A háromnapos munkahét mentheti meg a gazdaságot?

Amíg tanulmányok sora születik arról, hogyan lehetne bevezetni a három vagy négy napos munkahetet, Szegiben egy asztalosipari vállalkozás fogta és egyszerűen megtette: négy napra osztotta el az öt napi munkát. Ne gondoljanak valami bonyolult elméleti tervezésre, vagy munkaszervezési stratégiára. A cégvezető Kusinszki András osztott és szorzott, azóta pedig reggel 8 helyett 7-kor kezdődik a munka, az eddig 30 perces ebédidő 15 percig tart és 16.30 helyett 17.15-kor lehet hazamenni. Cserébe viszont pénteken nem dolgoznak. Mármint a beosztottak. A cégvezetőnek nem rövidült a hét.

„Heti két óra passzív időt iktattunk ki ezzel, rövidültek a határidőink és a dolgozóknak is nagyon tetszik ez a beosztás – mondta Kusinszki András a Mediaworks megyei lapjai központi szerkesztőségének. – Az ötlet tehát nem úgy született, hogy a dolgozóim kedvében akartam járni, egy olyan modellt akartam, amiben a cég és a munkavállalók is megtalálják a számításukat. Amióta a gyakorlatban is látjuk hogyan működik a módszer, azt mondhatom, hogy már magában az is megéri, hogy a munkatársaim kreatívabbak, mert pihentebben és nyugodtabban dolgoznak, csak attól, hogy van idejük a saját életükre is.”

Hollandiában terjed

A négynapos munkahét bevezetésére van már példa a világon. Gambiában törvény szerint a közalkalmazottak munkaideje 8-tól 18 óráig tart, és a péntek szabad. Hollandiában is meglehetősen sok cég vezette be a nap tíz órás munkaidőt és a négynapos munkahetet. Romániában pedig az a terv, hogy opcionálisan tennék lehetővé a törvények: a munkaadókra és a munkavállalókra bíznák az egyességet. Az Egyesült Királyságban tavaly merült fel, hogy érdemes lenne rugalmasan bevezetni ezt, egy felmérést is készítettek a témában, ebből pedig az derült ki, hogy a dolgozók 57 százaléka támogatja a négynapos munkahét bevezetését, 71 százalékuk pedig úgy gondolja, a lépéssel Anglia boldogabb hellyé válhatna.

Gazdaságilag megváltás lenne

Még ennél is tovább ment a világ negyedik leggazdagabb embere, a mexikói milliárdos Carlos Slim. Szerinte elkerülhetetlen ez a változás. Egyrészt ahogy a technológia fejlődik, egyre kevesebb konkrét emberi munkára van szükség, másrészt az emberek egyre tovább élnek, tehát túl sokáig kellene nekik nyugdíjat fizetni. A megoldás ezért szerinte az lenne, ha a munkavállalók ugyanannyi pénzért két nappal kevesebbet dolgoznának, viszont csak később hagynának fel a teljesen a munkával. Kevesebb nyugdíjat kellene fizetni, az embereknek több idejük lenne pihenni, egészségesebbek lennének és több pénzt költhetnének, mivel több a szabadidejük.

Néhány éve egy igen meggyőző kutatás is érvelt a rövidített, 4 napos munkahét mellett. Bostonban egy céget arra kértek, hogy a dolgozók egyik fele minden munkahét közepén szabadnapos legyen, méghozzá úgy, hogy a munkaügyi telefonálást és e-mailezést is letiltották számukra. Öt hónapig tartott a kísérlet, amelynek végén minden mutatóban jobb teljesítményt könyvelhettek el azok, akik csak 4 napot dolgoztak a héten. Ráadásul az egészségnek is jót tesz mindez. 40 óránál többet dolgozni szív- és érrendszeri kockázatokkal jár és a stroke esélyét is növeli.

Heti 41 órát dolgozunk

Magyarországon ez még messze van. A KSH adatai szerint tavaly főmunkaidőben a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak, míg a magyar adat 41 óra volt. A magyar nők tényleges munkaideje alig maradt el a 38,9 órás uniós átlagtól: 38,6 óra volt. A részmunkaidő átlagosan 19 órát jelentett az unióban a férfiaknak, szemben a magyar 23,3 órával, ami egyben a kategória egyik leghosszabb munkaideje volt. Ebben a foglalkoztatási formában a férfiaknál jóval nagyobb arányban érintett nők átlagosan heti 20,2 órát dolgoztak az unióban, Magyarországon pedig annyit, mint a férfiak, azaz heti 23,3 órát. A tagországok közötti különbségek leginkább az önfoglalkoztatottak arányától függnek. Ott, ahol ez viszonylag jelentős, a heti munkaidő meghaladta az uniós átlagot. A legkevesebbet 39,5 órát a dán férfiak dolgozták 2014-ben, amikor a felmérés készült, a legtöbbet pedig a görögök 45,6 órát. A nőknél a rekorderek 41,8 órával Ausztria és Görögország, míg 37,5 órával Írországban a legjobb a helyzet. Magyarország, a férfiak rendszeres heti munkaidejét tekintve az uniós tagországok alsó harmadába, nők esetében a rangsor közepén helyezkedik el.

Hazánkban fél évszázaddal később történt meg mindez. Erről 1981-ben született rendelet, még abban az évben, illetve 1982-ben jóléti intézkedésként fokozatosan vezették be. Ekkor a heti munkaidő még 42 óra volt, csak 1984-ben csökkentették 40-re. 1951-ig egyébként 48 óránál is többet kellett dolgozni, 1967 és 1975 között lett 44 órás a munkahét.

Az ötnapos munkahetet, az 1930-as években már a Szovjetunióban is bevezették. Persze nem amerikai mintára, az lényegesen eltért a modern ötnapos munkahéttől, ugyanis öt napnyi munkát egy pihenőnap követett. Ezzel megtörték a vasárnap és az egyházi ünnepek megtartásának évszázadok óta megszokott ritmusát.

Túlórában vezet a kereskedelem

A túlórákat tekintve elég nagyok a különbségek Európában: míg például az Egyesült Királyságban a foglalkoztatottak 27 százaléka túlórázik, de a nem uniós tag Svájcban a 39 százalékot is elérte a túlórázók aránya, Bulgáriában viszont csak 2,6 százaléka. Magyarország a maga 10,4 százalékos arányával valahol az alsó harmadban helyezkedett el a tagországok rangsorában. Ugyanakkor ez a fajta munkavégzés nagyon egyenlőtlenül oszlik meg a különböző ágazatok között. A legnagyobb teher a kereskedelemben csapódik le. Minden hétvégi munkavégzési típus elterjedtsége határozottan nőtt az elmúlt években, de a legnagyobb változás a szombati alkalmankénti munkavégzés esetében következett be.

Buday Pálné, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke azt mondta: az ágazatban egyre jellemzőbb, hogy 6-7 órára jelentik be az alkalmazottakat, miközben legalább 8 órát kell dolgozniuk, sokszor pótlékok nélkül. Ezért és az alacsony bérek miatt van, hogy 4-5 ezer betöltetlen álláshely van a kereskedelemben hazánkban.

Szabadság címén a leghosszabb időt, átlagosan 36,1 napot az oktatásban dolgozók töltötik távol a munkájuktól, melyet 30,2 nappal a villamosenergia-ipar követ. Betegség miatt leghosszabb ideig a textiliparban, a járműgyártásban és a villamosberendezés-gyártásban dolgozók hiányoztak. A munkarenden kívüli munkavégzés ugyancsak a járműgyártásban és a kereskedelemben a legnagyobb arányú. Így a ténylegesen teljesített munkanapok száma 209 nap és 224,3 nap között van, míg a versenyszférában 220 napot kell dolgozni. Ez egyébként azt jelenti, hogy éves szinten 1,4 nappal dolgozunk ma többet, mint tíz éve, miközben a munkarend szerinti munkanapok száma ugyanannyi maradt. Ha pedig ezt munkaerőre fordítjuk át, az azt jelenti, hogy ez több mint 10 ezer fővel kisebb létszámot igényel.

Az agynak is sokkal jobb

Egészen más megfontolásból, de egy frissen készült tanulmány is a három napos munkavégzést javasolja. A Melbourne Institute of Applied Economic and Social Research felmérése szerint, a hosszabb munkahét kifárasztja a középkorú dolgozókat, akik így nem dolgoznak olyan hatékonyan, mintha kevesebb feladatuk lenne. A középkorúak sokkal hatékonyabbak részmunkaidős állásokban, mivel így a kognitív képességeik sokkal jobban működnek, mintha heti 40 órát töltenének munkával. A kutatás szerint negyven felett egyszerűen nem szabadna heti 30 óránál többet dolgozni, mert az árt az agynak és rombolja a gondolkodási képességeket. Az eredmény konkrétan az volt, hogy a heti 25 órát dolgozók sokkal hatékonyabbak voltak, mint a többiek. A heti 55 órát dolgozók pedig rosszabb eredményeket produkáltak a gondolkodási folyamatokat vizsgáló tesztek során, mint a munkanélküliek vagy a nyugdíjasok.

Ez azért fontos eredmény, mert az emberek egyre tovább dolgoznak. Az utóbbi években több európai ország döntött úgy, hogy megemeli a nyugdíj korhatárt. Magyarországon, Németországban, Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban is 65 év a korhatár, de Nagy-Britanniában például már 68 éves kortól jár majd állami nyugdíj az 1989 után születetteknek. A tanulmány szerint a középkorúak és az idősek esetében a rövidebb munkaidő előnyösebben hat az agyi funkciókra, tehát esetükben a rövidített munkahét, vagy a részmunkaidő lenne célravezető a hosszútávú hatékony munkavégzés szempontjából.

Hazánkban fél évszázaddal később történt meg mindez. Erről 1981-ben született rendelet, még abban az évben, illetve 1982-ben jóléti intézkedésként fokozatosan vezették be. Ekkor a heti munkaidő még 42 óra volt, csak 1984-ben csökkentették 40-re. 1951-ig egyébként 48 óránál is többet kellett dolgozni, 1967 és 1975 között lett 44 órás a munkahét.

Az ötnapos munkahetet, az 1930-as években már a Szovjetunióban is bevezették. Persze nem amerikai mintára, az lényegesen eltért a modern ötnapos munkahéttől, ugyanis öt napnyi munkát egy pihenőnap követett. Ezzel megtörték a vasárnap és az egyházi ünnepek megtartásának évszázadok óta megszokott ritmusát. fotó: Kallus György -->