Bős-Nagymaros: több vizet vár a kormány Szlovákiától

Magyarországra 20 milliárd forintnál kisebb beruházás jutna, ha sikerülne megállapodni Szlovákiával a Duna vízszintjének fenékküszöbökkel való megemeléséről és arról, hogy a mostaninál nagyobb vízmennyiséggel rehabilitálnák a Szigetköz térségét. Erre az 1977-es magyar–szlovák államközi szerződés alapján indult, de végül Szlovákia által egyedül befejezett, a bősi vízerőműhöz és vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó projektsorozattal kapcsolatos egyeztetések lezárása részeként kerülne sor. A dunakiliti fenékküszöbön kívül négy másik hasonló épülne (kettő szlovákiai, kettő magyarországi területen), lehetőleg főként uniós forrásból. Egy fenékküszöb 6-8 milliárd forintba kerül – áll az Igazságügyi Minisztérium (IM) sajtóosztályától kapott válaszban.

A Bős–Nagymaros-ügy azért nem zárult le máig, mert a magyar és a szlovák fél közötti vitában 1997-ben hozott hágai bírósági ítélet részleges, nem is minden ponton egyértelmű, és a feleket további egyeztetésre utasítja. Az egyeztetések 1998 óta tartanak, főként a beruházás miatt megváltozott állapot környezetvédelmi, árvízvédelmi, energiatermelési, hajózási következményeiről.

„Magyarország egyértelmű károsultja a helyzetnek” – jelentette ki az IM. A Duna 1992-es elterelése óta Szlovákia használja a szigetközi Duna-víz túlnyomó részét, Magyarországnak jelentős ökológiai károkat okozva. A jogvita lezáratlansága miatt késik a terület végleges rehabilitációja, megnőtt a régióban az árvízveszély, és nem indulhatnak az ökoturisztikai beruházások sem.

Ezért a fő hazai cél a víz pótlásáról és a terület közös rehabilitációjáról való megállapodás. Kedvező esetben ismét összeköthető lenne a Szigetköz és a (szlovák oldali) Csallóköz mellékágrendszere, javulna a térség árvízvédelmi helyzete (Győré is), megindulna a felszín alatti víztartó rétegek feltöltődése, és ökoturisztikai lehetőségek nyílnának meg. A magyar fél most a szlovák partner vízmegosztási javaslatára vár, de dűlőre kell jutni a szigetközi rehabilitáció műszaki módjáról is. Az elvi egyezség szerint a felek a 2010. márciusi magyar műszaki javaslatok közül a fenékküszöbökkel való vízszintemelést vizsgálják. (A szlovák tárgyalópartner Ladislav Lazár volt kassai alpolgármester, a szlovák állami Vízügyi Beruházó Vállalat vezérigazgatója.)

Szlovákia a bősi erőmű nyereségességének fenntartásában érdekelt, és az IM szerint arra fog törekedni, hogy minél kevésbé kelljen átalakítania az erőmű működését. A tárgyalások nem érintik az államhatárt, amelyet egyébként is GPS-koordináták alapján rögzítenek, és nem a Duna fő sodorvonala alapján. A lehetséges műszaki megoldások egyike sem mozdítaná el a Duna-medret.

Eddig sem kellett az erőmű

A hágai ítélet alapján az erőműben a magyar államnak nincs tulajdonjoga, csak vételi opciója, ha kifizeti az erőmű építési költségeinek felét. Csak ekkor tarthatna igényt a bősi áram felére is. Ám 1998 óta egyetlen magyar kormány sem akarta bevásárolni magát az erőműbe, így a tulajdoni igényről való, most tervezett lemondás csak annak rögzítése, hogy Magyarország nem kíván élni a vételi opcióval.