Még kevesebb lehet a szén-dioxid

Az eddiginél nagyobb körnek kellene teljesítenie az Európai Unió károsanyag-kibocsátási terveit egy a napokban közzétett javaslat szerint. Az alapcél maradt: 2030-ban az 1990-es szintnél évente 40 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz (ÜHG) kerülhet a levegőbe, ahogyan azt a múlt évi párizsi klímacsúcson megfogalmazták. Viszont ennek eléréséhez az európai kvótakereskedelmi rendszerbe (ERP) bevont ágazatok (ipar, energiatermelés) mellett be kell segíteniük a rajta kívüli területeknek, tehát a közlekedésnek, az épületek üzemeltetésének, a földhasználatnak és az erdőgazdálkodásnak, de a hulladékgazdálkodásnak is.

Az ERP-s csoportra 43 százalékos, a többire együtt 30 százalékos csökkentési feladat jutna. Utóbbiak esetében az összehasonlító időszak kezdete 2005, a végrehajtás pedig 2021 és 2030 között történne. Az országonkénti kötelezettség a helyi GDP függvényében nullától 40 százalékig terjed, Magyarországra 7 százalék jutott.

Kérdés, hogy az új terv megvalósítása nem csak játék lesz-e a számokkal. Biztosan ugyanis csak annyi történne, hogy az adott országok ÜHG-adatainak meghatározásakor figyelembe vennének olyan, már addig is létező adatokat, amelyekkel addig nem számoltak. A vasút villamosításával például minden országban évről évre esik e szállítási forma kibocsátása, ahogyan az épületek fűtéskorszerűsítésének köszönhetően is. Így nagyon valószínű, hogy mivel a 2005-ös kibocsátáshoz kell hasonlítani az eredményeket, az újonnan elvárandó csökkentések bizonyos – talán jelentős – hányadát mostanra minden ország teljesítette. Ráadásul nem tudni, hogy kényszerítő erő, például az ERP-be való bevonás nélkül miért csökkentené bárki tovább az ÜHG-kibocsátását.

Az előbbi aggályokkal Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport munkatársa részben egyetértett, de összességében derűlátó. Mint a Világgazdaságnak hangsúlyozta, a kibocsátáscsökkentés ösztönözhető az ERP nélkül is, például szabályozással, adókkal és támogatásokkal. Másrészt bár igaz, hogy az újonnan előírandó kötelezettségek egy részét a tagországok már teljesíthették, de nagyon fontos a kibocsátáscsökkentés minél pontosabb mérése, mert az ÜHG-k visszafogása ma olyan lassú, hogy nem elég a klímakatasztrófa megelőzésére. Lenkei Péter bízik abban, hogy az új uniós elképzelés megvalósításával új kibocsátáscsökkentési gyakorlatok is elterjedhetnek. Az érintett országok lehetőségei persze eltérők. Svédországnak például kedvező, hogy ott erősen terjed az elektromos autó­zás, és az ahhoz felhasznált áram már ma is kizárólag megújuló forrásból származik.