A zöldhő sok helyen mostohagyerek

A világon előállított hő több mint háromnegyede fosszilis anyagok eltüzeléséből származik, így a téli fűtési idény a fokozott szén-dioxid-kibocsátás, sok helyen pedig a nagyobb légszennyezés kiemelt időszaka is – mutat rá a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megújuló energiahordozókra szakosodott vezető elemzője. Ute Collier ezért nagyobb figyelmet vár a fosszilisek részbeni kiváltására alkalmas megoldások iránt a politika részéről.

Ilyen, sokkal fenntarthatóbb megoldásként említi a biogáz- vagy biomassza-eredetű bioenergiát, a naphőt és a geotermikus energiát. Ezek azonban ma gazdasági és nem gazdasági akadályok miatt a hőtermelésben kényszerűen a háttérben maradnak, miközben a megújuló alapú villamos energiának már sok országban megvan az állami támogatása.

Bár a zöldhő lemaradása értelmezhető lehetőségként is – főleg, mivel a hőtermelésre jut a teljes végső energiafelhasználás több mint fele –, egyelőre hiába: az IEA szakértője az energiapolitika alvó óriásának nevezi a hő előállításának ezt a területét.

Vannak persze jó példák is. Svédországban a hő csaknem 70 százaléka megújulókból származik, és a dániai 50, valamint a finnországi 40 százalékos arány sem rossz. Az eredmények mögött részben az áll, hogy összekapcsolódott a helyi távfűtő rendszerek több évtizede tartó bővítése azzal a szilárd szándékkal, hogy át kell állni a megújuló alapú energiatermelésre. Az érintett országokban sok megújuló hőt használnak a távhőrendszerre nem kapcsolt épületek és az iparvállalatok is. A folyamatot szén-dioxid-adóval, beruházásösztönző és szabályozási eszközökkel segítik. Dániában például bizonyos típusú épületeket tilos fosszilis energiahordozóval fűteni.

Lassan máshol is bővítik a távfűtő hálózatokat, és igyekeznek őket zöldhővel táplálni. Ilyen országként emeli ki az IEA Kínát, Franciaországot, Németországot, Hollandiát és az Egyesült Királyságot. (Ha Magyarország nem is, Miskolc felkerülhetett volna a dicsőséglistára: a város távhőellátását 2016-ban 50,01 százalékban geotermikus energia biztosította, 0,2 százalékban depóniagáz és 2,51 százalékban biomassza. A fosszilisekre csak 47,28 százalék maradt.)

Azokban az országokban, ahol már kiépítették a gázvezeték-hálózatot, elég nagy kihívás a váltás, de lehetne lendíteni az ügyön, Ute Collier szerint például építési előírásokkal, a megújuló hő használatának kötelezővé tételével és pénzügyi támogatással. Sok múlik az önkormányzatok hozzáállásán is, a párizsi és a müncheni tervek például nagyon ambiciózusak.

A szakértő nem tért ki rá, de az észak-európai távhőrendszerek mel­­lett más országok gázrendszerének kiépítése is több évtizedig tartott. Ezeknek a hatalmas értéket képviselő eszközöknek a kihasználtsága romlana vagy a használatuk megszűnne a gáz háttérbe szorításával. Magyarországon például egyedül az FGSZ Zrt. nagynyomású hálózata csaknem 5,9 ezer kilométer hosszú, a rendszer a kompresszorokkal és más létesítményekkel együtt 2016 végén 281 milliárd forintnyi értéket képviselt. Ennek a többszörösét teszi ki a szolgáltatóknál lévő, együtt 83,7 ezer kilométernyi elosztóvezeték, a két tárolótársaság gáztároló létesítményei és az épületeken belüli, gázüzemű berendezések értéke.

Azt viszont elismerte Ute Collier, hogy sok múlik a meglévő infrastruktúrán, és azon is, hogy egy-egy országban milyen megújulók állnak rendelkezésre. Valamennyi, szerves hulladékból fejleszthető biogáz mindenesetre a legtöbb országban hasznosítható.

A Főtáv többet vásárolna a hulladékhasznosítótól

Magyarország legnagyobb távhőszolgáltatója, a Főtáv Zrt. által átadott hő 15 szá­za­léka származik megújuló energiából, ezen belül biomasszából, geotermikus és napenergiából, valamint – a legnagyobb súlyú – hulladékégetésből. Mivel ez utóbbi hő sokkal olcsóbb a földgázalapúnál, a Főtáv szeretne minél több hőt vásárolni az ország egyetlen kommunális hulladékhasznosítójától. (A hő előállításához a Főtáv mintegy 80 százalékban földgázt használt, de éget még szenet és olajat is a honlapja szerint.) | VG