Sportkombi spanyol módra

Kompakt kombi, fekete szín, semmi szárny vagy tátongó levegőnyílás, finomkodó motorhang. A járókelők és a forgalom többi szereplője sem kapja fel a fejét e Leon láttán, pedig a szolid köntös mögött 280 lóerő, 350 Nm nyomaték és elektronikus vezérlésű differenciálzár vállalja magára a munka oroszlánrészét. A kettősség nem véletlen, hiszen a gyár a hétköznapokban is jól használható autót vizionált, de olyat, amelyik a sofőr igénye szerint pillanatok alatt képes vérbeli sportkompaktként viselkedni. A Leon ST Cupra hozza is a „kötelezőt”: a szürke hétfő–péntek ingázásban majdhogynem unott közönnyel látja el feladatát, ha azonban már nemcsak a munkába járás a teendő, széles vigyor ül ki az arcára. Ja persze a vezetőnek is!

Az autó atmoszférája egy öltönybe bújt, de kisportolt 35-40 éves menedzsert juttat eszünkbe, aki az értekezleteken és a céges bulin is képes brillírozni. A Leon kombi topverziója jól koreografált dizájn­elemekkel lép fel, a felniktől kezdve az üléseken át az ovális kipufogóvégekig valamennyi részlet szépen illeszkedik a Cupra-arculathoz. Beülve rögtön érezni a paletta normál modelljei­hez viszonyítható keménységet, közvetlenséget, a volán szervorásegítése nem kényeztet, az alcantarába húzott ülés passzentosan tart. Menet közben gyorsan pakolja a vezérlés a fokozatokat, így a forgalomsűrűség engedte tempóhoz a lehető legalacsonyabb fordulatszámot porciózza.

Mindez igen jótékony hatással van a fogyasztásra, amit az alkalmanként megfeszített gyeplő sem tud barátságtalan magasságokba nyomni. Merthogy a Cupra igazi vadászterülete a „belső sáv”, a szerpentin és a pályanap – utóbbin persze nem nyüstöltük a tesztpéldányt, de a brutális hatásfokú fékekből kiindulva a Hungaroringen sem pironkodna zavarában a fekete csődör. Közúton egy-egy gyors előzéskor ad ízelítőt motorikus képességeiből, míg a kanyargós szakaszokon a stabil, jó útfogást garantáló futómű zsebeli be a dicséreteket – a raktér kapacitását most hagyjuk…