A homokkalózok megjelenése jelzi a hiányt

Sokan hasonlítják manapság a homokot a kőolajhoz – mégpedig joggal. A két nyersanyag ugyanis sok tulajdonságában hasonlít egymáshoz, és ezek sajnos mind kedvezőtlenek ránk, illetve bolygónkra nézve. Mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is rengeteg idő szükséges, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani, használat után visszaalakítani eredeti formájába (bár az újrahasznosítás lehetséges) – olvasható a New Scientistben. De a hasonlóságok itt még nem érnek véget.

Mindkettő kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és mindkettő készletei kifogyóban vannak, pedig jelen tudásunk szerint a homok és a kőolaj is elengedhetetlenül szükséges megannyi iparág fennmaradásához.

Természetesen ezek homokéhsége eltörpül az építőipar mellett, hiszen a világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el. (Bár a betonban nem homok, hanem sóder van,ugyanakkor a két nyersanyag alapvetően azonos, azzal a különbséggel, hogy a sóderben a 0,06–2 milliméteres szemcsemérettel definiált homokfrakció mellett nagyobb kavicsok is vannak.)

Első hallásra az elfogyó homokról szóló hírek szöges ellentétben állnak azzal, hogy más hírek viszont évtizedek óta az elsivatagosodás veszélyeire figyelmeztetnek. A sivatagok terjedésével nemhogy fogyna, hanem éppen gyarapodik a világ homokállománya.

Hogy is van ez?

A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét

– mondta az mta.hu-nak Török Ákos egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottságának elnöke.

„A sivatagi homok vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra” – tette hozzá a szakember.

Az építkezési szempontból legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén találjuk. Ennek mennyisége azonban korántsem olyan határtalan, mint a sivatagok végeláthatatlan dűnéi. Pedig alig felmérhető, hogy milyen mennyiségben van rá szükségünk.

Az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célra, olvasható az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben. Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk.

Csak a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe (egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna).

Török Ákos és munkatársai a Londoni Geológiai Társaság kiadásában megjelent kötetben közölt tanulmányukban kimutatták, hogy a világszerte kitermelt kőzetek összértéke mintegy 886 milliárd dollárra tehető. Ez még viszonylag csekélynek tekinthető (tonnánként nagyjából 17 dollárnak felel meg), ugyanakkor a jövőben egészen biztosan drágulni fog a kőolajhoz hasonlóan.