Luxusgarzon dinamikus vezetőknek

Valahányszor lefelé bővíti kínálatát egy prémiummárka, két fontos szempontot kell figyelembe venniük a mérnököknek és a marketingeseknek: az újdonságnak jobb benyomást kell tennie a hasonló kategóriájú ellenfeleknél, ráadásul elég trendinek kell lennie ahhoz, hogy vevőkörét a vezetőülésbe csábítsa. Az Audinak már nem ismeretlen ez a terep, hiszen az A2-essel és az A1-essel terjeszkedett az egykor rangon alulinak számító szegmensekben. Ezek után a Q2-es bevezetése nem forradalmi, hanem logikus lépés, hiszen a szabadidő-autókra többen vágynak, mint valaha – még azok is, akik valójában beérik egy kisebb kocsival.

Ahogy a reklámban is megfogalmazták a németek, nehéz kategorizálni a Q2-est. Alig 4,2 méteres hosszával nem lépi túl a B szegmens hatáskörét, pedig MQB platformos műszaki alapjain a kompakt A3-assal osztozik. Stílusa robusztus, terepezni azonban még a Haldex rendszerű quattro hajtással sem lenne képes, ha egyáltalán rendelhető lenne a benzines kivitelekhez.

Koncepciója eltávolodott az eredeti funkciótól, vonzereje a megjelenésében rejlik, nem más, mint egy divatos kiegészítő. Ennek megfelelően sokféleképpen személyre szabható, amire rá is játszik a márka kínálatába passzoló, mégis egyedinek mondható dizájn. Bármilyen meglepő, első látásra semmitmondó formaterve nagyon is tudatos munka eredménye, kevés vetélytársa néz ki ennyire masszívnak és drágának egyszerre. Bár az illúzió tökéletes, közelebbről megnézve nyilvánvaló, hogy maga az Audi sem titkolja, ennél csak komolyabb szabadidő-autói vannak. A C-oszlop borítása hiába tűnik alumíniumnak, valójában műanyag, a belsejében pedig a szokottnál több az olcsó vagy legalábbis olcsóbb hatású felület.

A tervezés zsenialitása éppen abban rejlik, hogy emiatt sem érezzük magunkat rosszul odabent, mert jó érzékkel, kellőképpen igényes megoldásokkal ellensúlyozták a spórolást. A kevés gombbal és kerek szellőzőkkel retrós hatást keltő, letisztult műszerfal éke a TT-ben debütáló, teljesen digitális műszeregység. Az összes információ mellett a navigációt is ügyesen kezeli, ezzel szinte fölöslegessé teszi a központi kijelzőt, melyet viszont nem lehet a műszerfalba süllyeszteni, csak kikapcsolni, mint egy tévét. A multimédiás eszközök csak ezen keresztül kezelhetők, azzal pedig jobb, ha az utas bíbelődik menet közben, ezért van értelme a duplázásnak, és ez magyarázza, miért nem lehet a váltókartól elérni a hangerő tekerőjét: a sofőr saját gombot tekergethet a kormányon, hogy le se kelljen vennie róla a kezét. Az élőben egészen aprónak tűnő Q2-es belül sem cáfol rá külső méreteire, négy felnőttel már szűkös a hely. Elöl egészen tágasnak tűnik, pedig nem dúskálhatunk a centikben, ám a nagy szilárdságú acélnak köszönhetően újra vékony az A-oszlop, így jó a kilátás, s a helykihasználás.

Ülésből láttunk már kényelmesebbet Audiban, a rövid ülőlapon a piros betét és a díszvarrás sem segít, szemben a műszerfal és a váltókonzol piros dekorjával, melyek oldják a belső egyhangúságát. Ugyanez magasabb kategóriában már bazári lenne, itt viszont működik, ahogy az egész autó is a maga természetes módján. A napi rutinban észrevétlenül szolgálja ki vezetőjét. Még mindig a legjobbak között van az itt S tronicnak nevezett hétfokozatú, dupla kuplungos váltó – úgy dolgozik össze a hengerlekapcsolással és más praktikákkal együtt is legfeljebb csak átlagos fogyasztást produkáló, 150 lóerős 1.4 TFSI turbós benzinessel, hogy az áttételek sűrű váltogatása szinte fel sem tűnik. Alapállásban is dinamikus, hiszen kicsi a tömege, de S-be húzva a váltót sportosabban viselkedik. Kézzel is kapcsolhatunk, a kormányra viszont annak ellenére nem kerültek váltófülek, hogy a hangolása a dinamikus vezetőknek kedvez.

A kormány rövid áttételezése a Q2-es specialitása, érezhetően kevesebbet kell tekerni rajta, mégsem túl nehéz vagy kapkodós az irányíthatóság. A beállított hangolások közül a komfortra kihegyezett volt a legharmonikusabb, de egymástól függetlenül is szabályozható a szervorásegítés, a gázreakció vagy a váltó reakcióidejének mértéke. A lengéscsillapítóra nem hat a 74 930 forintba kerülő Audi drive select, ahhoz meg kell rendelni a 297 180 forintos rendszert, a 81 280 forintos sportfutóművet viszont érdemes elfelejteni, mert sajnos bántóan feszes a rugózás, és nem csak nálunk.

A Bécsbe tartó A4-es autópálya egyes szakaszain sem lehetett ideges rángatózás nélkül végighajtani vele, az úthibákat, csatornafedeleket pedig még sokáig emlegettük. Bármilyen direkt a viselkedése, és minimális a karosszéria dőlése, már a komfort rovására megy a szükségtelen sportosság. Ez rövid távon talán rá is nyomta volna a bélyegét a tesztre: a jó fogású kormány, a kifinomult hajtáslánc, az általános minőség vagy a megkapó megjelenés még nem lett volna elég, hogy megszeressük. A tesztelésen kiderült, hogy hosszabb távon sem fárasztó, sőt pihentető benne az utazás, hiányosságait a mérethatárok számlájára írtuk. Mert legbelül ez is egy igazi Audi.