Adóváltozások is jönnek az IFRS-átállás miatt

Közel egy éves felkészülési időszakot követően a parlament elé terjesztik a Nemzetközi Pénzügyi és Beszámolási Standardok (IFRS) bevezetéséről szóló jogszabály csomagot.

A parlament elé beterjesztett tervezet értelmében a vállalkozások által történő alkalmazás több lépcsőben fog megvalósulni. Míg 2016-tól kezdődően a tőzsdei cégek és az IFRS konszolidációba bevont cégek választás alapján alkalmazhatják az IFRS-eket, addig alkalmazásuk 2017-től a tőzsdei cégeknek már kötelező lesz. Az áttérés ugyancsak kötelezővé válik 2017-től a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára (bizonyos speciális hitelintézetek kivételével, akiknél 2018-tól kell alkalmazni). Azon társaságoknak pedig, akik amúgy könyvvizsgálatra kötelezettek, a váltás 2017-től lesz lehetséges, esetükben opcionálisan. Fontos szabály, hogy egyes személyek egyáltalán nem alkalmazhatják majd az IFRS-eket, ilyenek például az ügyvédi irodák vagy az alapítványok stb.

A számviteli szabályok mellett számos adójogszabály módosítása is szükségessé válik, így a javaslat módosítja a társasági adót, a helyi iparűzési adót, az innovációs járulékot és az energiaellátók jövedelemadóját is. Ezen adók tekintetében az adóalap meghatározása a számviteli elszámolások alapján történik, és mivel az IFRS több ponton is eltér a magyar szabályozástól, a váltás jelentősen is eltérítheti az említett adók fizetendő összegét. Márpedig a választás sikere és a költségvetési bevételek biztosítása érdekében fontos, hogy a két számviteli szabály „adósemleges” legyen. Ennek érdekében az IFRS-eket alkalmazó társaságoknak olyan speciális adóalap korrekciókat kell majd végrehajtani, melyekkel biztosított, hogy több év viszonylatában ne térjen el jelentősen az adóalapjuk a magyar számviteli szabályokkal meghatározott adóalaptól.

A tervezet szerint ilyen egyszeri adóalap korrekciós tétel lenne a két számviteli rendszer közötti eltéréseket tartalmazó „áttérési különbözet”. Ennek hiányában előfordulhatna, hogy bizonyos eszközöket a társaságok működésük során egyáltalán nem tudják ráfordításként elszámolni, vagy azok értékéhez méltánytalan adófizetési kötelezettség kapcsolódna. A módosító javaslat alapján bizonyos esetekben az adóalap korrekcióját három évre nyújtja szét. Sok társaság esetében ez a módosítás még így is aránytalanul nagy vagy alacsony adókötelezettséget eredményezhet. Ráadásul ezzel olyan különbözetek is belekerülhetnek az adóalapba, melyek a valóságban az adott adónem bevezetését megelőzően vagy más adókulcsú időszakban keletkeztek. Márpedig ez többszörös adózáshoz vagy az adó nem megfizetéséhez vezethet.

Egy másik fontos javaslat az ún. adóminimum és adóelőleg minimum alkalmazása, melyek a költségvetési bevételek biztosítása érdekében alkalmazott garanciális szabályok. Az adóminimum alkalmazása akkor válik szükségessé, ha az áttérés adóévében és az azt követő adóévben az IFRS-eket alkalmazó társaságok fizetendő adója nem éri el az áttérést megelőző adóév adófizetési kötelezettségét. Ekkor az említett két évben a társaságok az áttérést megelőző adóév fizetendő adóját kötelesek megfizetni.

A semlegesség megőrzése végett azon IFRS-eket alkalmazó adózók, akiknek a „régi” rendszer alapján megállapított adófizetési kötelezettségük az áttérés után alacsonyabb, mint az adóminimum összege, kérelemre dönthetnek úgy, hogy a „régi” szabályokat figyelembe véve állapítsák meg az adófizetési kötelezettségüket. Ez esetben a magyar számviteli szabályok alapján szükséges az adózás előtti eredményt illetve az adóalap módosító tételeket levezetni. Ez praktikusan azt jelentheti, hogy szükségessé válik egy másodlagos magyar számvitel szerinti könyvvezetés az elsődleges IFRS könyvvezetés mellett jelentős adminisztrációs terhet róva az adózókra. Akik viszont az adóminimumot alkalmazzák az áttérés követően, számukra kérdés lehet az adóegyezmények alkalmazhatósága, valamint számos IFRS specifikus kérdés kezelése is (pl. sportkedvezmény számviteli elszámolása stb.)

Ugyancsak a költségvetési bevételek folyamatosságát biztosítja az adóelőleg-minimum koncepciója. A tervezet szerint az IFRS-ekre áttérő adózók akkor lesznek kötelesek adóelőleg-minimum fizetésére, ha az áttérés adóévében, illetve az azt követő adóévben az adóelőleg fizetési kötelezettségük nem éri el az áttérést megelőző adóév adófizetési kötelezettségét. Az adóelőleg-minimum összege az áttérést megelőző adóév összege lesz, melynek mérséklését az áttérés adóévében, illetve az azt követő adóév első hat hónapjában az adózók nem kérhetik. Ezzel a jogszabály tervezet az adóminimumhoz hasonlóan ugyancsak a költségvetési bevételeket garantálja. Mindezt teszi azonban úgy, hogy az adóminimumnál említett negatív következmények kevésbé vagy egyáltalán nem érvényesülnek. Megfontolandó lehet a végleges jogszabály elfogadásakor, hogy valóban szükség van-e mindkét garanciális intézmény párhuzamos alkalmazására.

Az IFRS-átállás bizonyos társaságoknál kötelező lesz 2017-től. Mivel egy teljes számviteli rendszer átállítása komoly feladat az érintett társaságok életében, javasolt az előkészítő munkát minél hamarabb megkezdeni, és az esetleges pénzügyi, jogi, számviteli és adóhatásokat részletesen felmérni annak érdekében, hogy a tulajdonosok és a menedzsment időben értesüljön a következményekről, és jövőbeni döntéseit ennek megfelelően tudja meghozni. Azon társaságok esetében, ahol a váltás nem kötelező szintén számos előnye lehet az IFRS-ek alkalmazásának (jellemző gazdasági események, földrajzi működési terület, tulajdonosi viszonyok stb.), így esetükben is javasolt az áttérés hatásainak felmérése.