Sikerhez segíti a kutatókat az OGYÉI

Innovációs irodát nyitott az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Mi volt a motivációjuk?

Mi elsősorban a kis- és középvállalkozásokat (kkv) céloztuk meg, de nem kizárólagosan. Szívesen adunk tanácsot a nagyobb cégeknek, vállalatoknak a fejlesztéseik során felmerülő kérdésekkel kapcsolatban. Bár az OGYÉI zászlóshajója a gyógyszer, hozzánk tartoznak az orvostechnikai eszközök, a kábítószerek, a táplálkozás- és az étrend-kiegészítők is. A célunk, hogy az irodához forduló cégek vagy egyetemi kutatócsoportok olyan tanácsokat kapjanak, melyek segítik őket az irányok meghatározásában.

A cél, hogy a korai fázisban lévő kutatási-fejlesztési folyamatok ne rekedjenek meg. Abban szeretnénk segíteni, hogy világos legyen, milyen fejlesztési útvonalat kell bejárnia egy terméknek ahhoz, hogy egy alapötletből, egy molekulából vagy bármiféle fejlesztésből végül a betegek, felhasználók számára minél hamarabb elérhető termék legyen.

Akkor ez kizárólagosan csak szakmai segítséget jelent?

Igen. Mi hatóság vagyunk: nem úgy fogjuk meg a fejlesztőknek, kutatóknak a kezét, hogy megmondjuk a konkrét lépéseket, hanem elveket, célokat, fejlesztési irányokat tudunk közösen meghatározni. A fejlesztési folyamat annak a gondja, aki a termék, készítmény kivitelezője lesz.

Mekkora igény van az ilyen típusú szolgáltatásra?

Már egy éve elkezdtük a próbaműködést, és különösebb hírverés nélkül az elmúlt évben több mint nyolcvan megkeresés futott be az innovációs irodához. Idén az év első harmadában pedig már 120 témával fordultak hozzánk. Nagyon sok kkv, egyetemi kutató, sőt egy-egy orvos is megkeresett már minket az ötleteivel, elképzeléseivel. Volt megkeresés innovatív EKG-készülék miatt, és akadt példa arra is, hogy egy régi molekula új, innovatív felhasználásában kért segítséget tőlünk a kutató. Ősszel megkeressük az egyetemeket annak érdekében, hogy oda vigyük közel a lehetőséget, ahol leginkább összpontosul az újítás. Ezáltal tehát még több ötletre, megkeresésre, innovációra számítunk.

Van olyan fejlesztés, amely már megvalósult?

Még korai fázisban vagyunk. Már az is nagy dolog, hogy kiléptünk a komfortzónánkból, mivel korábban ez a fajta kommunikáció, kapcsolat, gondolatcsere az OGYÉI és a kkv-k között nem létezett.

Magyarország átfogó egészségügyi jelentése sokkoló adatokat tartalmazott a túlsúlyos, daganatos betegek tekintetében. Az OGYÉI-nek emiatt van valamilyen teendője?

Valóban sokkoló adatokat láttunk. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy a betegségek jelentős része – egyes kutatások szerint akár 70 százaléka – összefüggésbe hozható a táplálkozással. Ha tehát ezt az állítást megfordítjuk, az azt is jelenti, hogy a betegségek 70 százalékára a táplálkozáson keresztül tudunk hatni. Mivel a táplálkozástudomány is hozzánk tartozik, épp e sokkoló adatok miatt úgy gondolom, hogy az OGYÉI-nek mint népegészségügyért is felelős szervnek, módszertani központnak, sokkal láthatóbbnak kell lennie. Nem elég a menzaprogram, a felnőtt lakossággal is meg kell értetni, hogy a táplálkozása nagyban felelős az egészségi állapotáért, illetve azt a saját táplálkozásán keresztül jótékonyan befolyásolhatja. Én eredetileg reumatológus vagyok, és azt mondom, hogy egy 130 kilót nyomó, túlsúlyos beteget először le kell fogyasztani, közel kell vinni az ideális súlyához, és csak utána szabad csípő- és térdprotézisműtétre küldeni. Hiszen ha túlsúlyosan megoperáljuk, előfordulhat, hogy a műtétek ellenére sem fog soha lábra állni.

Miért volt szükség arra, hogy egyes paracetamoltartalmú megfázás elleni készítményeket ismét csak patikákban lehessen kapni?

Bizonyos nem vényköteles készítményekről azt gondolják a betegek, hogy eleget tudnak. Ugyanakkor a szabadpiaci forgalomban nagyon fontos, hogy legalább a patikában kapjon valamilyen felvilágosítást a páciens. Fontos, hogy a gyógyszerek mellékhatásairól, az együtt szedés szabályairól, az adagolásról, a közép- vagy hosszú távú alkalmazás különböző szervekre (máj, gyomor, vese stb.) gyakorolt hatásairól megfelelő információval rendelkezzenek. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy bár nem tesszük vénykötelessé, mégis patikai felügyelet alá helyezzük vissza ezeket a készítményeket, a betegek biztonsága érdekében.

De a patikákban az ilyen készítmények kiváltásakor többnyire csak azt kérdezik, hogy tizenkettes vagy hatos kiszerelésben kérem-e a nátha elleni készítményt.

Nekem ennél sokkal jobb tapasztalataim vannak: a vény nélkül kiadható szerek vásárlásakor is szinte minden alkalommal kapok tájékoztatást. De el tudom képzelni, hogy ha valaki csak azt az egy gyógyszert vásárolja meg, amúgy pedig egészséges, akkor nem feltétlenül kapja meg minden alkalommal az információt. Mégis azt gondolom: fontos, hogy gyógyszerészi kontroll alatt legyen a beteg, hiszen mikor a patikus kiadja a vényeket, azt is látja, hogy milyen egyéb készítményt írt fel az orvos, ami esetleg hasonló ható­anyagú, és ezek együttes szedése komoly máj- vagy vesekárosodást okozhat. Amerikában például a veseelégtelenségek többsége abból ered, hogy a nemszteroid-tartalmú gyulladáscsökkentő készítményeket nyakra-főre szedik.