Új szabályok alapján fizethetnek társasági adót a külföldi cégek Magyarországon

Társasági adót kell fizetniük bizonyos magyar megrendelőknek nyújtott szolgáltatások után az országban jelen nem lévő külföldi vállalkozásoknak

– emelte ki a Deloitte szerdai közleményében a társaságiadó-szabályozás 2021. január 1-jétől hatályos rendelkezéséből.

A társasági adó szempontjából egy külföldi személynek szolgáltatási telephelye (úgynevezett „service permanent establishment, service PE”) keletkezik Magyarországon, ha az országban tartózkodó természetes személyen keresztül nyújt 12 hónapon belül legalább 183 napig elérhető szolgáltatást. Ilyen esetekben nem számít, hogy a szolgáltatást végző magánszemély a külföldi vállalkozás munkavállalója vagy azt alvállalkozóként képviseli, illetve az sem feltétel, hogy a tevékenysége meghatározott helyhez legyen kötve.

A szolgáltatások köre igen széles lehet, a jogszabály nem tartalmaz tevékenységi listát. A leggyakrabban előforduló esetként említhető a magyarországi munkavállalók betanítása, tanácsadás és támogatás új gyártósorok üzembehelyezésénél, feltéve, hogy ezeket a külföldi személy képviseletében és utasításai alapján fél éven túl végzi a magánszemély

– mondta Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának igazgatója.

Márpedig ha egy külföldi személynek telephelye keletkezik Magyarországon, az onnan származó jövedelmet adófizetési kötelezettség terheli.

A telephelynek betudható jövedelem meghatározása azonban korántsem egyszerű. Mivel egy magyar telephely és a külföldi központja adózási szempontból kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, a Magyarországon adóztatható jövedelem megállapítása során a transzferár-szabályokat is alkalmazni kell. „A nemzetközi egyezmények, illetve az OECD által kidolgozott irányelvek határozzák meg azokat a szempontokat, amelyeket ilyen esetekben figyelembe kell venni a telephely és a központ közötti funkciók és kockázatok, és az azokhoz kapcsolódó jövedelem megállapításánál. Ez azonban a tevékenységtől függően esetenként egészen összetett elemzést is igényelhet, amelyen túl még transzferárdokumentáció-készítési kötelezettség is felmerülhet” – tette hozzá Tóth Hedvig, a Deloitte adóosztályának igazgatója.

A Magyarország által más államokkal kötött kettős adóztatást elkerülő egyezmények rendelkezései felülírhatják az új szabályok alkalmazását. Nem keletkezik magyarországi adókötelezettség, amennyiben a megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény nem definiálja a szolgáltatásnyújtás miatti telephelyet. Azon egyezmények esetében azonban, amelyek elismerik a „service PE-t” a két ország viszonylatában, nem elkerülhető az adókötelezettség. Magyarország egyezményeinek többsége jelenleg még nem tartalmazza ezt a rendelkezést, de a többek között Kínával és Romániával kötött megállapodások már igen.

Fontos észben tartani, hogy a telephely keletkezésének ténye önmagában hatással bír a telephelyen keresztül szolgáltatást nyújtó munkavállaló munkabérének adózására is.

Amennyiben ugyanis a munkavállaló nem szerez adóügyi illetőséget a munkavégzés államában, akkor az OECD-modellegyezmény munkabér adózására vonatkozó cikkének összetett szempontrendszere mentén dől el, hogy adóztatható-e a munkabér az adott államban. A szempontrendszer egyik feltétele szerint pedig abban az esetben is adóztatási joggal bír a munkavégzés helye szerinti állam, ha a díjazás költségét a munkáltatónak a másik államban lévő telephelye viseli. A telephely keletkezése tehát rövid ideig tartó munkavégzés esetén is adóztatást vonhat maga után a telephely államában, ami adott esetben a munkavállaló és a munkáltató számára is számos adminisztratív és költségterhet róhat.