Valami bűzlik az almapiacon - ezért zuhantak az árak?

Minden várakozással ellentétben nem emelkedett, hanem alacsony szinten stabilizálódott az alma felvásárlási ára az utóbbi időben. A termelők többsége viszont a drágulásra várva tárolta az almát, így ma már csak veszteséggel adhatja el a termést. A baj ott kezdődött, hogy a jó 2014-es termés, az orosz embargóval párosulva, jelentős kínálati többletet teremtett az EU-ban, főként a sok lengyel alma hirtelen megjelenése okozott gondokat. Tavaly aztán viszonylag kevés alma termett, ekkor mindenki drágulásra számított – fejtette ki lapunknak Ledó Ferenc, a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Az ősszel felkínált, 80 forintos árszint mellett sokan úgy taktikáztak – tette hozzá –, hogy a kisebb termés miatt ez növekedni fog majd tavaszra. Ez azonban nem így történt – főként az orosz embargó miatt –, az árak 100 forint alatt maradtak. „Az évi 3,5-4 millió tonna almával a legnagyobb termelőnek számító Lengyelország is elszámította magát. Az ottani termesztők szintén magasabb árszintre vártak, majd amikor ez nem következett be, lényegében egyszerre öntötték a piacra az árut” – mondta el Ledó Ferenc. Lengyelország három hónap alatt egymillió tonna almát dobott piacra, ebből bőven került hozzánk is.

Az alma önköltségi ára fajtától és termelési technológiától is függ, ám általában elmondható, hogy ősszel, a „föld mellől” értékesítve minimum 70-90 forintot várnak a gazdák a jó minőségű termés kilójáért. Ha nem adják el a termést, akkor tárolniuk kell, ennek a költsége és az elkerülhetetlen tárolási veszteség miatt a tavasz végére már 120-140 forintot kell kapniuk ahhoz, hogy nullán legyenek. Látva a tavalyi terméseredményeket, a többség joggal számíthatott áremelkedésre, ám jelenleg is csupán 85-90 forintot kapnak az almáért.

Korábban megjelent a sajtóban az is, hogy az idehaza magyarként betárolt alma sok esetben szintén lengyel, vagyis hamis származással tervezik értékesíteni, egyes félelmek szerint akár 200 ezer tonnányi ilyen „álmagyar” alma is lehet az országban. Ledó Ferenc szerint ennyi biztosan nincs, még ha időről időre megpróbálják is kijátszani a szabályokat. „Túlbecsülik a raktárkapacitást, hiszen a korszerű tárolók, amelyekkel tavasz végéig eltartható az alma, nagyjából legfeljebb 200 ezer tonna tárolására alkalmasak, ebből több mint 150 ezer tonna biztosan magyar” – cáfolta a rémhíreket a szakember.

Az árspekuláció jelensége, ha nem is tipikus, de nem ismeretlen a hazai gyümölcstermesztésben. Az elmúlt években a meggy mutatott nagy ingadozásokat, a taktikázó termelők közül sokan pórul jártak, ha nem jött be a számításuk: 2014-ben például a bő termés miatt az éves 200 forintos szintjéről 80 forintra zuhant a gyümölcs ára.

A meggypiaci krízis tavalyelőtt már olyan méreteket öltött, hogy a Földművelésügyi Minisztériumnak kellett beavatkoznia, a gyümölcs elsődleges feldolgozásának támogatására 300 millió forintot költött a tárca. A krízis tavaly, kisebb méretekben ugyan, de megismétlődött. A mostani almapiaci zavarhoz hasonlóan akkor is több szakértő állította: a bizonytalanságot a fix szerződésekkel lehetne megakadályozni. A feldolgozók, nagykereskedők év elején megtett ajánlatai gyakran viszonylag alacsony árra szólnak, ám a szerződött mennyiséget mindig felvásárolják. A termelők közül sokan azonban arra játszanak, hogy év közben jobb árat tudnak elérni. „Kicsit olyan ez, mint a tőzsde” – jegyezte meg Ledó Ferenc, aki szerint ez a taktika néha bejön. A mostani években viszont, amikor inkább rajtavesztenek a termelők, az elnök szerint felértékelődnek a szerződéses kapcsolatok.