Sportosabbik énjét vette elő a Honda csúcsmodelljével

Sportos márkaként került be a köztudatba a Honda, az elmúlt évtizedekben mégis inkább zöld szemléletmódjáról próbálta meggyőzni a piacot. Bár az ufónak becézett Civicek is megőriztek valamennyit elődeik képességeiből, igazi felüdülés volt beleülni a csúcsmodellbe, ugyanis újra elővették a japánok azt a szemléletet, amely miatt annak idején egy generáció vágyott ezekre az autókra. A látványos külsőhöz az 1,5-s turbómotoros kivitelben már 182 lóerő tartozik, ami a hétfokozatúra programozott, technikailag azonban fokozatmentes automatikus váltóval együtt is valóságos rakétává teszi a benzinvérűek szívének ismét kedves konstrukciót. Ma már nem ritka, hogy egy CVT-váltó is harmonikusan, a motor felesleges pörgetése nélkül teszi a dolgát, ilyen a Civic szerkezete is, a lendületes autózás hevében azonban néha hiányzik a kézi váltás.

A kormányon levő fülekkel ezt is megtehetjük, ami újabb távlatokat nyit a rugalmasságban, ugyanakkor könnyen beleszaladhatunk a gyorshajtós büntetésekbe. A magas gördülési zaj csak hozzátesz az élményhez, akárcsak a turbinaszerű motorhang, vagy a lapos műszerfal és a mélyre húzott szélvédő kettőse, amely jelentősen javítja a kilátást és növeli a sebességérzetet. Direkt kormányzása, feszes futóműve, erős fékjei a nagyobbik motorral nyernek igazán értelmet: nem vitás, hogy ebben a formában érvényesül ez a múltidéző generáció. Az öröm ezúttal a vezetőé, a praktikum csak jó ürügy a megvásárlására. Ekkora teljesítménnyel ugyan felfelé lóg ki a kompaktok közül, de 7 299 000 forintos alapárával versenyképesnek számít ebben a nem túl népes mezőnyben.