Extra teher a víziközmű-szolgáltatókon, nőnek a veszteségek

Katasztrofális év vár a hazai víziközmű-társaságra: sokuk már 2014-ben is veszteséges volt, többségük eredménye tavaly tovább romlott, a szabályozás pedig az idén még lejjebb nyomja őket. Fajlagosan például sokkal nagyobb közműadót kell fizetniük, mint a többi, arra kötelezett ágazatnak. Mégis hiába kérte tavaly szakmai szervezetük, a Mavíz a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumtól e teher csökkentését, amelyről még a KPMG tanácsadó cég is úgy vélekedett, hogy nem is lefaragni, hanem megszüntetni kellene. A közműadó – mint olyan adó, amelyet nem feltétlenül fedez az adott társaság bevétele – miatt az Európai Bizottság tavaly júniusban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországon ellen.

A Mavíz nem tudta elérni azt sem, hogy ne kelljen a nemzetközi gyakorlatban bevettnél sokkal gyakrabban cserélni a hazai vízórákat, de nem jutott semmire azokkal a javaslataival sem, amelyekkel a 2011 végén megszületett víziközműtörvényt lehetett volna csiszolni.

Pedig a törvény szabta irány jó: ésszerűnek tűnő egyesülésekre szorította rá az ország víz- és csatornaszolgáltató társaságait. Ezekből a rendszerváltás előtt még 33 volt, 2010-ben viszont már mintegy négyszáz. A törvény úgy tizedelte meg őket, hogy ez év végétől már nem lehet működési engedélye olyan víziközműcégnek, amely 150 ezer felhasználói egyenértéknél (durva egyszerűsítéssel háztartásnál) kevesebbet lát el. Már csak 38 tag számolható a Mavíz honlapján. Szerepel még köztük a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- és Hőszolgáltató Kft. is, holott tavaly szeptemberben lejárt a működési engedélye, és azt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) nem hosszabbította meg. A kft. jelenleg is szolgáltat a
46 ezer fős városban, ügye információink szerint jogi útra terelődött. A történet érdekessége, hogy Dorkota Lajos mindkét oldalon érintett: ő a város volt polgármestere és a hivatal jelenlegi elnöke.

Az ágazat forráshiányos voltát mutatja, hogy miközben a szektor állami kézben lévő, öt nagy társasága már kénytelen volt elvégeztetni vagyona költséges felmérését, addig arra az önkormányzati tulajdonú társaiknak nem volt pénzük. 2019-ig haladékot kaptak. Ám az öt állami társaságból kettő már 2014-ben veszteséges volt, a Dunántúli Regionális Vízműveket pedig tavaly ősszel már csak állami beavatkozással lehetett megmenteni. (Vezérigazgatója, Winkler Tamás azért mondott le a Sonline szerint, mert a társaság reorganizációs terve bércsökkentést és legalább kétszáz fős leépítést tartalmazott.) A szintén állami Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. ellen a napokban nyújtottak be felszámolási kérelmet.

Milliárdos tartozások

Egy szakmai forrásunk panasza szerint a víziközmű-társaságok mára együtt több milliárd forintnyi beszállítói közmű- és talán üzemanyag-tartozást halmoztak fel. A karbantartáshoz szükséges anyagokra alig van pénzük, többük már csak az üzemzavarokat hárítja el. Úgy jutnak némi pénzhez, hogy alvállalkozóként vízminőségi programokba dolgoznak be.