Meglehetősen stabil az olajár kilátás 2018-ra

2018 egészében 60-65 dollár körül alakulhat az északi tengeri Brent kőolaj hordónkénti ára, miután az OPEC legutóbbi, az olajkitermelést 2018 végéig korlátozó döntését ellensúlyozhatja, hogy jövőre feltehetőleg napi 10 millió hordó fölé emelkedik az amerikai kitermelés – véli elemzésében Monica Defend, az Amundi stratégiai igazgatója. Az Egyesült Államok palaolaj-kínálati rugalmassága rövid távon a legfontosabb változó az olajár képletben, ami akár gyökeresen meg is változtathatja a képet a 2018-as céltartományt illetően:

ha az Egyesült Államok jelentősen, napi 11 millió hordóra emeli a kitermelést, az ár visszatérhet a hordónkénti 30–50 dollárra, de az alap forgatókönyvek nem számolnak a kitermelés ilyen mértékű növekedésével.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legutóbbi jelentésében 2017-re napi 1,5 millió, 2018-ra napi 1,3 millió hordó kereslet növekedéssel számol az olajpiacon. (Az előbbi 1,6 százalékos, az utóbbi 1,3 százalékos növekedésnek felel meg, miután a kereslet valamivel napi 100 millió hordó alatt mozog). A nemzetközi szervezet szerint a kereslet a feltörekvő és a fejlett piacokon egyaránt erős lesz.

Palaolaj ide, palaolaj oda, az olaj kínálata a jövőre csökkenő ütemben emelkedik. A növekmény (az OPEC- és OPEC-en kívüli országokban együttesen) várhatóan 2,6 millió hordó körül mozog majd, ami azt jelenti, hogy a várt túlkínálat az elmúlt öt év legalacsonyabb szintjén, napi 1 millió hordó körül alakul. Mindezt figyelembe véve a tengerentúli WTI olajár jövőre egész évben 55–60 dollár körül alakul hordónként, míg a Brent 60–65 dollár lesz.

Az Amundi elemzése szerint az OPEC-országok (és az Oroszország vezette tíz OPEC-en kívüli ország) közötti megállapodás, amelynek értelmében a felek napi 1,8 millió hordóval csökkentik a kínálatukat 2018 végéig, eredményesnek bizonyult, a megállapodásban foglaltakat nagyon jó arányban be is tartják. Ha a piac ennek eredményeként túl feszessé válna, az OPEC- és OPEC-en kívüli országok is módosítani tudnák megállapodásukat a következő, 2018. júniusi tanácskozásukon.

Ami a kockázatokat illeti, a Közel-Keleten (főként Szaúd-Arábiában és Libanonban) zajló események további lökést adtak az olajárnak, és felerősítették az olajkínálati sokkokkal kapcsolatos aggodalmakat, de az olajárakat csak a rendkívüli események téríthetik el jelentősen az alapáraktól. Ilyen lehetne, ha a szaúdiak, vagy Izrael a Hezbollah ellen indítana támadásokat, de az ehhez hasonló események bekövetkezési valószínűsége meglehetősen kicsi, miután az érintett szereplők egyikének sem érdeke, hogy háborút indítson, és ezzel megakassza az Öböl-országokban az elmúlt tíz évben tapasztalt gazdasági növekedést.

Az Amundi elemzője úgy látja, hogy a jelenlegi törékeny helyzet ellenére a közel-keleti válság valószínűleg nem fogja eltéríteni az olaj árát, a szaúdiak pedig, úgy tűnik, komolyan veszik, hogy ne sértsék meg az OPEC-országok kitermelésről született megállapodásait. A Szaúd-Arábia és Irán közötti, fokozódó feszültség nagyobb volatilitást eredményezhet a piacon, de a fundamentumok elég erősnek tűnnek ahhoz, hogy az olajár középtávon egyensúlyban maradjon.