja még ingyen lehetett készpénzhez jutni ugyanannál a kasszánál. A diszkontlánc július közepén vezette be a lehetőséget, háromezer forint feletti vásárlás és kártyás fizetés esetén legfeljebb 20 ezer forint ingyenes készpénzfelvételt kínált fel a vevőknek. Két-három hét után, valamikor augusztus első napjaiban azonban megszüntették ezt: a múlt heti akciós újságban már nem szerepel az ajánlat. Az üzletben a pénztáros a vevőnek arra utalt, hogy nem feltétlenül végleges döntésről van szó, felfüggesztésről, szüneteltetésről beszélt. A háttérben emlegetett ok nem a hálózat akadozása, hanem a szolgáltatással kapcsolatos negatív (sajtó)visszhang volt: a Penny ugyanis nemcsak a bankokat, de az adóhatóságot is magára húzta az előre nem egyeztetett akcióval.

Noha a cash back szolgáltatás Magyarországon sem ismeretlen (kísérleti jelleggel a szegedi és a szolnoki Coop-hálózatban működik, csak az OTP-ügyfelekre korlátozva, nem túl jelentős forgalommal), a diszkontlánc teljesen új módon vezette azt be. Az angolszász világban már természetes rendszerben elvben mindenki jobban járna: az üzletnek kevesebb készpénzzel kellene bajlódnia, a vásárló kényelmesebben és olcsóbban juthatna hozzá, miközben a bankoknak is kevesebb automatát kellene állandóan feltölteniük. A szolgáltatás a normál rendszerben csak betéti kártyáknál érvényes – hiszen készpénzt felvenni hitelkártyáról nem vagy csak büntetőkamatok mellett lehet –, ezért aztán az üzletnek a fizetéskor jeleznie kell a banknak, hogy csak vásárlásról van szó, vagy készpénzfelvételről is. Ez külön fejlesztést igényel, ám a diszkontlánc – mint utóbb kiderült – nem egyeztetett előre a bankjával.

A Penny a lehető legegyszerűbb megoldást választotta: a bankkártyás fizetésnél a pénztáros túlfizetést ütött be a gépbe (háromezer forintos számla és húszezer forintos készpénzfelvétel esetén 23 ezer forintot), majd a fennmaradó összeget visszajáróként kifizette forintban. A lehetőség bármelyik bank bármelyik kártyájánál fennállt. A tranzakció a pénzintézeteknél vásárlásként jelent meg, tehát nem értesültek arról, hogy készpénzfelvétel történt. Ez azonban nem csupán a hitelkártyaszabályok kijátszására teremtett lehetőséget, hanem adócsalási ügybe is keverte a bankokat. A tranzakciós illetékről szóló szabályok szerint ugyanis a készpénzfelvételt minden esetben 0,6 százalékos elvonás terheli, amelyet a bank fizet (az ingyenes készpénzfelvételre jutó illetéket is kénytelen leróni), miközben a kártyás vásárlásoknál jóval alacsonyabb éves díjat kell az államnak átutalni. Így ha egy pénzintézet kártyás vásárlásként számolna el készpénzfelvételt, voltaképpen adócsalást követne el. És ugyan megjelentek olyan szakértői vélemények is, hogy a Pennynél a készpénzfelvétel csak visszaadás a kártyás vásárlás összegéből, ezt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem osztotta. A NAV újságírói kérdésekre válaszolva (az ügy alaposabb ismerete nélkül) azt az álláspontot képviselte, hogy a cash back adózási szempontból készpénzfelvétel, és a bankoknak e szerint kell utána megfizetniük a tranzakciós adót is.

A hatóság állásfoglalása azt jelentette, hogy pénzintézeteknek minden egyes, a Penny Marketben történő kártyás fizetésnél meg kellene kapniuk az adatokat arról: az adott tranzakcióból mennyi volt a vásárlás, és mennyi a készpénzfelvétel. Ezt azonban valószínűleg nehezebb lehet tranzakciónként elkülöníteni és automatikusan továbbítani a bankoknak, de nagyobb programozás után nem teljesen lehetetlen. Akár erre is utalhat, hogy a diszkontlánc pénztárosa nem beszél teljes leállásról, a bankoknál pedig azt emlegetik, hogy ők alapvetően támogatnák a szolgáltatás elterjesztését, ha azt sikerül egyeztetett módon, minden jogszabályt betartva megvalósítani.