Ismét árverést tart a Contempo

Az első Contempo árverés tavaly decemberben sikert aratott, láthatóan rátaláltak egy olyan piaci résre, amelyre érdemes fókuszálni, fantázia és nagy kifutási lehetőség van a konceptuális és neoavantgárd művek árverezésében. Már csak azért is, mert e területre aktuálisan erős nemzetközi figyelem hárul, s ahol nemzetközi érdeklődés van, ott az árszint is ehhez a szinthez fog közelíteni. A Contempo anyagában pedig most is olyan érdekes és kvalitásos művek szerepelnek, melyek ritkaságnak számítanak a piacon, s másutt nemigen lehet hozzájuk jutni. A tematika ezúttal is a kísérletező művészet: olyan alkotások kerülnek kalapács alá, amelyek az elmúlt években a műkereskedelmi szempontból értelmezhetetlen kategóriából a gyűjtés fókuszába kerültek, s az anyagból egy markáns avantgárd ív rajzolódik ki. A hetvenes-nyolcvanas évek korszakának felértékelődését láthatjuk aktuálisan, úgy a nemzetközi, mint a hazai színtéren.

A konceptfotó nemzetközi mozgalom volt, de a magyarországi színtéren is erőteljes műveket eredményezett, sőt itt valami speciális ellenzéki attitűd, csak a térségre jellemző színezet társult hozzá. Jó néhány mű esetében erős politikai töltet figyelhető meg, mint például Pauer Gyula 1971-es Marx–Lenin című munkájánál, amely eddig több mint húsz kiállításon szerepelt (kikiáltási ára 130 ezer forint). Ebbe a sorba tartozik a Zuzu–Vető páros egyedi színesceruza-rajza, Forog a szocialista kerék címmel 1985-ből (180 ezer forintért), vagy Bernáthy Sándor Atomsorompó című színezett fotója 1978 körüli datálással (160 ezerért), valamint Tót Endre hetvenes évek elejéről való, I’m gald című xeroxműve (120 ezerért). Perneczky Géza 1971-es, Ellentükröződés című fotója (kikiáltási ára 130 ezer forint) szerepel Klaus Groh összefoglaló, 1972-ben megjelent kötetében, amely a vasfüggöny mögötti avantgárd törekvéseket mutatja be. Ez is grafikai jellegű, mint az árverezett művek többsége, tehát nem egyediek, de nincs belőlük sok példány, s várhatóan azok is eltűnnek a piacról, más szóval befektetési szempontból is érdemes licitálni rájuk.

Akit a konceptfotó érdekel, annak érdemes a Ludwig Múzeumban megnéznie a Marinko Sudac gyűjteményéből rendezett, nyár közepéig látható kiállítást, mely átfogó válogatást ad elsősorban a volt jugoszláv tagállamok, illetve egyes környező országok hidegháborús időszakának avantgárd művészeti tevékenységéből. E hatalmas ívű gyűjtemény pontosan megmutatja, milyen potenciál rejlik a neoavantgárd gyűjtésében. De ez az árverés a grafika műkereskedelmi értéknövelését is szolgálja, jelezve, hogy a művészi gondolat nem technikafüggő, így Bukta Imre 1996-os, Körteszedők című temperája 160 ezer forintért, Barcsay Jenő 1952-es datálású, Ülő nő című ceruzarajza 160 ezerért vagy Gyarmathy Tihamér 1956-ban készült, az elbukott forradalomra emlékező képe 80 ezer forintért felkeltheti a gyűjtők figyelmét. A visszafogott kikiáltási árak pedig segíthetik, hogy kiderüljön, hol tart a piac a korszak megítélésében.