Az állami ellátás súlya meghatározó a járóbeteg ellátásban

Magyarországon évente 50 millió orvos-beteg találkozás történik a közfinanszírozott járóbeteg szakellátásban, független rendelőintézeti vagy kórházhoz kapcsolt rendelőintézeti szakorvosi és nem szakorvosi (gyógytorna, fizikoterápia, audiológiai, stb.) ellátás során. Azaz évente minden magyar állampolgár átlagosan ötször veszi igénybe a járóbeteg szakellátást a diagnosztikai vizsgálatokat nem számítva – írja közleményében a Medicina.

A szövetség szerint nem rendelkezünk hivatalos, megbízható adattal arról, hogy mennyi beteget látnak el a magánfinanszírozott járóbeteg szakellátásban, és erre mekkora finanszírozási összeg jut.

A szervezet szakmai becslései szerint a magánfinanszírozott járóbeteg szakellátásban évente kevesebb mint 1 millió orvos-beteg találkozás történhet, tehát nagyjából minden 10. honfitársunk jut el évente egyszer a magánellátásba.

De nem pusztán arról van szó, hogy ötvenszer több orvos-beteg találkozás történik a közfinanszírozott ellátásban, hanem arról is, hogy a fenti kiemelt járóbeteg szakellátási tevékenységre 2018-ban mintegy 132 milliárd forintot költ majd a társadalombiztosítás. Ehhez képest nyilvánvalóan eltörpül a magánfinanszírozott ellátások köre.

Ráadásul a magánellátás bevételei között megjelenik a foglalkozás-egészségügyi ellátás és egészségszűrések, az ún. „menedzserszűrések” is, amelyek a társadalombiztosítás által nem is finanszírozottak, illetve a munkáltatás részét képezik. Ezek természetesen nagyon hasznosak, de nem a szorosan vett gyógyító tevékenység körébe tartoznak, így egy ilyen összehasonlítás során a magánellátás bevételeiből le kellene vonni e tételeket – hangsúlyozza a közlemény.

A szövetség 2015-ben „Járóbeteg Konzultációt” szervezett, melynek során közel 8500-an válaszoltak a kérdésekre. Azzal az állítással, hogy „A közfinanszírozott – állami forrásokból biztosított - egészségügyi szolgáltatás biztonságot jelent számomra” a megkérdezettek 82 százaléka egyetértett, tehát nyugodtan beszélhetünk közbizalomról.

Mindeközben e kutatás „Amennyiben hosszú a várakozási idő, akkor magán egészségügyi szolgáltatóhoz megyek” kérdésével csak a válaszadók 30,7 százaléka értett egyet, tehát a megkérdezettek zöme (közel 70 százalék) vagy anyagi helyzete miatt nem fordul magánellátóhoz, vagy úgy vélekedett, hogy nincs arra szükség, hogy magán egészségügyi szolgáltatóhoz menjen, mivel komoly betegséggel úgyis az állami ellátáshoz kell fordulnia.

Fontos, hogy a magyar betegek értsék és tudják, hogy ellátási szükségletük esetén bizalommal fordulhatnak a sok problémával terhelt, betegfogadási listákat működtető, de biztonságos ellátást nyújtó szakrendelőkhöz, amelyek megtesznek mindent a lehető legteljesebb ellátásukért, és szükség esetén gondoskodnak továbbjuttatásukról a megfelelő kórházba.