Budapestnek fejlődnie kell

A Fortepan régi, világháborúk előtti vagy utáni képeit nézegetve, Budapesttel kapcsolatban mindenkinek nosztalgikus érzése támad, szívesen méregetjük, elemezgetjük, hogy mennyit változott a város. Ilyenkor rendszerint vagy kritikákat fogalmazunk meg, „régen minden jobb volt”, vagy megkönnyebbülve sóhajtunk, milyen jó, hogy egy-egy tér, utca, épület már máshogy néz ki, más szerepet tölt be. Ha azonban a jelenből és az új építészeti tervek megítéléséből indulunk ki, úgy látom, hogy sokan nem tudnak elszakadni a múlttól. A mai Budapest sok éve küzd azzal, hogy múltjához fűződő viszonya mellett meghatározza, milyen új lehetőségeket, urbanisztikai újdonságokat nyújt a következő generációknak. Ezért a Budapest arculatát meghatározó különleges, történelmi városkép védelme mellett újabb színfoltokra is szükség van, ehhez pedig a szabályozóknak, fejlesztőknek és urbanistáknak a főváros jövője iránti felelősségtudat jegyében kell felhasználniuk a kortárs városépítészet által nyújtott lehetőségeket a következő években.

A rendszerváltozást, majd különösen az ezredfordulót követően, amikorra Budapesten megjelentek a professzio­nális ingatlanfejlesztők, a fővárosi épített környezet jelentős mértékben megváltozott: több millió négyzetméter modern irodaterület és sok tízezer új lakás épült meg. Miközben ezek a fejlesztések a funkcionálisan elavult korábbi épületekhez képest nagy adósságot törlesztettek, számos jogos kritika is megfogalmazódott a rendszerváltozás után megvalósult projektekkel kapcsolatban. A beépítések egy része zöldmezős beruházásban, szigetszerűen valósult meg, ahelyett hogy a korábbi funkciójukra már nem használható barnamezős területek átalakításával jöttek volna létre. Bizonyos esetekben a zöld terület mértéke is csökkent. Az elkészült épületek egy részének építészeti minősége sem mindig érte el a kívánt színvonalat. A számos kiváló épület megvalósulása ellenére azt gondolom, többségünk egyetért abban, hogy nem épült a rendszerváltozás utáni időszakban valódi „jelkép” (landmark) épület, amely szimbolizálhatná a város megújulását.

Regionális versenytársaink a magas­házakat is ilyen jelképnek tekintik, hiszen Bécsben, Varsóban, Prágában, sőt még Pozsonyban is valósultak meg hasonló beruházások az elmúlt időszakban. Az, hogy Budapesten az elmúlt időszakban magasépület nem épült, szabályozási és gazdasági okokra egyaránt visszavezethető. A főváros 2010-ig tartó merev elzárkózását azonban az új városvezetés megengedőbb megközelítése váltotta fel a magassági korlátok széles körű lazításával és azzal, hogy engedélyezte magasházak építését Észak-Csepelre.

Az újbudai toronyház helyének kijelölését egy összetett (városképi, turisztikai, örökségvédelmi, közlekedési, illetve árnyékhatással kapcsolatos) szempontrendszer alakította, a jogszabályi megfelelési követelmények pedig kiterjedtek arra, hogy az épület tervezett helyzetéből és a nem túlzó magasságából adódóan harmonikusan igazodjon minden jelentősebb látványközpontból látható módon a város táji és épített örökségéhez, ne kerüljön vizuális konfliktusba a domborzattal, valamint illeszkedjen a szomszédos épületek, épületrészek kialakult dinamikájához is. Karakteres szimbólumként ezáltal tovább erősíti az átalakuló XI. kerületi városrészben az egyetemi tudásközpont, az IT- és innovációs park, a magas hozzáadott értéket termelő irodapark, a lakó- és egyetemváros arculatát.

A bizonyos részein túlzott sűrűségű belvároson kívül, de ahhoz közel eső barnamezős fejlesztések csökkenthetik a történeti centrum terhelését, de mivel a már meglévő városi infrastruktúra hatékonyságát növelő módon valósulnak meg, fenntarthatók. A leendő multifunkcionális ingatlanegyüttesek, munkahelyek és otthonok, tehát a lakások és az irodák esetében követelménnyé vált, hogy egymást funkcionálisan jól kiegészítve, a belső autóforgalmat minimalizálva, a városi zöldfelületeket nagymértékben növelve valósuljanak meg. Az ingatlanfejlesztők és -tervezők feladata tehát az, hogy az utóbbi években dinamikus fejlődésnek indult Budapestet minél több XXI. századi városnegyeddel gazdagítsák. A magasház építésének lehetősége megadja az esélyt arra, hogy a modern Budapest egyik jelképévé válva, megépítésével is felzárkózzunk a hasonló épületeknek korábban már szabad utat adó regionális versenytársakhoz és a nyugat-európai nagyvárosokhoz.