Feltámasztották Elvis Presley BMW-jét

1957. szeptember 13-án készült el a 70079-es alvázszámú BMW 507-es roadster, amely pár nappal később már a frankfurti autószalonon volt kiállítva. Októberben már a londoni hasonló rendezvényen szerepelt, innen keréken gurult át a torinói autószalonra: a volán mögött az a Hans Stuck ült, aki 1958-ban több hegyi felfutó versenyen is indult a kocsival, amely időközben a Hula-Hoop Conny című filmben is szerepelt. A rövid, de annál mozgalmasabb gyári pályafutást követően felújították a motorját, és új váltót is kapott, mielőtt 1958 őszén egy frankfurti márkakereskedésben használt autóként kiállították. Itt látta meg az autót az Európában katonai szolgálatot teljesítő 23 éves Elvis Presley, aki egy rövid próbautat követően meg is vásárolta. Az énekest zavarta, hogy a női rajongói állandóan rúzzsal hagynak üzenetet a karosszérián – a megoldást a piros fényezés jelentette.

Elvis leszerelése után magával vitte a kocsit az Egyesült Államokba, ahol aztán gyorsan ráunt, és egy New York-i Chrysler-kereskedésben beszámíttatta egy új autóba. Tommy Charles 4500 dollárért vásárolta meg a roadstert azzal a szándékkal, hogy versenyezni fog vele. A felkészítés során került könnyen tuningolható és szerelhető Chevrolet V8-as az alumínium 3,2 literes, eredeti V8-as helyére. Miután a versenykarrierje véget ért, több kézen is átment a BMW 507-es, mígnem a lestrapált kocsit egy gyűjtő tette el azzal a szándékkal, hogy egy nap majd felújítja.

Rengeteg alkatrészt gyűjtött, de nem sikerült gyári erőforrást találnia, ezért nem kezdte meg a munkát. Ekkor került a képbe a BMW Classic, de még a gyárnak is több éves alkudozásra és meggyőzésre volt szüksége ahhoz, hogy megvásárolhassa az autót – azzal a feltétellel, hogy gyári állapotúra restaurálják. 2014 tavaszán érkezett meg a roncs Európába, ahol a BMW múzeumban tett villámlátogatást követően elkezdődött a felújítás. A szétszerelés az eredetileg tervezett két nap helyett egy hétig tartott, annyira rossz állapotban volt a maradék. Nem volt motorja, váltója, a hátsó felfüggesztés ismeretlen eredetű volt, csak a meglehetősen rossz állapotú alumínium karosszéria és az acél alváz volt gyári. Nagyon sok alkatrészt újra kellett gyártani, az utastér több eleménél is 3D nyomtatást vettek igénybe. (A felújításnak köszönhetően a BMW Classic kínálatában megjelentek ezek az alkatrészek, amelyek megkönnyítik a felújítók dolgát világszerte.) Egy korabeli 3,2 literes V8-as blokkot alapul véve, a szakemberek elkészítették a roadster specifikációjának megfelelő motort, amelyből eltávolították a motorszámot. A fényezésnél nem a manapság megengedett vízbázisú anyagokat használták, hanem az ötvenes éveknek megfelelő kemikáliákat, így tényleg a gyári árnyalatnak megfelelő a fehér szín – nem annyira élénk, mintha a mai anyagokkal dolgoztak volna. A BMW az Egyesült Államokban, a Pebble Beach rendezvénysorozaton leplezi le Elvis Presley egykori autóját, utána pedig a gyűjtemény részeként kezelik majd, tehát a múzeumban, a BMW Classic főhadiszállásán vagy épp egyéb rendezvényen lesz látható.